Az Európai Unió Bíróságának legújabb döntése csorbítja a büntetőbíróságok jogkörét

Előzmények, alapeljárás és döntés

Shajin Ahmed afgán állampolgárt 2000-ben menekültként ismerte el a magyar Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal azzal az indokkal, hogy a származási országában üldöztetésnek volt kitéve. Később büntetőeljárás (emberölés bűntettének kísérlete, valamint zsarolás bűntettének kísérlete miatt) indult ellene Magyarországon, amelynek során Shajin az afgán konzulátus teljes körű tájékoztatását kérte helyzetéről. A magyar hivatal – a védelem iránti kérelem alapján, amelyet Shajin önkéntesen intézett származási országához – arra következtetve, hogy az üldöztetés veszélye megszűnt, 2014 novemberében visszavonta a férfi menekültstátuszát.

2015 júniusában Shajin újabb kérelmet nyújtott be a menekült jogállás és a kiegészítő védelem elismerése iránt, amelyet a menekültügyi hatóság elutasított. Shajin e határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, amely helyt adott kérelmének, és új közigazgatási eljárás lefolytatására kötelezte a magyar hivatalt. Az új eljárásban a hatóság Shajin kérelmét mind a menekültként elismerése, mind a kiegészítő védelem tekintetében elutasította. Szerintük a kiegészítő védelem iránti igény a menedékjogról szóló törvény szerinti kizáró ok fennállása miatt nem ismerhető el, hiszen Shajint több magyar büntetőbíróság is többek között letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Az ügy végül az Európai Unió Bírósága elé került előzetes döntéshozatali eljárás keretében.

Az EUB döntése szerint noha súlyos bűncselekmény elkövetése miatt megtagadható a nemzetközi kiegészítő védelem menedékkérőktől, nem lehet pusztán az adott tagállamban kiszabott büntetés alapján megállapítani, hogy egy bűncselekmény súlyos-e A kiegészítő védelem iránti kérelmet elbíráló illetékes nemzeti hatóság vagy bíróság feladata, hogy a szóban forgó egyedi ügy valamennyi sajátos körülményének teljes körű vizsgálatát követően értékelje a szóban forgó bűncselekmény súlyosságát. Összességében tehát az Európai Unió Bírósága szerint nem zárható ki a kiegészítő védelemből valamely személy, ha kizárólag az érintett tagállam joga szerinti büntetési tétel alapján nyer megállapítást, hogy súlyos bűncselekményt követett el.

A döntés következményei és hatásai

Az EUB döntése egy olyan új paradigmát vezet be az uniós joggyakorlatba, amelynek értelmében a közigazgatási bíróság által kikényszerített megismételt eljárás során a menekültügyi hatóság megítéli majd a menedékjogot arra hivatkozva, hogy az emberölés vagy a zsarolás kísérletének körülményei alapján még mindig nyomósabb indokok állnak a védelem megadása, mint a megtagadása mellett. A döntés egy rendkívül lényeges kérdésben hoz áttörést: a büntetőbíróságok által hozott jogerős döntések látszólagos tiszteletben tartásával a közigazgatási hatóság lesz jogosult eldönteni, hogy a büntetőjogi szempontból súlyosnak minősített cselekmény valóban olyan súlyos-e, hogy emiatt a kiegészítő védelem odaítélése ellehetetlenüljön.

Az EUB döntése tehát azon alapul, hogy a büntetőbíróság jogosult dönteni a bűnösségről, de egy közigazgatási szerv felülértékelheti a bírósági döntésben foglaltakat a menekültkérelem elbírálása során. Emiatt a bírósági döntések tartalmilag is kiüresedhetnek, ez pedig végeredményben a bíróságok függetlenségének a sérelméhez is vezethet. Az EUB döntése tehát további vizsgálatra érdemes, mert általa olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek mind a demokrácia, mind pedig a jogállamiság szempontjából kedvezőtlenül hatnak.