Emiatt De Stefano, Aloisi és Silberman programpontokba szedve több lehetőséget is felsorol azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne a „gig economyt” sokkal átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé és megbízhatóbbá tenni. Az első ilyen javaslat, hogy az alkalmazó cégek minden esetben kössenek szerződést a munkavállalókkal. Ez nemcsak azt az üzenetet hordozná magában, hogy az alkalmazottak számára pénzügyi stabilitást nyújt az adott cég, hanem a munkaerő fluktuációját is csillapíthatná. A szerzők második javaslata az, hogy a szerződéskötésen felül egy etikai kódexet is dolgozzanak ki a vállalatok. Ezáltal a kormányzatok is meggyőződhetnének arról, hogy az adott társaságok milyen iránymutatások mentén működnek. További javaslatként merült fel a kifizetés körülményeinek világossá tétele, a „szürke zónából” való elmozdulás igénye, a munkakörülmények kiszámíthatósága, illetve az egyéni vállalkozók védelme.
A „gig economy” ágazatban működő cégek esetében tehát jól láthatóan gyökeres változásra van szükség. A transzparencia biztosítása, a kiszámíthatóság garantálása és az állami szervekkel való együttműködés kulcsfontosságú lesz a jövőben is, emiatt a szerzők azt javasolják, hogy üzleti modelljüket és politikájukat úgy határozzák meg az érintett vállalatok, hogy a nemzeti hatóságokkal se jogi, se etikai összetűzésbe ne keveredjenek.