„Egy hamis emberi jogi igény nem állja ki a természetjog próbáját” – beszélgetés Robert P. George-al, a Princeton Egyetem jogászprofesszorával.

Ön régóta kutatja a természetjogot. El tudná magyarázni, hogy miért lehet fontos a mai világ alkotmányjogi kihívásainak megoldásában?

A politikai erkölcsről zajló viták szívében az igazságosság kérdése áll. A közerkölcs kérdésében megszólaló valamennyi vezető felfogás az igazságosság kérdését veszi szemügyre. Mi az igazságosság természete? Hogy különböztethető meg az igazságos és az igazságtalan? A különféle megközelítések között fellelhető a Jeremy Bentham nevével fémjelzett haszonelvűség (utilitarizmus), valamint az Immanuel Kant-hoz kapcsolódó deontológia (kötelességtan). Ezek mellett lehet számontartani az Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás nevével fémjelzett felfogásokat is. A természetjogi irányzatra különbözőképpen hivatkoznak, gyakran úgy, mint a „természetjogi” hagyományra. Ennek a hagyománynak igen gazdag mondanivalója van a közerkölcs, különösen pedig az igazságosság kérdéseivel összefüggésben.

Ennek a hagyománynak pedig sok mondanivalója van az emberi jogokról is. Hogyan azonosíthatjuk az emberi jogokat? Hogyan tehetünk különbséget igaz és hamis emberi jogi igények között? Mit jelent emberi jogi igényt állítani? Hogyan létezhetnek egyáltalán emberi jogok? Miben ragadható meg az emberi jogok lényege? Láthatjuk, hogy a természetjognak rendkívül gazdag a gondolatvilága.

Az emberi jogok egy társadalmi „mérnökösködés” eszközévé kezdenek válni, és bizonyos értelemben elértéktelenednek. Hogyan tudnak a természetjogászok választ adni erre a kihívásra?

Ez egy örök kihívás. Minden korszaknak van egy meghatározó nyelvezete. A középkor meghatározó nyelvezete a teológia volt. A felvilágosodás korszakában, amely az „érvelés korszakaként” vagy a „tudomány korszakaként” is ismert, a meghatározó nyelvezet tudományos (néhányan azt mondanák: tudományoskodó) volt. Napjainkat pedig az emberi jogok nyelvezete határozza meg. Az emberek mindig adott kor nyelvezetének keretein belül érvelnek. Bármit is szeretnének az emberek a közpolitikák vagy a kulturális normák terén elérni, az ehhez vezető vélt jogaikat az emberi jogok nyelvezetén fogják érvényesíteni. Vagyis a mi felelősségünk, hogy mindezt felismerjük, és egy olyan józan módszert találjunk, amely képes elhatárolni az érvényes emberi jogi igényeket az indokolatlanoktól. Ennek megfelelően az első kérdés: mire is lehet emberi jogként igényt formálni.

Ez pedig rögtön felvet egy másik kérdést is. Mit is jelent emberi lénynek lenni? Tudjuk mit jelent biológiai értelemben: egy meghatározott fajhoz, a homo sapienshez való tartozást. De vajon az emberi jogok azért illethetnek meg minket, mert egy bizonyos fajhoz tartozunk, vagy pedig valami más tesz minket emberré?

Arisztotelész úgy fogalmazott, hogy az emberségünk szorosan összefűződik azzal, hogy „racionális lények” vagyunk. Fontos megértenünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy csak azok számíthatnak valódi emberi lényeknek, akik öntudattal, ítélő vagy választási képességgel rendelkeznek. Azt viszont jelenti, hogy az emberséget az emberi természet adja. Minket az különböztet meg a nem emberi lényektől, ideértve a nem emberi teremtményeket, hogy racionális lények vagyunk. Ezekkel a képességekkel már a kezdet kezdetén is rendelkezünk, a létezésünk legkorábbi, embrionális állapotától kezdődően, és egészen a halálunkig megtartjuk őket, még akkor is, ha betegség következtében a szellemi tevékenységet jellemző képességeink csorbulnak. Másként fogalmazva, emberi természetünket a létezésünk kezdetétől egészen a halálunkig megőrizzük.

