Ausztria választ: kivel folytatja Kurz?

Vasárnap eldől, kivel folytathatja Sebastian Kurz a kormányzást Ausztriában – röviden így lehet összefoglalni a szeptember 29-én tartandó Nationalrat-választás fő kérdését. Néhány nappal a voksolás előtt az erőviszonyok majdnem teljesen egyértelműnek,

Sebastian Kurz (Osztrák Néppárt – ÖVP) első kormányzása igen rövidre sikerült, mindössze 2017 decemberétől 2019 májusáig tartott. Az ÖVP a nacionalista Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) kötött koalíciót, csakhogy a pártvezér Heinz-Christian Strache 2019 tavaszán súlyos botrányba keveredett, amikor nyilvánosságra került a híres-hírhedt ibizai videó, amelyen Strache különböző kompromittáló dolgokat mond. Az ibizai videóból természetesen közbotrány lett Ausztriában, ami rövidesen az ÖVP‒FPÖ koalíció felbomlását is jelentette. Így ért véget Sebastian Kurz első kormányzása Ausztriában.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész ügy legnagyobb nyertese Sebastian Kurz volt (sőt, a nyár folyamán meg is gyanúsították azzal, hogy nyakig benne volt az ibizai videó kiszivárogtatásában) – hiszen egyrészt sikerült megszabadulnia a nem mindig szalonképes FPÖ-től, másrészt az ominózus videófelvétel arról is gondoskodott, hogy a Szabadságpárt esélyei ne legyenek túl jók a következő választáson.

Csakhogy a nyáron

méghozzá majdnem egyszerre. Talán a legsúlyosabb, ráadásul igen nehezen letagadható balhé a leköszönő Kurz-kormány adatmegsemmisítési ügyei körül kirobbant Reisswolf-ügy volt, melyről a Mandineren részletesen is beszámoltunk. Bizonyos körökben jól rezonált a főleg egy bizonyos német neonáci oldal által terjesztett összeesküvés-elmélet, amely szerint Sebastian Kurz az ezredfordulón melegpornófilmekben tűnt fel szereplőként. Komoly névtelen feljelentésnek indult a Kurz és Martin Ho vietnámi nagybefektető korrupciós és kábítószeres ügyeit feldolgozó Zoom, egy Svájcban bejegyzett tényfeltáró portál, amelyről szinte már az indulásakor kiderült, hogy ki áll mögötte.

A mozgalmas nyarat követően nagyjából a következőképpen alakulnak az erőviszonyok: a szavazatok 35%-ára számíthat az ÖVP, 22%-ára pedig a szociáldemokraták (SPÖ). A harmadik legtöbb voksot, a szavazatok körülbelül 20 százalékát az FPÖ gyűjtheti be, 11%-on állnak a Zöldek, 8%-on pedig a liberális NEOS.

Az új Néppárt

Az ÖVP az elmúlt néhány évben sikeres arculatváltáson ment keresztül: a korábbi fekete helyett immár a fiatalos türkizkék a párt hivatalos színe. A párthonlap szerint pedig egy modern, nyitott mozgalomként tekint magára „Az új Néppárt”, ahogy újabban hivatkozni szokás az 1945-ben alapított szervezetre.

A fiatalos imázs másik képviselője pedig természetesen Sebastian Kurz, aki még mindig nagyon fiatal, csak most töltötte be a harminchárom évet.

a párt honlapján szép számmal találunk felvételeket minden idők legfiatalabb osztrák kancellárjáról, olyasféle kísérőszövegekkel, hogy „Válassza a tisztaságot, válassza Kurzot!”, meg „Aki Kurzot akarja, válassza Kurzot!” és „Ausztriának szüksége van a kancellárjára”. Vállalkozó szelleműek még Facebook-borítóképnek is beállíthatják a bizakodó szemmel a jövőbe tekintő államfiatalembert, de a kampányplakátok mobiltelefonra optimalizált változatai is megtalálhatók a Wir für Kurz honlapján.

Huszonegyedik századi kampány, persze semmit sem lehet a véletlenre bízni, elvégre az ÖVP már több mint harminc éve folyamatosan kormányon van Ausztriában, ezt pedig vétek lenne éppen egy ilyen kiélezett helyzetben elpuskázni.

