Alexander Bürgin, a Journal of European Integration című folyóiratban megjelent cikkében arról ír, hogy a Bizottság a Parlament megerősítését a Tanáccsal való szembenállás eszközeként használta fel. A szerző 69 európai parlamenti képviselővel készített interjút.
Az Európai Parlament elnöke és a parlamenti frakciók vezetői megerősödtek, de ez felborította az uniós törvényhozást uraló „nagykoalíciót”
Az európai parlamenti képviselőkkel készített interjúkon elhangzottak alapján Bürgin megállapította, hogy az elmúlt öt évben sokkal intenzívebb kommunikáció zajlott az Európai Parlament belső szervezeti egységei, valamint a Parlament és más uniós szervek között. Ennek eredményeképpen jelentősen megnövekedett az Európai Parlament elnökének, illetve az egyes pártcsoportosulásokat képviselő frakcióvezetők súlya a brüsszeli döntéshozatalban. A pártcsoportok között folyó, a korábbi időszakokhoz képest sokkal gyakoribb és részletesebb egyeztetések során azonban a hagyományos baloldali pártokat tömörítő Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) képviselői azonban egyre inkább úgy érezték, hogy befolyásuk jelentősen csökken. Mindennek eredményeképpen a ciklus közepén az S&D lényegében felmondta az informális nagykoalíciót, amelyben az Európai Néppárttal (EPP) közösen irányította a Parlament munkáját. Eme szakítás szimbolikus eleme volt, amikor a baloldali pártcsalád 2017 elején nem támogatta a néppárti Antonio Tajani európai parlamenti elnökké választását (sőt, saját jelöltet indított a választáson), aki így kénytelen volt a konzervatív és euroszkeptikus képviselők szavazataira támaszkodni.
Az Európai Parlament önálló politikai szereplővé vált és a Bizottság természetes szövetségesévé lépett elő az Európai Tanáccsal szemben
A szerző értékelése szerint a szervezeti egységek közti belső, illetve az egyes intézmények közti külső kommunikáció erősödése egyfajta „csapatszellem” kialakulásához vezetett az uniós intézményrendszerben dolgozó emberek között. Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a parlamenti munkát kiszolgáló Titkárság szerepe is. Bürgin konklúziója szerint a Titkárság szerepkörének és szakértelmének növekedése pedig azt eredményezte, hogy az Európai Parlament egyre nagyobb súllyal tudott fellépni a Bizottság, a Tanács és a Parlament között folyó trialógusban. Az uniós szervek közti kapcsolatok alakulását értékelve pedig a szerző megállapította, hogy a Parlament és a Bizottság között megerősödő horizontális kapcsolatok ahhoz vezettek, hogy a Bizottság és a Parlament egyre inkább egymás szövetségeseként tekintett egymásra a tagállami kormányokkal, illetve a Tanáccsal szemben.
Az Európai Parlament korábbi elnöke szerint Orbán olyan miniszterelnök, aki mindig a borotvaélen táncolta a politikai játékát, de nem hiszi, hogy ez valaha is az európai rendszer felbomlását okozza.
Az EU prioritásáról nyilatkoztak.
Egyértelmű szövetség köttetett a brüsszeli füstös szobákban.
Manfred Weber bizonyára elégedett lehet. Dornfeld László írása.
A közigazgatási és területfejlesztési miniszter új szerepben próbálja ki magát.
Dömötör Csaba hangsúlyozta, a közösségnek „azzal kellene foglalkoznia, hogyan teszi rendbe a saját gazdaságát, és hogyan biztosítja a békét”.
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
Pascal Jansen nem tudja feldolgozni a történteket, Dibusz Dénes szerint maguknak kreálták ezt a kínos helyzetet...
