Houellebecq: Trump az egyik legjobb amerikai elnök, akit valaha láttam

„Donald Trump jó elnök” – ezzel a címmel írt cikket Michel Houellebecq francia sztáríró az amerikai vezetőről, az írást a Harper’s Magazine közölte.

Az amerikaiak leszállnak rólunk

Houellebecq az elején leszögezi: nagyon szereti az amerikaiakat, és együttérez azokkal közülük, akiket szégyennel tölt az, hogy egy „bohóc” a vezetőjük. „Arra kérem ugyanakkor önöket, hogy egy pillanatra ne amerikai nézőpontból vizsgálják a dolgokat” – folytatja Houellebecq. „Az Egyesült Államok nem a világ vezető hatalma többé. Az egyik fő hatalom marad persze, de csak egy a többi között. Ez nem feltétlenül rossz hír az amerikaiaknak, a világ többi része számára pedig nagyon jó hír” – jelenti ki.

Houellebecq kifejti: az Egyesült Államok külföldi katonai intervenciói az elmúlt ötven évben „szégyentelen és kudarcot valló műveletek sorozata volt”. Az író azt is megkérdőjelezi, hogy az USA utolsó „morálisan megkérdőjelezhetetlen és katonailag győzedelmes” beavatkozása, jelesül a világháborús részvétel jelentősen változtatott volna a történelmen: az USA beavatkozása nélkül Hitler ugyanúgy elvesztette volna a háborút, Sztálin seregei Cherbourg-ig nyomultak volna, több európai ország szenvedte volna meg  a kommunizmust, a Szovjetunió azonban így is összedőlt volna négy évtized múlva.

„A népek emlékezete nem túl hosszú. A magyarok, a lengyelek, a csehek emlékeznék még egyáltalán arra, hogy valaha kommunisták voltak? Másképp látják Európa sorsfordító kérdéseit, mint a nyugat-európaiak? Ez felettébb valószínűtlennek tűnik. Hogy egy pillanatra a balközép nyelvét használjuk, a »populista tumor« nem szorítkozik a visegrádi csoportra. Az Ausztriában, Lengyelországban, Olaszországban és Svédországban használt érvek azonosak. Európa történelmének egyik motívuma az iszlám elleni küzdelem; ma azt látjuk, hogy ez a küzdelem ismét előtérbe került” – írja Houellebecq.

Az író elárulja: nagyon örült annak, hogy Franciaország nem vett részt az iraki háborúban, annál is inkább, mert „Franciaország ritkán döntött helyesen…. mondjuk, de Gaulle ideje óta”. Az Obama-kormányzat hatalmas fejlődést hozott az amerikai külpolitikai terén, Nobel-díját akkor érdemelte ki igazán az elnök, amikor elutasította a Francois Hollande által javasolt szíriai támadást. Houellebecq szerint Trump Obama el nem köteleződési politikáját folytatja. „Az amerikaiak leszállnak végre rólunk. Az amerikaiak élni hagynak bennünket” – jelenti ki Houellebecq.

Milyen demokrácia?

Az amerikaiak nem igyekeznek többé demokráciát exportálni a világ négy szegletébe – mutat rá. „Ha már itt tartunk, milyen demokrácia? Minden negyedik évben megválasztani az államfőt – ez a demokrácia? Úgy vélem, csupán egyetlen ország van a világban, amely részlegesen demokratikus intézményekkel bír, ez pedig nem az USA, hanem Svájc. Egy ország, amely éppen semlegességéről híres.”

„Az amerikaiak nem készek többé meghalni a sajtószabadságáért” – folytatja. „Ha már itt tartunk, milyen sajtószabadság? Tizenkét éves korom óta azt látom, ahogy a sajtóban elfogadható vélemények spektruma folyamatosan szűkül. (Kicsivel azután írom ezt, hogy új hajtóvadászat indult Franciaországban a hírhedten antiliberális Éric Zemmour ellen.)”

