Clarence Thomas ugyanakkor egy húszoldalas párhuzamos véleményt csatolt a Legfelső Bíróság döntéséhez, amelyben a fajnemesítésre használt abortusz történetét és tanulságait vette szemügyre. Ebben úgy foglal állást, hogy „az államnak különösen súlyos érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozza, hogy az abortusz jelenkori fajnemesítés eszközévé váljon”. A párhuzamos vélemény felidézi a fajnemesítés szomorú történetét, valamint az abortusz ahhoz kapcsolódó legalizálását Amerikában. A 20. század elejétől a második világháborúig tartó időszakban a progresszív korszak meghatározó gondolatának számított a „nemkívánatos génektől” való megszabadulás. Maga a Legfelső Bíróság pedig az 1927-es Buck kontra Bell döntésében lényegében alkotmányosnak ismerte el ezt az elvet, amikor kimondta, hogy Carrie Buck állítólagos gyengeelméjűségével összefüggő kényszersterilizálása nem sértette alapvető jogait.
Thomas a véleményében párhuzamba állítja mindezt a Családtervezési Társaságot alapító Margaret Sanger gondolataival, akinek a születésszabályozásról hirdetett nézetei nyilvánvalóan vagy vállaltan magukon viselik a fajnemesítés jegyeit. Így például Sanger a különböző születésszabályozási eszközöket kifejezetten fajnemesítési célból népszerűsítette a fekete kisebbség körében. A Családtervezési Társaság későbbi elnöke, Alan Guttmacher pedig már az abortuszt is úgy támogatta, mint a fajnemesítési egyik olyan eszközét, amely kontrollálhatja és javíthatja a lakosság minőségét. Ezzel összefüggésben Thomas úgy fogalmaz a véleményében, hogy „az abortusz támogatói gyakran egészen őszintén kimondják az abortusz fajnemesítési lehetőségeit. Például Guttmacher 1959-ben nyíltan a hangoztatta az abortusz fajnemesítési megfontolásait”.
Thomas álláspontja szerint ez a gyakorlat jelenleg is tetten érhető az ügy alperesének tevékenységében. Sőt, a mai szűrővizsgálatoknak és más egyéb modern technológiáknak köszönhetően a nem kívánt jellemvonásokkal rendelkező gyermek elvetetése egyre könnyebbé válik. Thomas következtetése szerint a faji hovatartozáson, nemen vagy betegségeken és rendellenességeken alapuló abortusz alkotmányos jogként történő elismerése a 20. század fajnemesítési mozgalmainak elképzeléseit részesítené alkotmányos védelemben.