A választási kampány során az ország minden szegletébe eljutnak a politikusok. Sebastian Kurz egy metróállomást is útba ejtett. (Sebastian Kurz/Facebook)

A Néppárt egy száz pontból álló programcsomaggal igyekszik meggyőzni az osztrák választókat. Az osztrák identitásra vonatkozó fejezetben megígérik az iskolai fejkendőtilalom bevezetését (a gyerekeknél tizennégy éves korig, a tanárnőknél pedig általánosan), a politikai iszlám betiltását, a – vélhetően a közép-európai régióból érkező – bevándorlókra gondolva pedig a szociális ellátórendszer és segélyezés felülvizsgálatát. Az egészségügybe több orvost, az időseknek versenyképes nyugdíjakat ígérnek, de adócsökkentést is bejelentenek: ígéretük szerint beérnék az emberek keresetének 40%-ával is. Az európai ügyekről szóló részben

világszinten pedig felelősségvállalást sürget a klímaváltozás és az őserdők ügyében, de egy európai Afrika-terv és a keresztényüldözés elleni küzdelem fontosságát is hangsúlyozza. A párt százpontos programja itt böngészhető.

A régi szocdemek

Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) egy évszázadnál is hosszabb történelmi múltra tekint vissza – 1889-ben alapították, és még mindig az ausztriai politikai élet egyik meghatározó pártja. A szociáldemokraták 2017-ig között kormányoztak (nagykoalícióban), az utolsó kancellárjuk az azóta zsíros moszkvai állásba ejtőernyőző Christian Kern volt.

A Kern-kormány fennállásának aránylag rövid időszakát gyakori személyi változások jellemezték, amelyek egyike szomorú okból történt: 2017 februárjában elhunyt Sabine Oberhauser egészség- és nőügyi miniszter. Hivatalában az a Pamela Rendi-Wagner követte őt, aki Christian Kern bizalmasaként 2018 novemberében az SPÖ első női elnöke, 2019 májusában pedig a párt listavezetője lett a szeptemberi parlamenti választásokra. Rendi-Wagner a májusi welsi pártnapon oda-odaszúrt a szerinte gyáva és arrogáns türkiz-fekete kormánynak – és nem kisebb ambícióval szállt ringbe, mint hogy Ausztria első női kancellárja legyen – igaz, ebben végül megelőzte a most ügyvezető kancellárként regnáló Brigitte Bierlein.

Az emberség győz című vaskos, színes-szagos program (itt PDF-ben megtekinthető három fő részre oszlik. Az Ausztriáért szeretettel című részben az SPÖ Ausztriával kapcsolatos vízióját ismerheti meg a választó, a Munka öröme című fejezet pedig a párt munkaerő-piaci, adó- és szociálpolitikai elképzeléseit tartalmazza. Az utolsó, Reményt a gyermekeinknek című rész főként a fiatalok problémáival, vagyis az oktatással, a lakhatással és – valamilyen elgondolásból – az Európai Unióval is foglalkozik.

A házi- és haszonállatos fényképek szintén elmaradhatatlan kellékei a kampánynak. Pamela Rendi-Wagner sem hagyhatta ki a lehetőséget (SPÖ/Die Menschlichkeit siegt)

Az emberségesség győz alapgondolata, hogy az ÖVP‒FPÖ kormány rövid idő alatt komoly károkat okozott az osztrák szociális ellátórendszerben, amit mindenképpen helyre kell hozni. Az SPÖ

ennek megfelelően például adóreformot hirdetnek, amellyel visszanyesnék a nagyvállalatok számára nyújtott adókedvezményeket, de találunk a nemek közti fizetési különbségek felszámolására és a nők igazságosabb nyugdíjazására vonatkozó fejezeteket is. Korunk egyik kulcskérdésére, a migrációra térve viszont megkeményedik az SPÖ szíve: segíteni helyben kell, aki pedig menedékjogot kap az országban, az erőltesse meg magát az integráció terén. A „legális menekülési lehetőségeket” azért támogatják.

Ezért, valamint sokatmondó Greta Thunberg-idézetért, no és a 164 oldalon 44 Rendi-Wagner-fotóért érdemes fellapozni az SPÖ programját. 

