A három legnagyobb európai pártcsaládot képviselő uniós tagállami kormányfők péntek este Brüsszelben egyeztetnek az Európai Bizottság következő elnökének személyéről.
Néppárti-szocdem-liberális hármas
A május végi európai parlamenti (EP-) választásokat követő informális EU-csúcsértekezleten a néppárti (EPP), a szociáldemokrata (S&D), illetve a liberális (ALDE) pártcsalád koordinátorokat nevezett ki az uniós tisztújításról szóló egyeztetések lebonyolítására. Az új megközelítés értelmében az EPP-t Andrej Plenkovic horvát és Krisjanis Karins lett miniszterelnök, az S&D-t Pedro Sánchez spanyol és António Costa portugál kormányfő, az ALDE-t pedig a holland Mark Rutte és a belga Charles Michel képviseli.
A pénteki munkavacsorán döntések nem várhatók, sajtótájékoztatót sem hirdettek meg. Diplomáciai források arról számoltak be, hogy több hasonló találkozót is tartanak majd. Szakértők szerint ezen új koordinátori rendszer gyengíti a parlamenti frakcióvezetők pozícióját, és nem is biztos, hogy elégséges lesz a folyamat zökkenőmentes véghezviteléhez.
Mint a Politico írta, a végső döntés nem is feltétlenül a koordinátori tárgyalások nyomán fog megszületni, miután például a legbefolyásosabbnak tartott két uniós tagállami vezető, Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök nem is vesz részt ezeken, ráadásul egyes, a minősített többségi szavazásokon nagy súlyt képviselő országok esetében az adott kormánypárt nem is a fenti pártcsaládokhoz tartozik. Erre példa az Egyesült Királyság, Lengyelország és Olaszország.
Így Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének is intenzív konzultációt kell folytatnia a tagországok állam- és kormányfőivel, akiknek céljuk, hogy a június 20-21-i EU-csúcson megállapodjanak jelöltjükről az Európai Bizottság élére, akit aztán az Európai Parlamentnek kell majd jóváhagynia.
Csúcsjelölt vagy új jelölt?
Az EP-választásokon legtöbb szavazatot szerző EPP listavezetője a német Manfred Weber. Az először a legutóbbi választások után alkalmazott csúcsjelölti rendszer azonban akkor és most is komoly vitákat váltott ki, minthogy az alapszerződés értelmében az Európai Tanács hatáskörébe tartozik a jelölt megnevezése minősített többséggel, így viszont a pártok gyakorlatilag kész tények elé állítják a tagállami vezetőket, akik közül többen is elutasítják a hivatalos joganyagban sehol nem szereplő rendszer alkalmazását.