Mugabe után: nagyhatalmi játszótérré válhat Zimbabwe

Meglepte a világ közvéleményét, amikor 2017 novemberében a Zimbabwét évtizedeken át vasmarokkal irányító Robert Mugabe elnök hatalmát a hadsereg megdöntötte. Ennek kapcsán lapunk is részletes összefoglalót közölt a zimbabwei helyzetről, amit az alábbi linkre kattintva olvashatnak el. A Mugabét megdöntő átmenet után mintegy nyolc hónappal pedig parlamenti választásokat tartottak a nemzetközi szankciók és súlyos gazdasági problémákkal sújtott országban.

A zimbabwei belpolitika térképén való navigálás azonban továbbra sem egyszerű feladat: Pálfi László, az ELTE doktorandusza, a dél-afrikai térség szakértője segített nekünk eligazodni Zimbabwében, külön kitérve az egyes jelöltekre, az ország jövőképére és a választási kampányt érintő pikáns részletekre is. 

Borítóképünkön: Emmerson Mnangagwa elnök újraválasztásért kampányol július 28-án. MTI/AP/Jerome Delay

***

Legutóbb tavaly novemberben, a Robert Mugabe elleni kvázi-puccskísérlet okán volt alkalmunk beszélgetni a zimbabwei helyzetről. Mi történt a puccs és a mostani választások között eltelt több mint nyolc hónapban?

2017. november 24-én tette le esküjét Emmerson Mnangagwa elnök, innentől kezdve számolhatunk egy legitim zimbabwei államvezetéssel. Manangagwa a Bibliával a kezében esküdött azt jelképezve, hogy számára „a nép akarata Isten akarata.” Rögtön ezt követően már másnap letartóztatták korrupció vádjával Ignatius Chombo egykori gazdasági minisztert – szimbolikus lépésekben tehát nem volt hiány. Sőt, egy úgynevezett három hónapos moratórium is meghirdetésre került azzal a felhívással, hogy aki három hónapon belül visszaadja a „zimbabwei néptől ellopott vagyont”, az amnesztiában részesül. Ez sok farmot is érintett. Decemberben már felállt az új kormány és az IMF szakértői is megérkeztek Hararébe. Ennél sokkal nagyobb hír volt viszont az, amikor a fehér farmerek közül néhányan visszatértek és

A zimbabwei kormányzat 2018 januárjában hozzálátott a gazdaság élénkítéséhez. Mnangagwa ellátogatott Davosba, majd azt kérte, hogy a nyugati államok szüntessenek meg minden szankciót az ország ellen. Itt biztató szavakat kapott Christine Lagarde IMF-vezértől, februárban pedig már Dél-Afrikából jöttek kedvező hírek, ugyanis Morgan Tsvangirai, Mugabe és az egész ZANU-PF legfőbb riválisa, az ellenzék nem hivatalos vezetője meghalt rákban. Pekinget sem hanyagolta el Mnangagwa, Kína a kétoldalú tárgyalások lefolytatása után 1 milliárd amerikai dollárnyi beruházást ígért.

^{Mnangagwa és a ZANU-PF vállalkozásfejlesztéssel kampányolt. Fotó: MTI/EPA/Aaron Ufumeli}

2018 áprilisa mozgalmas hónap volt: a parlament beidézte Mugabét, hogy számoljon el Zimbabwe gyémántkészletével, ezen kívül pedig további bosszúság érte a Mugabe-családot, ugyanis az exelnök felesége, Grace Mugabének farmjait – amelyek egy része magába foglalja az aranybányákat – ellepték az aranyásók. A hónap végére beígérte Mnangagwa, hogy a júliusi választásokra nemzetközi megfigyelők érkeznek. Itt tart most Zimbabwe. 

Mi történt az országot irányító „Mugabe-klikkel”? Őket sikerült végleg eltávolítani a hatalom közeléből? 

Tény, hogy Mugabe családtagjait eltávolították az ország vezetéséből, és néhány jelentős politikus is megbukott. Azonban Mnangagwa sem jobb, vagy ha úgy tetszik, rosszabb a korábbiaknál: 1980 és 1988 között állambiztonsági miniszterként rengeteg politikai gyilkosságot vezényelt le. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az új elnök Mugabe régi bajtársa, alelnöke, aki Gamal Abden-Nasszer Egyiptomában járt tiszti iskolába. Inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy az első vonal ugyanúgy megmaradt, csak néhány frontembert távolítottak el.

Kívülállóként nehéz tisztán látni a választási eredményeket illetően, hiszen mind a Mugabe-féle ZANU-PF, mind az ellenzéki MDC-T a saját győzelmét ünnepli, de a hivatalos állást jelen pillanatban még nem tették közzé. Ki nyerhetett, és kinek van a legnagyobb vesztenivalója?

