Indiana állam még tavaly októberben azért fordult az amerikai Legfelső Bírósághoz, hogy változtassa meg azokat az alsóbb fokú bírósági döntéseket, amelyek a magzati élettel és az abortusszal kapcsolatos szabályozást alkotmánysértőnek mondták ki. A szóban forgó szabályok közül az egyik az elvetetett magzat maradványainak kezelése terén a magzat emberi méltóságának védelmét, míg a másik a magzat betegségein, nemén vagy faji hovatartozásán alapuló abortusz tilalmát írta elő.
A törvényi szabályokat az Indiana államban működő Családtervezési Társaság támadta meg a bíróságok előtt arra hivatkozva, hogy azok a jelenlegi precedensdöntések alapján sértik a nők azon jogát, hogy az abortuszt választhassák. Indiana állam fellebbezett a döntéssel szemben azt remélve, hogy a konzervatív többségű Legfelső Bíróság elsőként ebben az ügyben fog az abortusz alkotmányjogi megítélését illetően dönteni. Ez a remény azonban szertefoszlott, amikor a Legfelső Bíróság egyhangú döntésében röviden megváltoztatta az alsóbb fokú bíróság döntését a magzat emberi méltóságának kérdését illetően, míg az abortusz tilalmának kérdését illetően nem vizsgálta meg az ügyet érdemben, vagyis az alkotmányellenességet megállapító alsóbb fokú döntések hatályban maradtak. A döntés indokai szerint a kérdésben a Legfelső Bíróság addig nem foglal állást, míg ellentétes irányú fellebbviteli döntés nem születik, vagyis amíg ez a jogegység megőrzése érdekébe nem válik szükségessé.
Clarence Thomas ugyanakkor egy húszoldalas párhuzamos véleményt csatolt a Legfelső Bíróság döntéséhez, amelyben a fajnemesítésre használt abortusz történetét és tanulságait vette szemügyre. Ebben úgy foglal állást, hogy „az államnak különösen súlyos érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozza, hogy az abortusz jelenkori fajnemesítés eszközévé váljon”. A párhuzamos vélemény felidézi a fajnemesítés szomorú történetét, valamint az abortusz ahhoz kapcsolódó legalizálását Amerikában. A 20. század elejétől a második világháborúig tartó időszakban a progresszív korszak meghatározó gondolatának számított a „nemkívánatos génektől” való megszabadulás. Maga a Legfelső Bíróság pedig az 1927-es Buck kontra Bell döntésében lényegében alkotmányosnak ismerte el ezt az elvet, amikor kimondta, hogy Carrie Buck állítólagos gyengeelméjűségével összefüggő kényszersterilizálása nem sértette alapvető jogait.