Ezek szerint ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata úgy fogalmaz, hogy az alapvető jogok elidegeníthetetlenek?

Igen. Ezek a jogok az emberi létünknél fogva illetnek meg bennünket. Minthogy pedig nem pusztán evilági politikai hatalom ajándékai, így csak emberfeletti politikai hatalom sértheti meg vagy veheti el őket tőlünk. Thomas Jefferson, valamint vele együtt a Függetlenségi Nyilatkozatot aláírók és az alapító atyák úgy fogalmaznak, hogy ezek a jogok „adományok” a „Teremtőtől” – Istentől, aki az emberi természetet és minden mást megteremtett. A természetjogi gondolkodók szokták mondani, hogy ha az emberi természet más lenne, akkor az emberi jóság is más lenne, és az emberi jogok szintén különböznének. A következőképpen lehet ezt elképzelni. Függetlenül attól, hogy létezik-e Isten vagy valamilyen legfőbb lény, az emberek olyan képességekkel, nevezetesen szabad akarattal és racionalitással rendelkeznek, amelyet a hívők hagyományosan Istennek vagy valamilyen istenségnek tulajdonítanak. Ezek a szó szoros értelmében Isteni képességek: szabadság és értelem. Ez a méltóságunk alapja. Minthogy velünk született – és egyenlő – méltóságunk van, ezért nem is lehet megfosztani jogainktól; és nem is lehet róluk lemondani. Ezt jelenti az elidegeníthetetlenség.

Helyes úgy gondolni, hogy a természetjog az emberi jogok mércéje, illetve éppen úgy kellene meghatározni az emberi jogokat, mint ahogyan az alkotmányok meghatározzák a kormányzást?

Ez az, ami racionálisan lehetővé teszi számunkra, hogy bírálhassuk bármelyik állam pozitív jogát vagy akár a pozitív nemzetközi jogot. Ennélfogva azért – és csak azért – tudjuk igazságtalanként bírálni az egyes törvényeket, mert van egy magasabb jog, amely olyan mércét állít, amely alapján megítélhető az ember alkotta törvény, a pozitív jog vagy a nemzetek joga. A természetjog az a mérce, amely alapján ezeket a törvényeket igazságosságosnak vagy igazságtalannak, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek ítélhetjük. A neves amerikai polgári jogi aktivista, Martin Luther King a híres és világos szavaiban úgy fogalmazott, hogy míg a legtöbb esetben hisz a törvény iránti engedelmességben, a törvények a természetjogra hivatkozással mégis igazságtalannak ítélhetők. Amennyiben pedig az ember alkotta törvények igazságtalannak ítélhetők a természetjog mércéje szerint, mint ahogy King helyes megítélése szerint a rasszista jellegű szegregációs törvények esetében történt, úgy az minden hatalmát elveszíti a lelkiismeretünk felett.

Ez a természetjogi teszt ugyanúgy alkalmazható az igazságtalan emberi jogokra is?

Igen, a természetjog mércéje az emberi jogi igényekre is alkalmazható. Ha valami emberi jog, akkor a természetjog alapján az embereket az emberségüknél fogva illeti meg. Ugyanakkor

Egy olyan igény, amely nem az emberi lét igazságában, az emberi természetben vagy az emberi jóságban gyökerezik. Ennek megfelelően, ha azt mondanám, hogy emberi jogom van megölni embereket azért, mert alacsonyak, vagy azért mert szőkék, akkor egy emberi jogi igényt fogalmaztam meg, ugyanakkor ez egy hamis igény. Nem állja ki a természetjog próbáját. A természetjog nem ismer el olyan természetből fakadó jogot, amely alapján embereket lehetne ölni azért, mert alacsonyak vagy szőkék. Ennélfogva pusztán annak az állítása, hogy valami emberi jog, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen az is.