A megújulni igyekvő Szabadságpárt

Túlzás volna azt állítani, hogy az Ibiza-ügy teljesen lenullázta az FPÖ-t. A kiszivárgott videófelvétel nem tett jót a párt támogatottságának, Heinz-Christian Strachét pedig politikailag megsemmisítette, de

Igaz, most is egyre-másra derülnek ki Strache viselt dolgai, a napokban például az, hogy igen bőkezűen szórta saját céljaira a párt pénzét.

Mondhatjuk, hogy nincs semmi látnivaló az FPÖ háza táján, csak pártot cserélt pár százaléknyi szavazó? Azért nem egészen.

Azt a Szabadságpártnál is érezték, hogy a párt jövője szempontjából szerencsés lenne háttérbe szorítani a Strache-féle radikálisabb vonal homályos szélsőséges szervezetekig vagy épp Moszkváig nyúló csápjait, és inkább a tisztább múltú, mérsékeltebb politikusokat előretolni a kampány során. Valahogy így eshetett a választás az FPÖ-s berkeken belül konszolidáltnak számító burgenlandi Norbert Hoferre, aki a radikálisabb Herbert Kickllel szemben mérettette meg magát a párt szeptemberi kongresszusán Grazban. A küldöttek elsöprő többséggel támogatták Hofer pályázatát a pártelnöki tisztségre, Kickl pedig természetesen megígérte, hogy nem lesz szakadás az FPÖ-n belül – legalábbis a közeljövőben.

az FPÖ részéről. Egyrészt nem voltak túl nagy balhéi a múltban, amik miatt emlékezni lehetne rá. Sokak számára viszont ismerős lehet még Hofer, hiszen a legutóbbi államfőválasztáson sokáig ő volt a legnépszerűbb jelölt, csak a második fordulóban maradt alul – hajszállal – Alexander Van der Bellennel szemben. Norbert Hofer viszont az elmúlt néhány évben igazán erős emberré nőtte ki magát a párton belül, dolgozott Strache mellett is, így a párt radikálisabb szárnya felé is van némi legitimitása. 

Igazságos, szociális, hazafias. És folytatná a koalíciót a hazáért. (fpoe.at)

Az FPÖ idei kampányának

A programot a honlapjukon tették közzé, ahol azt is világossá tették, hogy ők a türkiz-fekete koalíció folytatásában érdekeltek. Ennek megfelelően számos közös pontot találunk Hoferék és Kurzék ígéretei között: előbbiek is megígérik például a fejkendőtilalmat vagy az igazságosabb nyugdíjakat. A párt alapvetéseihez híven természetesen most is ígérik a közvetlen demokrácia intézményének megerősítését, sőt, az autópályákon alkalmazott sebességhatár 140 km/órára emelését is.

Európa- és bevándorláspolitikájuk viszont radikálisabb, mint az ÖVP-é: az FPÖ a „nemzetállamok Európája” mellett foglal állást, kevesebb uniós beleszólást követelnek a tagállami ügyekbe, a bevándorlással és menedékjoggal kapcsolatos „baloldali romantikát” pedig kategorikusan elutasítják. 

Visszatérő Zöldek 

Érdekes, hogy miközben Nyugat-Európa számos országában virágkorukat élik a különböző zöldmozgalmak,

Pedig az osztrák Zöldek a 2017-es választásokat megelőző három választáson rendre 10-12% körüli eredménnyel szerepeltek, ami ugyan nem túl acélos, de az ÖVP‒SPÖ‒FPÖ trió által dominált pártrendszerben katasztrofálisnak sem mondható.

2018-ban aztán egészen sokkolóan hatott az a 3,8%-os választási eredmény, amellyel a Zöldek be sem kerültek a Nationalratba. Az idei EP-választásokon – amelyeket nem sokkal az Ibiza-botrány után tartottak – már biztató 14%-os eredményt értek el, így a Werner Kogler vezette zöld alakulat bizalommal tekinthet a Nationalrat-választás felé,

amely köré a kampány részben épült.

A választási program címe (Kit választana a jövőnk?) egyértelműen sugalmazza az üzenetet, amivel a zöldpártok mostanában kampányolni szoktak, hogy a jövőt csak és kizárólag ők képviselik, ezért aki jövőorientált, az rájuk szavaz. Koglerék ezzel egyelőre nem érnek el olyan tömegeket, mint egy országgal odébb a Robert Habeck‒Annalena Baerbock-féle Zöldek, de láthatóan igyekeznek. 

