A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A vérengzést a Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősítette, a történteket a II. világháború óta Európában elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják.
A srebrenicai vérengzés megosztja a két országrészből álló Bosznia-Hercegovinát. Míg az ország főleg bosnyákok és horvátok lakta részének, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak vezetése gyásznappá nyilvánította július 11-ét, addig a főként szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságban még azt sem ismerik el, hogy 24 évvel ezelőtt népirtás történt a kelet-boszniai városban. A Bosznia-hercegovinai Föderációban viszont 2014 óta három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetők azok, akik tagadják, hogy 1995-ben Srebrenicában népirtás történt, illetve azok is, akik olyan háborús bűn elkövetését tagadják, amelyet valamely bíróság már megerősített. A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök ügyében ítélkező hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, a Nemzetközi Bíróság pedig 2007-ben minősítette népirtásnak a Srebrenicában történteket.
Kutatócsoportok még mindig dolgoznak az áldozatok holttesteinek felkutatásán, munkájukat azonban nehezíti, hogy az elkövetők a háborút követően sok esetben kiásták, és más helyre szállították a holttesteket, hogy elrejtsék tetteik bizonyítékait. A maradványok többször roncsolódtak és összekeveredtek, ezért a legtöbb esetben csak DNS-vizsgálattal azonosítható egy-egy áldozat. A folyamatos kutatómunka eredményeként minden évben újabb azonosított áldozatokat helyeznek örök nyugalomra a Srebrenica melletti potocari emlékhelyen. Az emlékművön az olvasható, hogy a mészárlásnak 8372 áldozata volt. A boszniai szerb vezetés szerint viszont ennél kevesebben estek a szerbek áldozatául, ezért kezdeményezték a felülvizsgálatot.