S. L.: A példájánál maradva: úgy tűnik, hogy ez a mechanizmus – kicsit az alkotmánybíróságokhoz vagy alkotmányos kontrollt ellátó szervekhez hasonlóan – képes befolyásolni az állami szuverenitásából fakadó szabályalkotás mozgásterét.
M. K.: Nos, éppen ez vele a probléma. Egy ilyen ítélet vagy akár már az ítélet lehetőségéből fakadó fenyegetettség, illetve ezzel összefüggésben az az érv, hogy bizonyos kormányzati közpolitikák sérthetik a beruházásvédelmi szerződéseket, úgynevezett „szabályozást dermesztő hatást” váltanak ki. Ennek pedig az az eredménye, hogy az államok elzárkóznak bizonyos közpolitikai intézkedések elfogadása vagy végrehajtása elől.
Így például némely esetben azt látjuk a világ déli részén és Kelet-Európában is, hogy az országok ugyan törekednek érvényesíteni az olyan emberi jogokat, mint például az egészséghez vagy munkához való jog, de a beruházásvédelmi választottbírósági eljárás megindításának fenyegetettsége korlátozza őket ezen törekvéseik megvalósításában.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy csorbul ezen államok szabályozási autonómiája és függetlensége.
S. L.: Említette, hogy több mint 3000 beruházásvédelmi szerződés van hatályban szerte a világon. Vagyis ez azt jelenti, hogy ezek az egyezmények a gazdasági globalizáció egyik fő motorjává és egyúttal tartópillérévé is váltak. Ilyen körülmények között lehet még reménykedni egy „emberarcú globalizáció elérésében”? Milyen reformlépések lennének szükségesek ezen a téren?
M. K.: Az államok, a társadalmi szervezetek, valamint a tudomány képviselői mind felismerték, hogy a beruházások védelmének nemzetközi jogi rendszere nem tisztességes, és ennek megfelelően átalakításra szorul. Ezt ma már senki nem kérdőjelezi meg. Ugyanakkor a kérdésben érdekelt különféle csoportok eltérő álláspontot foglalnak el abban a tekintetben, hogy hol, mikor és hogyan érdemes ezt végrehajtani. Az államok egy csoportja a társadalmi szervezetekkel és szakértőkkel karöltve azon az állásponton van, hogy a szabályok olyannyira rosszak, hogy meg sem lehet őket reformálni. Az egyetlen megoldás szerintük ennek megfelelően a szerződések megszüntetése annak érdekében, hogy a külföldi beruházók ne élvezhessenek több jogot és kiváltságot annál, mint ami a hazai beruházókat megilleti. Ugyanakkor számos állam nem szívesen fogadja el ezt az álláspontot, mert attól fél, hogy ez rossz jelzést küld a nemzetközi beruházói közösségnek. A második csoporthoz éppen ezért azok tartoznak, akik reformot, méghozzá radikális reformot követelnek. Ők a szabályrendszert alapvető jellemvonásaiban próbálják megváltoztatni egyes anyagi jogi sztenderdek kizárásával, vagy például a védelmi szintnek a hátrányos megkülönböztetésre történő redukálásával.