„Magyarországon a kormánypropaganda jól megfontolt érdekből Németország ébredésével magyarázza az eseményeket. Érthető, hiszen a migrációkritikus német hangok rezonálnak a magyar kormány migránspolitikájával. A hazai ellenzéki, vagy nem kormánypárti (különösen a balliberálisnak tekinthető orgánumokban) sajtóban inkább a Németországban és Európában hódító fősodor „igazsága” uralkodik. Sajnálatos, hogy a jobboldali ellenzék újságíróinak és véleményvezéreinek köreiben is észrevehető Chemnitz esetén a fősodorhoz való kényszeres igazodás: »dafke is ellent kell mondani a kormánypárti sajtónak, akármit is írnak«.
Csakhogy a magyar belpolitikának nem Chemnitzben kell megvívnia a harcát. Ugyanakkor észre kell venni, hogy Németországban épp egy átalakulás kezdete zajlik. És még ha ennek valóban meg is vannak a szélsőséges leágazásai, ezek mind annak a következményei, hogy a német politikai elit szőnyeg alá söpörte a migráció okozta társadalmi feszültségeket, izolálta a kritikus hangokat. Ez pedig nem vezet máshoz, minthogy az elégedetlenség, a tehetetlen düh, radikalizmus és erőszak formájában tör utat magának a felszínre.