Az emberi jogok, illetve az alkotmányok standardizálása érdekében munkálkodó nyomás érzékelhető az elmúlt fél évszázadban. Elősegítheti-e ezzel a nyomással szemben a természetjog az egyes társadalmak és nemzetek sajátos gyökereinek, identitásának a megőrzését is?

Visszakanyarodnék annak a bizottságnak a működéséhez, amely az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát dolgozta ki 1948-ban. Ez a bizottság igen jelentős sikereket elérve kísérelte meg megfogalmazni az alapvető emberi jogok listáját. Ezek azok a jogok, amelyeket valamennyi nemzetállamnak el kell ismernie és tisztelnie kell. Ugyanakkor a bizottság azt javasolta, hogy ezeknek a jogoknak az elismeréséért és betartatásáért viselt elsődleges felelősség ne a nemzetközi közösséget, hanem az egyes nemzetállamokat terhelje. Azért döntött így, mert a jogok elismerését vagy érvényesítését számos esetben megfelelően integrálni kell a nemzeti kultúrába; abba a kultúrába, amelyet a nemzet történelme és a lakosság hagyományai formálnak. Ennek megfelelően én úgy gondolom, hogy hiba lenne egy olyan nemzetközi szervezet felállítása, amelynek a feladata valamennyi emberi jog érvényesítése lenne minden egyformán minden országban.

A világ számos országában, ideértve az Egyesült Államokat is, konzervatív fordulat tapasztalható. Véleménye szerint van valamilyen kapcsolat a természetjog és a konzervatív gondolkodás között?

Ez nagyon nehéz kérdés. Elsősorban azért, mert

Mást jelentenek a különböző kultúrákban és korokban. A „konzervatív” fogalom az Egyesült Államokban ma egészen mást jelent, mint amit a 18. század Európájában jelentett. Éppen ezért igen veszélyes ezekkel a fogalmakkal dolgozni. Úgy vélem, hogy amit most látunk a fejlett világ nagy részében, az nem is igazán egy konzervatív gondolkodásmód térnyerése, hanem sokkal inkább egy populista nacionalista irány kibontakozása. Azt gondolom, hogy ez különbözik mind az amerikai, mind pedig a klasszikus európai értelemben vett konzervativizmustól. Éppen ezért nem szeretném a természetjogi gondolkodást olyan fogalmakhoz kötni, mint „konzervatív” vagy „liberális”, mert ezeknek a kifejezéseknek a jelentése változik. Ha az amerikai értelemben használjuk a „konzervatív” vagy „liberális” kifejezéseket, akkor a természetjogi hagyomány bizonyos aspektusaiban konzervatív, míg más aspektusokban liberális. A hagyomány iránt elkötelezettek számára ugyanakkor az a fontos, hogy egyetlen politikai elképzelés se ejtse túszul és ne sajátítsa ki a természetjogi gondolkodást. A természetjogi hagyomány nem szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata…

Vagyis ezek szerint „színvak”?

Igen, színvak, és saját jogán létezik! Ugyanakkor megfogalmazza azt a mércét, amely szerint ítélnünk kell. Az olyan emberek, mint én, nem egykönnyen köteleződnek el politikai programok mellett. Nem alkalmazkodunk „törzsekhez”. Bárkivel hajlandók vagyunk együttműködni azon pontok mentén, amelyekben egyetértünk, és tiltakozunk azokon a pontokon, amelyekben nem értünk egyet. Vagyis annak fényében értékeljük a törvényeket és a közpolitikai elképzeléseket, hogy vajon megfelelnek vagy nem felelnek meg annak a méltóságnak, amely minden embert megillet. Ha nem tisztelik az embereket megillető emberi méltóságot, akkor tiltakozunk ellenük; ugyanakkor, ha tisztelik és elősegítik az emberi méltóság kiteljesedését, akkor támogatjuk azokat. Ugyanakkor nem tesszük le a garast egyetlen politikai párt vagy politikai vezető teljes programja mellett sem.

