Európai Unió Bírósága: Nem lehet a Brexitre hivatkozni a menedékkérelmek benyújtása során

A harmadik országból származó feleség 2010‑ben diákvízummal érkezett az Egyesült Királyságba, és 2011‑ben hozzátartozói vízum birtokában követte őt férje, aki szintén harmadik országbeli állampolgár. 2014-ben gyermekük született az Egyesült Királyságban. A szülők évről évre megújították a vízumukat, mígnem az oktatási intézmény, ahol a feleség tanulmányait folytatta, megszűnt. A megszűnés pedig maga után vonta vízumaik visszavonását is. A család ekkor Írországba utazott, ahol 2016. január 12‑én menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be. 2016. április 7‑én az ír menekültügyi biztos megkereséssel fordult Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságához, amelyben a „Dublin III” rendelet alapján a menedékjog iránti kérelmek elbírálására kérte. 2016. május 1‑jén az Egyesült Királyság jóváhagyta az említett átvételt.
 
A szülők a menekültügyi biztos előtt gyermekük egészségügyi problémáira és a Brexit folyamatra hivatkozva kijelentették, hogy nem szeretnének visszamenni az Egyesült Királyságba. Ennek fényében a nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyek fellebbviteli bírósága előtt megtámadták az átadásra vonatkozó határozatot. A bíróság azonban fenntartotta az átadást jóváhagyó döntést. A pár válaszul az ír legfelsőbb bíróság elé vitte az ügyet. A legfelsőbb bíróság pedig előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bíróságához fordult. Az Európai Unió Bíróság 2019. január 23-i döntésének értelmében annak ellenére, hogy egy tagállam bejelenti az EU-ból való kilépését, továbbra is fogadnia kell a menedékkérelmeket. A „Dublin III” rendelet értelmében ugyanis annak a tagállamnak kell a menedékkérelem megadásáról vagy megtagadásáról dönteni, ahova először megérkezett a harmadik országból származó személy. Jelen esetben az Egyesült Királyságba érkezett 2010-ben diákvízummal a feleség, így az Európai Unió Bírósága szerint Írország jogosan akarta átadni a menedékjog iránti kérelem elbírálását a brit félnek.