Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke beszédében azt részletezte, hogy az alkotmányos alapjogvédelem hogyan fejlődött az évszázadok során. Jelezte, hogy annak ellenére, hogy az Alaptörvényben nem esik szó az ügyvédség intézményéről, korunk egyik meghatározó szakmájává nőtte ki magát. Az Alkotmánybírósággal közösen a Kamara és ő személy szerint is azért dolgozik, hogy az állampolgárok maradéktalanul érvényesíthessék alkotmányos jogorvoslati lehetőségeiket. Bánáti János is megköszönte a nagy érdeklődést, és jelezte, hogy az ügyvédi kar rendkívüli érdeklődéssel figyeli az Alkotmánybíróság szakmai és tudományos tevékenységét. Hozzátette azt is, hogy az ügyvédek részéről elengedhetetlen az aktív jelenlét, mivel az állampolgárokat felkészülten, precíz jogászi szaktudással kell képviselni a felmerülő alkotmányjogi jellegű kérdésekben is.
Czine Ágnes alkotmánybíró arról beszélt előadásában, hogy az alkotmányjogi panasszal csak akkor lehet élni, ha a rendes peres utat már végigjárta az érintett, ezért az különleges jogorvoslatnak minősül. Hangsúlyozta, hogy az alkotmányjogi panasz fogalmának megjelenésével új korszakba lépett az alkotmányos alapjogvédelem. Czine Ágnes kitért arra is, hogy ki lehet jogosult az indítvány beadására, milyenek a panaszok benyújtóira és sikerességükre vonatkozó statisztikák, illetve érdekességként megemlítette azt is, hogy folyamatosan növekszik a beadott panaszindítványok száma.
Az első panel utolsó előadója Schiffer András ügyvéd volt. A jogi képviselő kifejtette, hogy az új Alaptörvény nagy változást hozott az Alkotmánybíróság életében. Elmondása szerint korábban az utólagos normakontroll eljárások határozták meg az Alkotmánybíróság fő tevékenységét, ám ma már inkább a befogadott alkotmányjogi panaszok képezik az új karaktert.