Erdélyi olvasat: mit is mond a Sargentini-jelentés?

Az általad idézett első mondat egyben indoklás is. Rejtély miért akarsz okosabbnak látszani mint amilyen nem vagy.

"A Sargentini által megkérdezett szervezetek kivétel nélkül évek óta a magyar kormány kérlelhetetlen ellenfelei" Ha mindenkit megkerdez aki nem Orbantol fugg, akkor csak "ellenfeleket" talal. Ez nem veletlen. Nem mindeki hirdedtett haborut Orban ellen, hanem forditva.

Kedves Szerző! Idézem:„…a dokumentum nem is igazán koncentrál a jogállamiság problémájára, tulajdonképp az elmúlt nyolc év politikai folyamatai közül önkényesen kiragadott esetek gyűjteménye…” - Egy vélemény indok nélkül. Csak annyit lehet tudni, hogy Szerző igazodni óhajt az orbáni vonalhoz. Egészségére. (És tudjuk, arra fog válni...) Így kénytelen voltam, hogy elolvassam az eredetit. Amiben SZINTÉN nincs sehol a jelentés tartalmi cáfolata. A legerősebb érvnek vélt annyi, hogy nem jogi, hanem politikai eszmefuttatások szerepelnek benne. Amit, nem világos, hogy miért lehetne kifogásolni. Igen. Szerintem is az EU egy politikai alakulat, mely jogszabályokkal egységesíteni próbálja a politikai-társadalmi viszonyokat a tagállamaiban. NEM azon az alapon hívta egybe a résztvevőket, hogy egy földrajzi térségben léteznek, hanem azon, hogy egy politikai szférában helyezkednek el, illetve folyamatosan törekednek arra, azért, hogy aztán így Európa a leghatékonyabban működő, mégis a legemberségesebb társadalmi berendezkedéssel bíró, és minden tekintetben a legversenyképesebb földrésszé váljon ismét a világban. „…maga a magyar kormány fordult először a testülethez…” - Az egy pontosító érv lenne, hogy maga a magyar kormány fordult '11-ben a Velencei Bizottsághoz? Akkor tegyük hozzá azt is, hogy igencsak súlyos bírálatot kapott tőle – ezek szerint – hálátlan módon… „Thomas Markert, a VB titkára… felsorolta azokat a pontokat, amelyeket a jelenlegi vizsgálat nagyító alá vesz…” - A Bizottság felsorolt kilenc (9, kilenc) kifogására Szerző két (2, kettő) dologra tért ki: - a szexuális diszkrimináció tilalmát úgy gondolja, hogy nem alkotmányos szinten kell szabályozni. Holott a kifogásban pont az szerepelt, hogy az implicit tiltás oda vezet majd, - ha politikailag úgy kívánja a hatalom -, hogy törvényi szinten, sima többséggel diszkriminatív szabályokat hozzanak. Ebből mit nem ért, kedves Szerző? - A „’49-es kommunista alkotmány”. Ami 2010-ben már nem volt kommunista. Rég nem. Gyakorlatilag 1989-óta. Viszont egyrészt a jogfolytonosságot, másrészt pedig abban az alkotmányban számos, a polgárokra nézve pozitív állami kötelezettségvállalást is sikerült ily módon eltörölni. Ezeket nem érti Szerző, de akkor miért hozza fel a jogi érvek hiányát? Inkább olvasson! Tanuljon! „… ízlés, és nem jogi kategória kérdése….” - Egy kifogásra, - miszerint az alkotmányozás többpárti megegyezésen kellene, hogy alapuljon, illetve ha már nem úgy alakult a választás, akkor „önmérséklet” volna kívánatos a kétharmadot birtokló párttól, - erre azt sikerült leírni, hogy ez „ízlés, és nem jogi kategória”. Hát ez az. Ez viszont, a látszat ellenére, tisztán politikai ellenérv, mert innentől kezdve a többségben lévő párt saját érdekeinek jogi érvényesítését – ami politikai kategória – sikerült egy ízlés, beállítódás szintjére lenyomni. (Például mintha Orbán focimániája csak egy hobbi volna! Egy több százmilliárdos hobbi, amit a honfitársaival fizettet ki…) „Sargentini…szerint [a kormány] mindent megtesz, hogy …’trükkökkel bebiztosítsa, hogy akkor is, ha a következő választást elveszítené, bebetonozza a hatalmi pozícióját a sarkalatos törvényekkel.’ Ami, akárhogy is nézzük, nem több mint politikai állásfoglalás, messze nem jogi megállapítás.” - Hát igen, ez az – másodjára. Alkotmányozunk, illetve amit nem, azt szintén kétharmados (sarkalatos) törvénybe teszünk, és mindezt egyedül, közmegegyezés (parlamenti pártok bevonásának) LÁTSZATA, és (honpolgárok egyetértésének) TÉNYE nélkül egyaránt, ez megint nem jogi, hanem politikai cselekmény. (A gyengébb Szerző kedvéért: FELHATALMAZÁS NÉLKÜL!) „A 2018-as magyar választásokról…” - A Jelentés felsorol három kifogást, amire Szerző nem ír semmit, illetve azt, hogy egy hivatkozott velencei bizottsági jelentés nem ’18-ra, hanem ’11-re vonatkozik, ami szintén Szerző hiányosságaira utal, hiszen az AKKOR (’11-ben) meghozott, új választási szabályoknak pl. MOST (’18-ban) való alkalmazásáról van szó. Tehát a fentiekről nem szól, de az egyéb választási kérdésekről igen: - „…kormányozhatóság kérdése, ellenzéknek is ugyanolyan jó…” - Mármint a maradék szavazatok többséginek való kiosztása. Sztem marhára mindegy a „kormányozhatóság” problémája, ha a választók akarata, ha a nyertesre szavaznak, „jutalomból” kettőt számít. Miért nem négyet, hatot, tízet stb.? És EZ mennyiben kedvez az ellenzéknek!? És egyáltalán: mi van!? A kormányozhatóság szempontjából ennek egy valódi jelentősége van: a kétharmad. Mert akár 50,1, akár 66,4 % a győztesé, mindenképpen ugyanannyi jogot birtokolhat. - „…a képviselői helyek csökkentése… 2009-ben maga Gyurcsány Ferenc javasolta… Akkor ez ellen senkinek nem volt kifogása…” - Itt ugyebár elhallgatta a gerimanderezést, valamint azt a - később a Jelentéssel szemben használt kifejezéssel - gyermeteg érvet találta, hogy bezzeg 2009-ben még nem merült fel kifogás a Velencei Bizottságban. Ja. De Gy.-nek azzal a javaslatával (biztos voltak ilyenek neki, mert hát ő a „gyurcsány”…) szemben sem, hogy a menetirányt változtassuk baloldalivá, és az óra járását is fordítsuk meg. Mert NEM VÁLT TÖRVÉNNYÉ! - „…a korábbi 750 ajánlószelvény (kopogtatócédula) begyűjtése helyett 500 aláírásra van szüksége annak, aki jelölt kíván lenni… a jelöltállítás bőségének a lehetőségét segíti, ami nem épp jogállam- vagy demokráciaellenes cselekedet….” - Arról hallgat, hogy ez szintén a Fidesz kétharmadát szolgálja, hiszen a jelöltek túl magas száma az ellenzék erejét osztja meg. És a szabálynak EZ volt a célja, semmi más. Ami kifejezetten „jogállam- és demokráciaellenes” tett. - „…. a Velencei Bizottság Joint Opinion jelentésében szemet szúrhat, hogy a nagyszámú határon túli szavazattól félti a mindenkori magyar választásokat…” - Erre pár „érve” van: - az egyik, hogy ez NEM dönti el a választást, mert csekély a mandátumokban meglévő jelentősége – ez csak a dolog jogi-politikai ellentmondását leplezi le, mert vagy igen, vagy nem… - A másik, hogy ilyen nem fordult elő – de előfordult. (’18-ban ezen múlott a kétharmad.) - A harmadik, hogy miért tehetne arról a „határon kívüli”, hogy a „-belüli” az eredményt döntetlenre hozza? - Nos, a választás nem elsősorban a kormány, hanem a kormányzás milyenségét határozza meg. A mindenkori kormánynak a szabályok szerint megszerzett hatalma működtetése ehhez kell, hogy alkalmazkodjon. Valahogy eldől, legrosszabb esetben új választással, de a hatalmon lévő TUDJA, hogy a helyzete bizonytalan. Mert bizonytalanok az állampolgárok. Az állam ettől még jól működhet. - A negyedik, hogy a moldáviai szavazati jog ellen BEZZEG nincs kifogás. (Még hozhatott volna másokat