Bombaüzlet: kiderült, ki lehet a migránsbiznisz első milliárdosa
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
Mérföldkőnek számító döntésében az Egyesült Királyság legfőbb bírói fóruma utat nyitott a globális brit vállalatcsoportok elszámoltathatósága előtt. A döntés indokai szerint önmagában nem mentesíti az anyavállalatot, ha saját tevékenységét elkülöníti a vállalatcsoport többi résztvevőjének tevékenységétől. Éppen ezért az anyavállalatoknak az üzleti kapcsolataik alakítása során az emberi jogi jellegű gondossági kötelezettség minél hatékonyabb teljesítésére kellene összpontosítaniuk ahelyett, hogy a vállalatcsoport egyes egységeinek elszigetelésén munkálkodnának.
Az Egyesült Királyság legfőbb bírói fóruma az üzleti világ emberi jogi felelőssége terén kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető áprilisi döntésében úgy határozott, hogy a zambiai lakosok által a Vedanta Resources brit székhelyű anyavállalattal szemben benyújtott kereseteket az angol bíróságoknak érdemben kell megvizsgálniuk és elbírálniuk. A döntés alapjául szolgáló vitában a zambiai lakosok azért indítottak kártérítési keresetet, mert az angol nagyvállalat zambiai leánycége, a Konkola Copper Mines (KCM) a rézbányászati tevékenységéből származó károsító anyagokkal szennyezte a környezetet, így a helyi vízhálózatot is, ami kulcsjelentőségű a helyi lakosok hagyományos életvitelének megőrzése, valamint gazdálkodásának fenntarthatósága érdekében.
Az angol Legfelső Bíróság egyhangú döntésében kimondta, hogy a kártérítési felelősség általános alapelveire hivatkozással lehet kezdeményezni az anyavállalat leánycég működéséért viselt helytállási kötelezettségének megállapítását. Az ítélet indokai arra mutatnak rá, hogy a tulajdonosi kapcsolat olyan ellenőrzési lehetőséget teremt, amely megalapozhat egyfajta gondossági kötelezettséget. Bár a bíróság felsorol olyan helyzeteket, amikor ez a gondossági kötelezettség egyértelműen megállapítható, ilyen többek között a központilag megszabott vállalati politika, ellenőrzés vagy képviselet gyakorlása, de hozzáteszi, hogy az anyavállalatok felelősségének kérdése nem szűkíthető ezekre a helyzetekre. Hiába különítik el az anyavállalat és a többi cég tevékenységét egy adott vállalatcsoporton belül, ez még önmagában nem mentesítheti az anyavállalatot a leányvállalatok által okozott súlyos károk miatt viselt felelősség alól.
Egyre több állam egyre jelentősebb mértékben követeli meg a nagyvállalatoktól, hogy tevékenységeikről emberi jogi és környezetvédelmi mérőszámok alapján adjanak jelentést, illetve bizonyos emberi jogi gondossági kötelezettséget fogadjanak el. Mindezek fényében pedig az anyavállalatoknak az üzleti kapcsolataikban az emberi jogi gondossági kötelezettség minél hatékonyabb teljesítésére kellene összpontosítaniuk ahelyett, hogy a vállalati működés strukturálásán keresztül a vállalatcsoport egyes egységeinek elszigetelésén munkálkodnának. Bár a kárt vallottak még közel sem jutottak elégtételhez, az anyavállalatok felelősségének megállapíthatósága az Egyesült Királyságban már nem jelentheti vita tárgyát.