Werner Kogler a hölgyek gyűrűjében (Werner Kogler/Facebook)

A Kit választana a jövőnk? képében egy

a gendercsillagocskák rajongóinak sem kell csalódniuk. Az osztrák közéletet is megosztó migrációs kérdésben viszonylag megengedő a program: a Zöldek szerint Ausztriának le kellene egyszerűsítenie a munkavállalással kapcsolatos bevándorlást szabályzó joganyagot annak érdekében, hogy megkönnyíthessék a kvalifikált munkaerő Ausztriába áramlását. Ez a törekvés jól rezonál egyébként az Európai Unió kékkártyás „brain drain” törekvéseivel. 

Az újliberális NEOS

Friss felmérések szerint az új Nationalratba is bejuthat a NEOS nevű liberális párt, akik szintén női kancellárjelölttel inditanak Beate Meinl-Reisinger személyében. A NEOS üzenete körülbelül az, hogy „macht sonst keiner”, vagyis hogy

Hogy mit? A pinkek négy üzenet köré szervezik a kampányukat, amelyek kezdőbetűi németül pont kiadják a NEOS szót. Az üzenetek: fenntarthatóság, tehermentesítés, nyitottság és iskola. Ezekbe a felcímekbe aztán jóformán mindent belepréseltek, ami lehetséges: a fenntarthatósági fejezetbe például ugyanúgy belefért a széndioxid-adó, mint az átlátható nyugdíjrendszer, a nyitottságról szólóba pedig az átlátható pártgazdálkodás és az egyesült Európa gondolata. 

Beate Meinl-Reisinger bemutatja, hogy szokták csinálni a női kancellárok (Beate Meinl-Reisinger/Facebook)

A NEOS részletes programját (Tervek A-tól Z-ig) valószínűleg nem arra tervezték, hogy azt bárki is elolvassa. A programot jóval felhasználóbarátabbá tette volna egy tartalomjegyzék, de a NEOS-nál ezt nem tartották olyan fontosnak. Ki tudja, talán arra gondoltak a PR-szakemberek, hogy ma már viszonylag kevesen múlatják az idejüket azzal, hogy pártprogramokat olvasgatnak – ami kétségkívül igaz is. A NEOS nyolcszázaléknyi szavazójának a jól strukturált program helyett minden bizonnyal elég meggyőző a NEOS fiatalos lendülete és arculata is – mivel még soha nem voltak eddig kormányon,

Koalíciós matek

Az osztrák pártok erősorrendje nagyjából világos tehát, a támogatottsági adatokból pedig könnyedén leszűrhető, hogy ambiciózus tervek ide vagy oda, szeptember 29-es után egy párt sem fog majd tudni önállóan kormányozni.

A szavazatok végső megoszlásának függvényében

(erre már-már megalázó, 1,4-es szorzóval lehet fogadni az osztrák bukiknál).

Kurznak még úgy is meglehet a többség, hogy a Zöldekkel és a NEOS-szal áll össze, bár ez – valljuk be – elég valószínűtlen. Beate Meinl-Reisinger elég egyértelmű feltételeket szabott a „Dirndl-koalíció” létrejöttéhez, például a teljes átláthatóságot a pozíciók szétosztása során.

Pamela Rendi-Wagner, az SPÖ listavezetője már szeptember elején is azt nyilatkozta a Der Standardnak: amellett, hogy természetesen az első helyre céloznak a választáson, az FPÖ-vel nem működnének együtt, a NEOS-szal és a Zöldekkel való koalícióban pedig szerintük túlságosan kis jelentőséget kapna a szociális kérdés – vagyis leginkább a Néppártnak örülnének, ha koalíciót kellene építeniük szeptember 29-e után.

Ami Kurzot illeti, ő egyelőre nyitva hagyta mindenfajta koalíció lehetőségét. Válogatni éppen tud a partnerek között – a szociáldemokraták lényegében felajánlották magukat partnernek, az FPÖ pedig eleve azzal a szlogennel ment neki a választásnak, hogy újra kell építeni a türkiz-fekete koalíciót. A sokszereplős udvarlás újabb szakasza már vasárnap este megkezdődhet.

Nyitókép: Sebastian Kurz FB