Cikkajánló: Az ítéletek stratégiai időzítése eszköz lehet a bíróságok kezében a kormányzatokkal szemben

A bíróság a leggyengébb hatalmi ág

A szerző rámutat arra, hogy szemben a végrehajtó szervezeteket felügyelő kormányokkal, valamint a költségvetést megalkotó parlamentekkel, a bíróságok kezében nincs formális eszköz arra, hogy saját döntéseiknek a gyakorlatban is érvényt szerezzenek. Ítéleteik tényleges megvalósítása valójában attól függ, hogy a kormány hajlandó-e végrehajtani azokat. Különösen élesen jelentkezik ez a probléma az újonnan elfogadott törvények alkotmányossági vizsgálata során, hiszen ekkor egy alkotmányellenességet megállapító döntés éppen a demokratikus felhatalmazással bíró parlamenti többség akaratával mehet szembe. Ebben a helyzetben a bíróságok arra kényszerülnek, hogy különféle módszerekkel igyekezzenek rávenni a választott politikusokat ítéleteik elfogadására.

A nyilvánosság felhasználása kulcsfontosságú eszköz a bíróságok kezében a kormányzattal szemben

Krehbiel a német alkotmánybíróság működésének vizsgálatából nyert adatok révén mutatja be, hogy a bíróságok igyekeznek a nyilvánosság erejére építeni az ítéletek végrehajtásától esetlegesen vonakodó kormányzatokkal szemben. A nyugati társadalmakban ugyanis jellemzően magas a bíróságokba vetett bizalom, így egy politikus saját népszerűségét veszélyeztetheti, ha nyíltan szembefordul a bírói döntésekkel. Ezt a bizalmi tőkét azonban csak akkor tudják a bíróságok saját hasznukra fordítani, ha az állampolgárok értesülnek az adott ügyről. Mindemellett a bíróságoknak törekedniük kell arra is, hogy a kormányzattal való kapcsolatuk ne erodálja a beléjük vetett bizalmat, ugyanis azt éppen a függetlenségükből nyerik.

A bíróságok az ítéletek stratégiai időzítése révén aknázhatják ki a nyilvánosságban rejlő potenciált

Krehbiel elemzése szerint a választások közeledtével a bíróságok alkotmányossági vizsgálatokban hozott ítéleteinek száma is megnövekszik. Kampányidőszakban ugyanis az állampolgárok, valamint a média is sokkal nagyobb arányban foglalkozik közügyekkel. Ezt a megnövekedett érdeklődést használhatják ki a bíróságok annak érdekében, hogy a leginkább kritikus kérdésekben ítéletet hirdessenek. A szerző érvelésében rámutatott továbbá, hogy ez a jelenség csak a rendes választások esetében figyelhető meg, míg a rendkívüli, valamilyen okból előrehozott választások esetében nem. Mindemellett felhívja a figyelmet arra is, hogy a stratégiai időzítés korántsem „csodafegyver.” Számos külső tényező befolyásolhatja ennek eredményességét, így például a kampányidőszak egyéb eseményei akár el is vonhatják a figyelmet a bíróságok által hangsúlyozni kívánt kérdésekről.