Raszputyin 150 éve született

Százötven éve, 1859. január 21-én született Szibériában, az Urál hegységhez közeli Pokrovszkoje faluban Grigorij Jefimovics Raszputyin, a múlt századi orosz történelem egyik legrejtélyesebb és legellentmondásosabb személyisége. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:

Korai évek

Életének első, teljes névtelenségben és ismeretlenségben töltött feléről keveset tudni. Ő maga azt állította, hogy tizenkét évesen tett szert természetfölötti erejére, amelyet eleinte rossz célokra használt, kicsapongó életet élt. Tizennyolc éves korában vezeklésként három hónapot töltött el egy kolostorban, és vallásos megvilágosodáson esett át. Kapcsolatba került a hliszt (önkorbácsoló) szektával, amelynek tagjai az üdvözüléshez a bűn adta eksztázison, majd az ezt követő bűnbánaton keresztül akartak eljutni, szertartásaik időnként tömeges orgiákba csaptak át. Tizenkilenc éves korában megnősült, három gyermeke született, de 1901-ben otthagyta családját, amelyet nem is látott többé. Zarándokútra indult, felkereste a görögországi Athosz-hegyi kolostort és Jeruzsálemet is. Hazatérve mosdatlanul, rongyos ruhában járta Oroszországot, nevéhez csodás gyógyítások és beteljesedett próféciák kapcsolódtak. A hívők messzi földről özönlöttek látására, különösen a nőkre gyakorolt ellenállhatatlan hatást.

Szentpétervár és a cári család

Szentpétervárra 1903-ban érkezett, állítása szerint a Szűzanya utasította arra, hogy segítsen a vérzékenységben szenvedő cárevicsen. A miszticizmus lázában égő fővárosban tárt karokkal fogadták, valóságos rajongótáborra tett szert, és 1905-ben bemutatták a cári családnak is. Raszputyin máig tisztázatlan módon, de megnyugtató hatással volt a hemofíliás trónörökösre, akinek állapota látványosan javult. A hálás Alexandra cárné annyira Raszputyin hatása alá került, hogy hetente fogadta, mindenben kikérte tanácsát, sőt az alaptala szóbeszéd azt tartotta, hogy a szeretője is lett. A német származása miatt elszigetelt, érzelmileg bizonytalan, de erős akaratú asszony befolyása nyomán a cár is több alkalommal a barátjának nevezte a szerzetest.

A félig írástudatlan, lázas tekintetű Raszputyin kezdetben puritán körülmények között élt, nem szólt bele a nagypolitikába. Idővel azonban egyre többen keresték meg, és próbálták saját céljaikra felhasználni a szélsőjobboldaltól kezdve az egyházi reformerekig, sőt egy ideig még a bolsevikok is számoltak vele. Gyógyítóként és „lelkiatyaként" is az arisztokrácia rendelkezésére állt, délelőttönként szabályszerű fogadóórákat tartott, befolyása volt a Szent Szinódus tagjai, a püspökök és a miniszterek kinevezésére.

Ezzel persze számos ellenséget szerzett magának, de az ellene irányuló politikai összeesküvések, merényletek kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Napvilágra kerültek ugyanakkor maga mögött hagyott életének sötét titkai, és számtalan rágalmat is terjesztettek róla. Az őt figyelő rendőrök jelentéseiből tudható, hogy visszatért fiatalkora züllött életmódjához, ivott és vallási lepelben szexuális kicsapongásokat szervezett, de továbbra is élvezte a cári család bizalmát. Raszputyint az általa ellenzett első világháború kitörése súlyos lelki válságba sodorta, még cinikusabbá, még megvesztegethetőbbé vált, ráadásul a közvélemény őt okolta az udvar úgymond „hazafiatlan" magatartásáért, a harctéri kudarcokért. Az arisztokrácia képviselői végül 1916 végén titkos tanácskozáson döntötték el, hogy a birodalomra és az uralkodóházra veszélyt jelentő Raszputyint likvidálni kell. A feladatot a cár unokahúgának férje, Feliksz Juszupov herceg és Dmitrij Pavlovics nagyherceg, a cár unokaöccse vállalta.

Rejtélyes halála

Raszputyinnak legalább egy jóslata pontosan beteljesedett: néhány nappal halála előtt a cárhoz írott levelében megjövendölte saját sorsát, továbbá azt is, hogy ha ő meghal, két év múlva a cár és családja sem lesz életben. Élete 1916. december 29-én fejeződött be, halálát még több rejtély övezi, mint életét. Annyi bizonyos, hogy Juszupov palotájába hívták, ahol mérgezett süteménnyel és borral kínálták. Állítólag a tíz embernek is elegendő cián meg se kottyant neki, ezért Juszupov hátba lőtte, de rövid idő után magához tért, fojtogatni kezdte a herceget és csak újabb három lövés után esett ismét össze. Még ekkor is fel akart kelni, ezért puskatussal ütötték le, és szőnyegbe csavarva a jeges Néva folyóba dobták. Amikor a tetem három nap múlva előkerült, a halál okául fulladást állapítottak meg...

A holttestet a cárné Carszkoje Szelóban temettette el, innen a forradalom után kihantolták, egy erdőben elégették. A merénylőket nem vonták felelősségre, Feliksz herceget száműzték, Dmitrij nagyherceget a perzsiai frontra vezényelték, s mindketten túlélték a forradalmat.

Raszputyin a számtalan szenzációhajhász sajtócikk és könyv nyomán legenda lett, még diszkósláger is született róla. Nyugaton az orosz néplélek sötét oldalát, a babonás, irracionális és kicsapongó muzsikot, a kommunista Szovjetunióban a régi rezsim bűneinek megtestesülését látták benne. Oroszországban azonban sokak számára ma is „az" orosz parasztot, a hitet jelképezi, néhány esztendeje az ortodox egyház által elítélt mozgalom is indult szentté avatására.