Könyvajánló: A társadalmak szabályozottsága jelenti a politikai közösségek sikerét

Közösséghez tartozni csakis a normák betartásával lehet

Más fajoktól eltérően az ember különösen fejlett képességgel rendelkezik a szociális normák kialakítására és érvényesítésére. Anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban, életünk nagy részét valójában különféle normák szerint éljük. Kívülállók számára társadalmi normáink gyakran bizarrnak tűnnek, de a közösségünkön belül magától értetődőnek tartjuk őket. Számos szociális norma jogszabályi formát ölt, mások íratlan normaként érvényesülnek. Kutatások szerint már csecsemőkorban – gyakorlatilag tudat alatt – kialakul bizonyos normákhoz való ragaszkodás igénye. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberi faj rendkívül kifinomult érzékkel rendelkezik a helyes és a helytelen magatartás közötti különbségtételben, amely képesség univerzálissá teszi a Földön élő többi fajhoz viszonyítva. Kísérletek bizonyítják, hogy egyes állatfajoknál is megfigyelhető egymás viselkedésének az utánzása, amennyiben abból gyakorlati előny – például könnyebb élelemszerzés – származik.
 
Mindazonáltal az embernél mások magatartásának követése a közösséghez tartozás, az elfogadottság iránti igény jele is egyben. Szintén az emberre jellemző olyan normák követése, amelyek eredeti jelentőségüket már elvesztették. Példaként említve ilyen a kézfogás, amely az ókori görögöktől ered, és a találkozások alkalmával jelzésül szolgált arra, hogy az illetőnél nincs fegyver, tehát baráti szándékkal közeledik. Más szokások erős kötőerővel, közösségalakító szereppel rendelkeznek, ami elsősorban a „szoros kultúráknál” gyakori. Ilyen például a hindu Kavadi Attam rituálé, amelynek keretében a résztvevők saját maguknak fájdalmat okozva fejezik ki tiszteletüket a háború istenének.

A normák mellőzésével az emberi magatartás kiszámíthatatlanná válna

Legyen szó akár egy egyszerű, vagy akár egy komplexebb szokásról, a társadalmi normáknak köszönhetően az ember lett a Föld legegyüttműködőbb faja. Napjainkban a normák emberek millióit kötik össze, amelyek nélkül számtalan természetesnek minősülő cselekedet értelmét veszítené, és a társadalmak összeomlanának. A normák mellőzésével az emberi magatartás kiszámíthatatlanná válna, és a mindennapi élet feltételeit sem lehetne biztosítani. Egy normák nélküli világban nem működnének kormányzati szervek, iskolák, nem lenne rendőrség, a családok szétesnének. A szociális normák mentén történő együttműködésnek köszönhetően az emberiség a legzordabb körülmények között is képes volt megélni, és egyértelműen kijelenthető, hogy kizárólag az együttműködésre képes közösségek tudtak fennmaradni hosszú távon. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a normák csak az azonos kultúrkörhöz tartozó emberek között biztosítják a társadalom működését. A szerző szerint, ha különböző kultúrák találkoznak, akkor konfliktusokkal kell számolni.

A társadalmi együttműködés alapvető pillérei

A fentiek összegzéseként elmondható, hogy Michele Gelfand szerint az ember egyik leghasznosabb vívmánya a közösségekbe rendeződés, a normák és helyi szabályok kialakítása, illetve ezek fenntartása és továbbfejlesztése. A kulturális pszichológia szakértő „szoros” és „laza” kultúratípusait vizsgálva jól látható, hogy minden a kis közösségek kialakulásánál kezdődik – család, baráti körök, munkahely, társadalmi osztályok – és egészen a nemzetállamok, továbbá nemzetközi intézményrendszerek globális működéséig ér el. A normák jelentik az emberiség sikerének titkát, hiszen a szabályozott, együttműködő életvitel emberek millióit köti össze nap mint nap. 

Forrás: Michele Gelfand: Rule Makers, Rule Breakers: How Tight and Loose Cultures Wire Our World. Simon and Schuster​. 2018.