A szóban forgó ügy apropóját az adta, hogy két litván és egy román állampolgár az ír bíróságok előtt vitatta a német ügyészségek és Litvánia főügyésze által büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsok végrehajtását. A vád az említett személyeket szándékos emberöléssel, súlyos testi sértéssel és fegyveres rablással gyanúsította. Az érintett három személy azzal érvelt, hogy a német ügyészségek és Litvánia főügyésze nem rendelkeznek hatáskörrel európai elfogatóparancs kibocsátására, mivel nem minősülnek az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat értelmében vett „igazságügyi hatóságnak”. A német ügyészségek kapcsán többek között arra hivatkoztak, hogy azok nem függetlenek a végrehajtó hatalomtól, mivel az igazságügyi miniszter által vezetett közigazgatási hierarchiába tartoznak, így fennáll a politikai befolyásolás kockázata.
Az ír Legfelsőbb Bíróság és a Felsőbíróság a fenti vitás esettel összefüggésben kérték az EUB-tól az érintett kerethatározat értelmezését. Mivel az egyik gyanúsítottat − a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancs alapján − fogva tartották Írországban, a Bíróság eleget tett a Legfelsőbb Bíróság azon kérelmének, hogy a vele kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérelmet sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el.