Az amerikai Legfelső Bíróság – a Hawaii v. Trump döntésben tavaly alkotmányosnak ítélt tilalom után – ismét a szigorúbb bevándorlási politikát képviselő kormányzati álláspont javára döntött. A mostani, Nielsen v. Prepp ügy a büntetett előéletű bevándorlók idegenrendészeti őrizetbe vételéről szól, és egy 1996-ban meghozott törvény azon rendelkezését vizsgálja, amely előírja, hogy a kiutasítással szankcionálható bűncselekményt elkövető bevándorlót idegenrendészeti őrizetbe kell venni, amikor a vele szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetésből szabadul. A törvény az erőszakos bűntettektől kezdve a lopáson át egészen a bizonyos határérték feletti marihuánabirtoklásáig igen sok bűncselekményhez kiutasítási szankciót kapcsol. A kiutasítás alól pedig az állandó tartózkodásra jogosultak sem képeznek kivételt. A szóban forgó ügy alperesei mind olyan bevándorlók, akik kiutasítással szankcionálható bűntetteket követtek el, de valamilyen oknál fogva a szabadulásukat követően csak évekkel később vették őket idegenrendészeti őrizetbe. Az American Civil Liberties Union nevű jogvédő szervezet segítségével a bevándorlók arra hivatkozva fogták perbe a kormányzatot, hogy a törvény csak akkor teszi lehetővé az idegenrendészeti őrizetbe vételüket, ha az közvetlenül a szabadulásukkor megtörténik. Az eljáró bíróságok csoportos keresetként (class-action) kezelték az ügyüket, vagyis a döntés kihatott valamennyi hasonló helyzetben lévő bevándorlóra.
A Legfelső Bíróság március 19-én hozott döntésében elutasította a bevándorlók kötelező idegenrendészeti őrizetbe vételével kapcsolatos kifogásait. Az 5:4-es arányban meghozott többségi véleményt Samuel Alito jegyzi, aki úgy érvel, hogy a szóban forgó törvény a bevándorlók széles körével szemben ír elő kötelező idegenrendészeti őrizetbe vételt, ideértve azokat is, akik büntetésükből évekkel korábban szabadultak; abban az esetben is, ha azt követően békésen éltek otthonukban családjukkal. Ezzel szemben Stephen Breyer jegyzi azt a különvéleményt, amelyhez a többi progresszív bíró csatlakozott arra az elfogadott elvre hivatkozva, hogy egy törvénynek olyan értelmet kell adni, amely lehetőség szerint elkerüli a felmerülő komoly alkotmányos aggályokat. Ugyan Alito által írt vélemény kizárólag törvényértelmezési kérdésre szorítkozik, de véleményének tartalma és hangneme arra enged következtetni, hogy a kötelező idegenrendészeti őrizet alkotmányosságát igen nehezen lehet majd a jövőben kifogásolni.