Na de mi az a sisu?

A dán, svéd, finn és norvég nagykövetségek, valamint a magyar közélet és kultúra legkülönbözőbb területeiről érkező magyarok között hidakat építő Nordic Bridge közösség egyik rendezvényén került e sorok írójának kezébe Joanna Nylund könyve, a Sisu – pozitív életszemlélet finn módra.

Alig tanultuk meg a dán „hygge” és a svéd „lagom” kifejezéseket, most már a finnséget, a finn életfelfogást legjobban összefoglaló „sisut” is felvehetjük a szótárunkba. De vajon van-e mélysége e szónak és jelentéstartományának, vagy csak egy életmódmagazinok lapjaira való könnyű kis feel good fogalomról van szó?

Nylund könyve szerint igenis van mélysége a sisunak, ami a nehéz természeti és szintén nem túl könnyű történelmi körülmények közepette fejlődött ki a finnek körében. Persze először fel kell tárni a sisu összetett jelentését is. Kapaszkodjunk meg, a sisu a szó szoros értelmében a beleket, a zsigereket jelenti. Az ősi hiedelmek szerint ugyanis a has az erőközpontunk és az eltökéltségünk forrásvidéke.

Mára azonban jóval kiterjedtebb lett a szó jelentése. Nylund szerint a sisu

számos jellemvonást egyesít. A lényeg a cselekvésközpontú gondolkodás: amikor az embernek nagy nehézségekkel kell szembenéznie, amikor a balsors tépi őt avagy közösségét, akkor van szükség a sisura, a kurázsira, aminek segítségével ki tudunk tartani és legyőzzük a kihívásokat.

Nylund könyvében arról ír: a finnek híresen rezzenéstelen és szűkszavú emberek, akikre nem jellemző az érzelmek túláradó kimutatása. A sisuról ezért sem beszélnek sokat, és nem is kell róla beszélni: a tetteknek kell ezt bizonyítaniuk. És a régi évszázadok hosszú téli időszakai, avagy az idegen hatalmak támadásai és megszállásai idején a finneknek cselekedniük is kellett, kitartaniuk minden nehéz körülmény ellenére. 

A nemzeti sisu-érzés egyik fő példájaként mutatja be Joanna Nylund a téli háborút, mely során a sztálini Szovjetunió lerohanta kis északnyugati szomszédját, ám a finn nemzeti ellenállás, élükön a fehér ruhát viselő, kísérteties sífutó lövészekkel hősies elszánással megállították a meglepően gyengének bizonyuló sztálini hadigépezetet. „Ne légy kisszerű! Gondolkodj kreatívan! Állj a sarkadra! Soha ne add fel!” – szólnak a téli háború sisu-kompatibilis üzenetei a könyv szerint.

Finn mesterlövész a téli háborúban

A sisu kellett a hosszú tél, a fényhiányos hónapok elviseléséhez is. A finnek megtanulták kibírni a végtelen téli éjszakákat, hogy aztán annál nagyobb életigenléssel vessék bele magukat a tavasszal visszatérő napfényes napokba. Addig is az otthon melegében hibernálódtak, ettek, ahogy lehetett, és persze szaunáztak, ahogy csak bírták. Ez is a sisu-érzés része.

A finnek életét oly mértékben meghatározta a természet, hogy mai, (túl)civilizált korunkban is életük szerves részének tekintik a természettel való együttélést. Járják a természetet, a végtelen erdőségeket, a szintén végtelen tóvidéket, és természetesen aki csak tud, szerez magának egy tóparti fakunyhót, persze szaunával, hogy a túrázások után legyen egy vacok is, ahová éjszakára behúzódhatnak. Egyre kifinomultabb lett így korunkra a sisu. 

Joanna Nylund persze kitér a mai kor mindennapos életmód-sisujához is: legyünk összhangban önmagunkkal, a közösségeinkkel s persze a természettel is. A sisut a kommunikációban is lehet alkalmazni: beszéljünk egyenesen a dolgokról, de válogassuk meg hozzá a szavainkat. Tanuljunk meg másokat meghallgatni is, s nem kell drámázni. Ne éljünk vissza a magasabb rangunkkal és legyen szilárd az erkölcsi alapunk. „Nem lehet túlbecsülni a személyiség integritásának fontosságát a finn életszemléletben és üzleti magatartásban. Nálunk a kézfogás és az adott szó valóban ér valamit. Ennek megfelelően az, aki nem teljesen őszinte, nem számíthat elnézésre” – írja Nylund.

A sisu fogalma

Mind a társadalom egészében, mind a társas kapcsolatokban, férfiak és nők között is nagy hangsúlyt fektetnek az egyenlőségre. Ez mindig is meghatározó volt az ínséges környezetben közös munkálkodással túlélni próbáló északi társadalmakban.

„A sisu bátorságot ad, hogy egyedül is megálljuk a helyünket, ha kell. A sisu az a tartalék üzemanyagtartály, amiről talán nem is tudtunk” – írja Joanna Nylund. Zárszavában kifejti: „Boldoggá tesz-e a sisu? Nehéz megválaszolni a kérdést, mivel a sisu mindenki számára mást jelent. De ha megnézzük, hogy a finnek egyöntetű véleménye szerint mit köszönhetünk a sisunak – szabadságot, függetlenséget, jólétet és sikert –, akkor azt mondanám, hogy igen”.