Bivalyerőstől a verhetőig – kit tud legyőzni Marco Rossi válogatottja a csúcson maradásért?
Ön szerint ki lenne a legjobb ellenfél a magyar labdarúgó-válogatottnak? Szavazzon!
Hangulatos nyugat-bécsi épületegyüttesbe költözik Budapestről a CEU – de a századelős kórházpavilonok a XX. század egyik legborzasztóbb történetét rejtik: beteg, fogyatékos gyerekek százaival kísérleteztek, majd végezték ki őket itt a náci időkben. Bécs örül, hogy új funkciót adhat a sötét múltú épületegyüttesnek.
A Bécs nyugati részén elterülő, hangulatos, ligetes parkban álló mai Otto-Wagner-Spital kórház 1907-ben nyílt meg, akkoriban Európa egyik legnagyobb és legmodernebb egészségügyi intézményeként. A főleg ideggyógyászattal és pszichiátriával foglalkozó intézmény pavilonépületeinek sorai fölé egy gyönyörű szecessziós templomépületet húztak fel.
A kórház az Anschluss után a náci idők egyik legsötétebb fejezetének helyszínéül szolgált: egyike volt azon intézményeknek a Német Birodalomban, ahol „életre alkalmatlannak" titulált beteg emberek és gyermekek szándékolt, tervszerű meggyilkolását végezték az eugenika jegyében.
A náci Németországban már 1933-ban törvényt alkottak az öröklött betegségekkel terhelt, skizofrén, vak, süket, testi deformáltsággal vagy más veleszületett fogyatékkal élő emberek sterilizálásáról, amihez nem is volt szükség az érintettek beleegyezésére. Hitler később elrendelte a gyógyíthatatlannak ítélt betegek orvosi eutanáziájának lehetőségét: első körben az agykárosodott, skizofrén, szellemileg visszamaradott gyermekekre került sor, majd ezt kiterjesztették a felnőttekre is. Az érintett betegeket kijelölt intézményekbe szállították, a gyerekeket méregtablettákkal, méreginjekcióval, szándékos megbetegítésekkel, a felnőtteket pedig gázkamrákban, szén-monoxiddal ölték meg.
Ilyen intézmény lett 1940-ben a nyugat-bécsi kórházból is, ahol ideggyógyászati és nevelő intézetet rendeztek be a beteg gyerekek számára – és ahol a fogyatékos és nevelhetetlen gyermekeket emberkísérleteknek, kínzásoknak vetették alá. Legalább 789 gyermek halt meg az intézmény falai között a náci időkben. Volt, akiket szándékosan lassan betegítettek meg, hogy természetesnek tűnjön haláluk, másokat pedig halálra éheztettek. A gyerekek holttesteit alapos vizsgálatoknak vetették alá. A hozzátartozókat félrevezető, hamis információkkal látták el a gyerekek halálokáról.
Az intézmény első vezetője Erwin Jekelius volt, akit 1945-ben menekülés közben a Vörös Hadsereg katonái fogtak el, majd a Szovjetunióba szállították őt, ahol 1948-ban az eutanázia bűncselekménye miatt 25 év kényszermunkára ítélték, és egy gulágon halt meg 1952-ben. Utóda, Ernst Illing 1942 és 1945 között vezette az intézményt, a háború után akasztás általi halálra ítélték őt a tevékenysége miatt.
A háború lezárultával, 1945 júniusában bezárták az intézményt. A kórház falai között történt szörnyűségekről 2002-ben nyílt meg egy kiállítás a helyszínen, egy évvel később pedig lámpások sorait helyeztek el a kertben a meghalt gyerekek emlékműveként.
A kétezres években több ötlet született és hosszú viták zajlottak a hatalmas épületegyüttes újrahasznosításáról, funkciója újragondolásáról, mostanáig lezáratlanul.
A CEU 2018 folyamán döntött a Budapestről Bécsbe való költözés mellett, és végül az Otto-Wagner-Spital egy részébe fog beköltözni. Nem véletlen, hogy a Bécsi Kereskedelemfejlesztési Iroda vezetője azt közölte a Euronews-zal: „Az Otto Wagner Spital nagyon régóta szerepel azon a listán, amelyet Bécs érdekében szeretnénk hasznosítani. A bécsi városvezetés és a mi ügynökségünk, amely az idetelepülést bonyolítja, már régóta kerestük, hogy ennek a hatalmas ingatlannak megfelelő funkciót találjunk”.
Arról még tárgyal Bécs és a CEU, hogy a diákok szállásai is a kijelölt területen vagy más környéken legyenek.