Az algoritmikus döntéshozatal mellett szóló érv, hogy az valójában az államhatalom önkényes gyakorlásának a korlátozását szolgálja, amikor az eljárásokban kiküszöböli az emberi mérlegelést. Azt várják például tőle, hogy képes megszüntetni a faji alapú előítéleteket. Sajnos azonban a technológia mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel működése olyan adatokon alapszik, amelyekbe beépültek az algoritmus készítőinek tudatos vagy tudatalatti előítéletei is.
Az algoritmikus döntéshozatal másik problémája az, hogy elfojtja a kritikus gondolkodást.
Hajlamosak vagyunk a számítógépeknek majdhogynem varázserőt tulajdonítani: ők lettek a jelenkor „orákulumai”.
Ezért hajlamosak vagyunk automatikusan az eredményeikre hagyatkozni, és éppen úgy, ahogyan Hanna Arendt megfigyelése szerint a bürokraták alávetik magukat a bürokratikus szabályoknak. Úgy gondolom, hogy kevés megrázóbb kifogás van annál, minthogy „[é]n csak a munkámat végzem.” Az algoritmusok alkalmazása pedig ennek a hivatkozásnak csak egy újabb fajtáját kínálja: „én csak azt teszem, amit az algoritmus mond.”
Néhány szakértő arra az álláspontra helyezkedik, hogy az új technológiák elterjedése gyökeresen meg fogja változtatni a bűnüldözés hagyományos szerepét. Hogyan látja ezt a fejlődési ívet, és mindez milyen veszélyeket hordoz magában?
Ez egy remek kérdés. A veszélyek itt is hasonlóak az előbbiekben vázoltakhoz. Vegyük a „No Fly List” [az Egyesült Államok által meghatározott légi utazásból kitiltott személyeket tartalmazó lista] példáját. Szinte lehetetlen bárkinek is megtudni, hogyan és miért került rá arra a listára. Ehhez hasonlóan szintén lehetetlen a tévesen listára kerültek számára, hogy a listáról lekerüljenek. Ennek eredményeként pedig ezernyi olyan állampolgár van, akiket tévesen, potenciális fenyegetésként azonosítanak, és akik aztán képtelenek ezen a helyzeten változtatni.
Szintén rendkívül fontos, de ezekben a vitákban sajnos gyakran elveszik mindennek a valódi emberekre gyakorolt hatása. Vegyük példaként az arcfelismerő rendszerek alkalmazását. Ennek a technológiának az a célja, hogy azonosítson és feltartóztasson olyan veszélyes embereket, mint például, akik ellen elfogatóparancs van érvényben. Sajnos azonban ez az adatbázis hírhedten megbízhatatlan.
Minden évben ezernyi embert tartóztatnak le tévesen, olyan elfogatóparancs alapján, amelyet visszavontak vagy hibásan bocsátottak ki.