Széttart a német régiók fejlődése

Hiába három évtizednyi, bőkezű felzárkóztatási politika Németország keleti része számára, egyre többen vándorolnak keletről nyugatra: míg nyugaton történelmi csúcson van, keleten az 1905-ös szintre süllyedt a lakosság száma.

Egy friss, az SPD-közeli Friedrich Ebert Alapítvány (FES) által végzett kutatás szerint egyre növekednek az ország egyes területei közötti különbségek. Németországban nem csak a bérek és az álláslehetőségek függenek attól, hogy hol él az ember, hanem az internet-hozzáférés és a várható élettartam is – írja a Welt a tanulmányra hivatkozva.

Sok minden történt azonban azért, hogy az „új” tartományokban is legyenek olyan városok, amelyek nagyszerű fejlődést mutatnak. Eddig mindenesetre csak a fővárosnak, Berlinnek sikerült elérnie, hogy a környező településeket is bevonja a fejlődésbe. Sem Rostock, sem Lipcse, Erfurt vagy Drezda nem rendelkezik ilyen kiterjedt agglomerációval.

Ezzel szemben nyugaton rengeteg nagyváros gazdasági ereje képes arra, hogy a régiójukra is kisugározzon. Ez igaz Stuttgartra, Münchenre, Kölnre, Frankfurtra, Hannoverre, ahogy Nürnbergre és Aachenre is. A nagyvárosokon kívül is vannak nyugaton prosperáló területek. Mindenesetre a „régi” tartományokban is talál az ember strukturálisan gyenge városokat, mint amilyen Bréma, Saarbrücken, Duisburg vagy Dortmund – ezek hatalmas szociális problémákkal küzdenek.

Bár a többi ipari országhoz képest kifejezetten jól megy Németországnak – rekordfoglalkoztatottság, növekvő bérek, kiépített szociális állam –,

Míg az olyan erős gazdasági centrumok, mint Hamburg és vonzáskörzete, Bajorország jelentős része, illetve Baden-Württemberg tovább tudták növelni előnyüket, a strukturálisan gyenge régiók egyre inkább leszakadnak. Ez korántsem csak a gazdasági adatokban mutatkozik meg, hanem olyan területeken is, mint a várható élettartam vagy a választáson való részvételi hajlandóság. Ezeket az összetett gazdasági, szociális, társadalmi és egészségügyi aspektusokat szemlélve a kutatók öt jól körülírhat típusú területre bontják Németországot.

Frankfurt

Fejlődő városok, veszélyeztetett szegények

Az első csoportba a dinamikusan növekvő közép- és nagyvárosok tartoznak. Ezekben mintegy 23 millió ember él. A magasan képzettek aránya (a népesség több mint egyötöde) meglehetősen magas. Ezek a boom-városok mind az egészségügyi ellátást, mind az infrastruktúrát tekintve messze felülmúlják a németországi átlagot. Errefelé

ez azonban egyre több problémát is eredményez. A növekvő lakhatási költségek és az összességében drágább megélhetés elűzéssel fenyegeti a kevésbé jól szituált lakosságot.

Gazdag és egészséges agglomeráció

A második csoportba a prosperáló városokat környező terület tartozik, ez nagyjából 14 millió embert jelent. Itt átlagosan 82 év a várható élettartam, ez országos csúcs. Az agglomerációban mind a gyermekek, mind az idősek körében ritka jelenség a szegénység. Az átlagkereset a maga 3500 eurójával (nagyjából 1 137 000 Ft) valamennyivel magasabb, mint a boom-városokban. Nem csak a lakosok, de a községek is jól állnak az anyagiakat tekintve: az önkormányzati adósság jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Az ideköltözők aránya szintén meghaladja az áhított városokba költözőkét.

Bajor vidék

„Németország szolid közepe”

Ahogy a beszédes elnevezésből kitűnik, ezt a régiót jellemzi a legtöbb átlagos, „középső” érték. 33 millió ember él ezekben a régiókban, amelyekben jelenség egy állandó, visszafogott elvándorlás. A tanulmány rizikóként említi a magasan képzettek alacsony arányát.

Leszakadó régiók keleten és nyugaton

A legnagyobb problémákkal azonban a „tartós strukturális válságban lévő vidéki régiók”, mindenekelőtt Kelet-Németország, valamint a nyugati „folyamatos szerkezeti átalakulásban lévő, városias jellegű régiók” küzdenek.

és lendületes tempóban megy végbe az elöregedés. A rossz munka- és kereseti lehetőségek a gazdaság erőtlenségének következményei.

Hogy Németország egyelőre milyen távol van az alaptörvényükbben célul kitűzött egyenlő életkörülményektől, jól mutatják egyes egyedi mutatók is. Míg Gelsenkirchenben a gyermekek közel negyven százalékát veszélyezteti a szegénység, a bajor Pfaffenhofenben ez az arány mindössze két százalék. Az időskori szegénység hesseni Offenbachban nagyjából kilenc százalékkal a legmagasabb az országban, Greizben (Türingia) ez fél százalék, az idősek közül alig valakinek vannak anyagi problémái.

A hálózati lefedettség tekintetében is magasak a különbségek. Míg itt Bajorország száz százalékkal rendelkezik, egyes kelet-németországi területeken mindössze egyharmad ez az arány. Eklatánsak a különbségek az önkormányzatok eladósodottságát nézve is. Pirmasens minden egyes lakosára 10 ezer euró adósság jut, míg Drezda lakóinak nincsen tartozása.

Eisenhüttenstadt, Kelet-Németország

Van terv a felzárkóztatásra

A nagykoalíció zászlajára tűzte az egyenlő életkörülmények elérését, külön szakbizottság foglalkozik a témával. A bizottság májusban nyújtotta be zárójelentését, és nem sokkal a német nyári szünet, július vége előtt

A szövetségi kormány elkötelezi magát amellett, hogy a hatóságokat és kutatóintézeteket a jövőben a strukturálisan gyengébb régiókba helyezi. A kormány emellett átvállalja a túladósodott községek terheinek egy részét. Segítséget nyújt továbbá a digitalizáció és a közlekedési infrastruktúra terén is.

Ugyanakkor a koalíciós pártok nyíltan elutasítják a Halle Gazdaságkutatási Intézet (IWH) gondolatát, miszerint a jövőben elsőbbséget kellene élveznie a falvakkal szemben a keleti városoknak, mert így jöhetnének létre a nagyobb gazdasági sugárzással bíró központok, amelyek – ahogy nyugaton teszik – magukkal húzzák a környező régiókat. Az IWH kutatóinak kezdeményezését azonban széles körben elutasították mind a politikában, mind az üzleti körökben is, mondván, nem lehet leírni a keleti falvakat a városok javára.

(Forrás: Die Welt; kép: Friedrich-Ebert-Stiftung/Facebook)