is…). Igen, csakhogy ezt az intézményt a Fidesz társadalmi és politikai egyetértés NÉLKÜL hozta meg. Éppen azért, mert (pl. a trianoni döntés következményeként) a magyar viszonyok közepette sajnálatos módon a jobboldalnak MEGINT – mint a Horthy időkben is – a hazafias adu aljas – és a valósággal homlokegyenest ellenkező – módon a rendelkezésére áll, és ez a többieket ELEVE hátrányos helyzetbe hozza. Ezért egyszerűen fel sem merülhetne Magyarország vonatkozásában a dolog. Más kérdés, hogy az állampolgárság EGYÉB jótéteményei ne vonatkozhatnának a határon kívüliekre… „a jogállami keretek megsértésének ékes bizonyítéka..., hogy a 2006-os tavaszi országgyűlési választások során… a Gyurcsány-kormány… megakadályozta, hogy a …KSH az ország gazdasági helyzetére vonatkozó adatai nyilvánossá váljanak, és a választópolgárok ennek a birtokában hozhassák meg döntésüket…„ - Azt nem tudom, hogy az ominózus KSH jelentés nyilvánosságra hozatalának 2006-os állítólagos elhalasztása mennyiben sérti a jogállamot, szemben azzal az információk rendszerszerű korlátozásával, hogy Orbánnál gyakorlatilag a KSH adatszolgáltatás úgy lett felépítve, hogy a kínos adatokat minél szűkebb körben és minél ritkábban ismertethessenek az elhaló félben lévő ellenzéki sajtóban, mert az államiban mélyen hallgatnak róla. Amúgy meg vegye döntetlennek a dolgot, hogy az Orbán kormánynak meg 2017-ig sikerült hivatalosan elhallgatni bizonyos állami banki befektetéseket (melyek egyértelműen a kormánypárt politikai érdekeit (pl. TV2) szolgálják…), melyek valójában az államadósság számait rontják. És melyről még ma sem tud a közvélemény a kifogásokban említett sajtóállapotok miatt, amiről Ön egy szót sem szólt… „Sértette a jogállamot a nemzeti konzultáció?... Ez viszont már annyira a sértődött óvodás kategória…” - Örülök, hogy ezt választotta „csattanóként” a végére. Mert fogalma sincs, miről is van szó, és mi is az. A „nemzeti konzultáció” egy rendkívül egyszerű, primitív („óvódás”) kormányzati manipuláció, amit a politikusok azonnal átlátnak. Éppen EHELYETT, a királyi meghallgatások HELYETT alakult ki a választás szavazásokon alapuló rendszere, már az angol Konventben is. (A görögöknél szintén, de ne menjünk olyan messzire, mit tudom én, hogy a dákó-román elmélet mit szorított ki a határon túli oktatásból…) Vagyis hogy az uralkodó által történő „nép megkérdezése” csak arra való, hogy a jó király képzetét támassza fel benne. Még akkor is, ha valódi, eldönthető és eldöntendő kérdéseket hoz fel! De PLÁNE akkor, ha kifejezetten, és kizárólag manipulatív, véleményt befolyásoló álkérdéseket tesznek fel, amit, egy hivatásos külföldi politikus, ha meglát, csak nevet rajta. („…Ügyes…”) ERRE vonatkozik a „túlzásba vitte” kifejezés. Ráadásul állami költségen, milliárdokat költve rá… Egyszóval, a Jelentésben szereplő számos, sors- és a lényeget eldöntő kérdésére ki sem tért. Amiket meg cáfolni próbál, azok részben a tájékozatlansága, illetve az árulkodó elfogultsága okán, továbbra is helytállóak maradtak. Ez most akkor "felnőttes" lenne?

Pontosan így van. Ha egy konzervatív Sargentini állítana össze egy hasonló jelentést Németo. ellen, azt az országot is el lehetne ítélni. Persze a szerző csak az ellenzéket kérdezné meg, meg olyan szervezeteket, amelyek ellenségesen viseltetnek Merkel "rendszere ellen. Ezt persze akkor lehetne megtenni, ha nem kettős mércét alkalmaznának az EU-ban. Ez pedig nem jellemzi a mai EU-t. Ez a kettős mérce a mai EU lényeges vonása. Ilyen körülmények között csak sóhivatalként lehet jellemezni.