Houellebecq ezután kifejti, pontosan miért tartja jó elnöknek Trumpot. Az új amerikai politika legjelentősebb eleme szerint a kereskedelemhez való hozzáállás. Trump felrúgja a kereskedelmi egyezményeket, ha úgy látja, káros lenne aláírni őket. „A szabadkereskedelmi liberálisoktól eltérően (akik a maguk módján ugyanolyan fanatikusok, mint a kommunisták) Trump elnök nem gondolja úgy, hogy a globális, szabad kereskedelem az emberi fejlődés alfája és omegája. Amikor a szabad kereskedelem az amerikai érdekek hasznára van, Trump elnök támogatja a szabad kereskedelmet; ha nem így áll a helyzet, a régimódi protekcionista intézkedéseket teljességgel helyesnek látja.”

„Trump elnököt azért választották meg, hogy az amerikai munkások érdekeit védje, és ezt is teszi. Bárcsak az elmúlt ötven évben gyakrabban jelent volna meg Franciaországban ez az attitűd” – írja Houellebecq.

Hangsúlyozza: Trump nem szereti az Európai Uniót, és inkább tárgyal külön-külön a nemzetekkel, mint az európai országok szövetségével. „Úgy hiszem, nekünk, európaiaknak nincsen közös nyelvünk, sem közös értekeink, sem közös érdekeink, röviden tehát Európa nem létezik, és soha nem fog létrejönni egy európai nép. Európa egy hülye gondolat, ami fokozatosan rémálommá változott, amiből egyszer fel kell majd ébrednünk” – fejtegeti az író. Trump „logikus módon” örült a Brexitnek, a Franciaország EU-ból való kilépését pártoló Houellebecqet viszont ingerelte az, hogy a britek ismét bátrabbak voltak a birodalommal szemben, mint a franciák.

Nacionalisták egymás között

„Trump elnök nem gondolja úgy, hogy Vlagyimir Putyin méltatlan tárgyalópartner lenne, és én sem gondolom így. Nem gondolom azt, hogy Oroszország az emberiség vezetőjének szerepével bírna, a Dosztojevszkij iránti csodálatom nem terjed idáig, de csodálom, hogy az ortodox egyház milyen erősen tartja magát az orosz földeken. A római katolicizmus ihletet meríthetne belőlük, és úgy hiszem, hasznos lenne, ha az ökumenikus dialógust az ortodoxokkal való párbeszédre korlátoznák” – folytatja az író, Trump eredményei között említve még a Kim Dzsong Unnal való tárgyalás sikerét, valamint a NATO finanszírozásának újragondolását. „Trump nemrég kijelentette: »tudjátok, mi vagyok? Nacionalista!« Én is annak tartom magam. A nacionalisták képesek egymással tárgyalni, az internacionalisták között viszont furcsa módon nem nagyon működik a párbeszéd.”

„Összefoglalva a mondandómat, úgy tűnik számomra, hogy Trump elnök az egyik legjobb amerikai elnök, akit valaha láttam” – szögezi le Houellebecq, hozzátéve: az elnök „személyes szinten” ugyanakkor természetesen elég visszataszító. A pornósztárral való afférja senkit nem érdekel, de fogyatékosokat kigúnyolni nem elfogadható. Az író szerint jobb lett volna, ha egy hasonló programmal rendelkező, autentikus keresztény konzervatívot választanak meg, de ez még megtörténhet, elvégre Ted Cruz is viszonylag fiatal lesz még hat év múlva. „Kevésbé lesztek versenyszelleműek, de újra felfedezitek annak az örömét, hogy az őszinteség és az erény szellemében csodálatos országotok határai között élhettek” – üzen az amerikaiaknak Houellebecq.

„Messianisztikus hadviselési hajlamaitok teljesen eltűnnek majd, a világ fellélegezhet” – teszi hozzá. Az író úgy véli, Kína és India visszafogja majd túlzott ambícióit, ezek az országok sohasem voltak globális imperialista hatalmak, katonai céljaik lokális jellegűek.

Eközben a francia olvasók már Houellebecq új regényének január 4-i megjelenésére készülnek. A pontosan 347 oldalas regény témája december 27-ig hétpecsétes titok, de a címét már elárulta a kiadó: Sérotonine, vagyis szerotonin, amit boldogsághormonnak is neveznek.