Ennek tudatában hogyan látja a természetjog szerepét az alkotmány és a törvények értelmezésében?

Úgy gondolom, hogy mindenki számára nagyon fontos annak megértése, hogy az amerikai Alapító Atyák saját maguk is hittek a természetjogban és a természetből fakadó jogokban. Egy olyan alkotmányt írtak, amelynek célja, hogy érvényt szerezzen a természetjogi elveknek, illetve megóvja azokat a jogokat, amelyek az embereket egyszerűen az emberi mivoltuknál fogva illetik meg. Vagyis az alkotmányértelmezés során fontos figyelembe venni, hogy ez egy természetjogi dokumentum, ami a politika és a kormányzás természetjogi megközelítését vallja. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a bírák olyan felhatalmazást kapnának, amelynél fogva az Alapító Atyák természetjogi felfogását a sajátjukéval helyettesíthetik.

Az alkotmányok azonban, mint például az Egyesült Államok alkotmánya, általában nem hatalmazzák fel őket arra, hogy a saját természetjogi felfogásukat érvényesítsék azoké helyett, akik az alkotmányt megalkották és elfogadták. Éppen ezért fontos, hogy a bírák még akkor is az Alapítók értelmezését érvényesítsék, ha nem értenek egyet természetjogi filozófiájukkal.

Ez nagyon hasonló megközelítés az úgynevezett originalizmushoz, vagyis az alkotmány eredeti értelmének kereséséhez.

Igen, úgy gondolom, hogy a kettő igen közel áll egymáshoz. A számomra leginkább elofgadható alkotmányértelmezés, és amelyről azt gondolom, hogy a leginkább összhangban áll magának az alkotmánynak a szándékával, az, amelyik vita esetén az alkotmány jelentését kutatja annak szövegében, a logikájában, a rendszerében és a történeti értelmében. Ezek az alkotmány jelentésének a forrásai. Ha a szöveg maga világos, akkor azt kell irányadónak tekinteni, amit a szöveg mond. Ha a szöveg történelmi összefüggésében nyer értelmet, akkor ez teszi lehetővé a szöveg jelentésének megismerését. Ha a szöveg maga nem világos, de a szöveg logikájának összefüggései némi erőfeszítés után világosan kirajzolódnak, akkor eljuthatunk az alkotmányos értelemben helytálló megoldáshoz.

Az Egyesült Államoknak olyan alkotmánya van, amelynek a struktúrája átfogja a hatalmi ágak elválasztását. Az alkotmányjogi kérdések megoldásához tehát sok esetben nagyon fontos a hatalmi ágak elválasztásának megértése. Ezenfelül az Egyesült Államoknak olyan alkotmánya magában foglalja az úgynevezett megosztott szuverenitás elvét. Olyan szövetségi kormányunk van, amelynek a hatalma delegált és körülhatárolt, valamint olyan tagállami kormányzataink működnek, amelyek hatásköre kiterjed a közegészség, a közbiztonság, a közerkölcs és a jólét előmozdítására.

A legfelső bíróság jelenlegi összetételét tekintve hogyan látja egy ilyen alkotmányértelmezés érvényesülését?

Úgy gondolom, hogy Thomas, Alito és Gorsuch bírák egyértelműen az imént felvázolt nézőpontot képviselik. Emellett úgy vélem, hogy ez a felfogás nagyon közel áll Roberts főbíróhoz is. Bár még mindig a korai szakaszában vagyunk Kavanaugh bíró megbizatásának, mégis azt mondanám, hogy eddig úgy tűnik, neki is igen közel állnak a nézetei ahhoz, amit ez előbb felvázoltam, illetve amit támogatok. Ami a többi négy bírót illeti, az ő nézeteik távolabb esnek ettől a gondolatvilágtól. Az ő felfogásuk szélesebb hatáskört és diszkréciót enged a bíróknak annál, mint amiről azt gondolom, hogy maga az alkotmány biztosít.