Mindkét jelölt részéről kötelező egyfajta kincstári optimizmus, azonban a zavargások már most elkezdődtek. Nem tett jót a választásnak, hogy az USA és több más nyugati állam vezetése rögtön az MDC-T mellé állt, mivel a ZANU-PF ezzel rögtön előhúzhatta a „neokolonialista kártyát”. Némi cinizmussal élve

Abban az esetben, ha Mnangagwa el tudta magát adni reformerként, akkor a nyertes a ZANU-PF. Persze lehet ez még pürrhoszi győzelem is, hiszen a ZANU-PF vezetőségét – minden személyi csere ellenére – sokszor még Afrikán belül sem tartják szalonképesnek.

Mennyire tiszta a választás immár Mugabe nélkül Zimbabwéban? Szabad választásról, tiszta kampányról, és hihető eredményekről lehet beszélni, vagy inkább az új elnök hatalmának a nép általi, látszólagos legitimálásáról?

Erre a választásra immáron nyugati megfigyelők is érkeztek, akik a többiekkel egyetértésben tisztának minősítették a jelenlegi választást, így az eredményeket is annak kell majd elfogadni. Természetesen a ZANU-PF abban érdekelt, hogy minden megmaradjon a régiben, maximum a gazdaságot kell – ahogy Mnangagwa mondta – kínai mintára megnyitni a nyugati tőke előtt. A korábbi választásokon sokszor előfordult, hogy a ZANU-PF aktivistái súlyosan bántalmazzák vagy éppen megölik az ellenzék jelöltjeit, esetleg államhatalmi eszközöket igénybe véve nem engedik őket kampányolni – ilyenre idén nem volt példa. Erődemonstrációban viszont nem volt hiány, legutóbb Nelson Chamisa tiszteletes, az MDC-T jelöltje rendezett tömegtüntetést a fővárosban, Hararéban.

Voltak olyan botrányok a választási kampány során, amelyek felkavarhatták az állóvizet?

Botrányok tekintetében Dél-Afrika pestiesen szólva elvitte a show-t, hiszen Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök váratlant húzva elfogadtatta a farmok kártérítés nélküli kisajátítását megengedő alkotmánymódosítást. Szokatlan időzítés, ugyanis „zimbabwésítik” Dél-Afrikát akkor, amikor már Zimbabwe is visszaadott egyes elkobzott farmokat. Talán két ilyen esemény volt: az egyik Mugabe pár nappal ezelőtti nyilatkozata, melyben kijelentette,

A másik esemény Samuel Undenge energiaügyi miniszter bebörtönzése volt: itt nem is a korrupciós vád volt az érdekes, hanem az időzítés, ugyanis erre július 20-án, alig pár nappal a választás előtt került sor. Talán ennek köszönhetően Mnangagwa népszerűsége 40%-ra emelkedett, míg Chamisáé 37% volt a múlt héten.

^{Végül Robert Mugabe sem hagyta ki a voksolást. Fotó: MTI/AP/Tsvangiray Mukwazhi}

Emmerson Mnangagwa és Nelson Chamisa: előbbi a ZANU-PF, utóbbi az ellenzéki MDC-T jelöltje. Laikusoknak egyik név sem mond sokat, de mit ígérnek az egyes jelöltek?

Emmerson Mnangagwa közismert politikus, ő a szabadságharcos nimbuszból táplálkozik. Legfőbb törekvése a nyugati szankciók felszámolása és a kedvező hitelek felvétele. Fel szeretné lendíteni a lepusztult ipartelepeket Bulawayo környékén, ehhez kínai és dél-afrikai segítséget venne igénybe.

Nelson Chamisa tiszteletes megpróbál a nála karizmatikusabb Morgan Tsvangirai örökébe lépni, mint az „egyesült ellenzék” vezetője. A „Mozgalom a Demokratikus Változásért – Tsvangirai” nevet viselő választási koalíció egy vegyes csapat, egyaránt megtalálhatók benne a szocialisták és a fekete nacionalisták is. Chamisa fiatalos politikus, meg tudja szólítani a „munkanélküli generációt” is. Emellett maga mögött tudhatja az USA támogatását: amennyiben ő nyer, a szankcióknak nagy valószínűséggel vége lenne. 

Az ígéretekből mennyi lehet a realitás?

Reálisabb ígéretei Mnangagwának lehetnek, hiszen a térségben nyomuló Kínai Népköztársaság őt támogatja. A Chamisát támogató koalíció rendkívül színes és összetett, ebben az esetben folyamatosan egyensúlyozni kell az érdekcsoportok között befelé és változást támogató nyugati elit felé is.

A két fő párton kívül vannak még komolyan vehető jelöltek?

A maga nevében igazán unikális az idei zimbabwei választás, hiszen

Előbbi Elton Mangoma, a Demokraták Koalíciójának vezetője, aki az MDC-T képviselője volt az előző ciklusban. Utóbbi Joice Mujuru, Mugabe egyik alelnöke, a Zimbabwe Népe az Első nevű csoportosulás vezetője. Mujuru saját szavai szerint megrettent a „ZANU-PF-ben rendezett »hosszú kések éjszakájától«”, ami nehezen hihető, ugyanis ő maga egykori partizánként hozzá van szokva a vér látványához és a leszámolásokhoz. Mujuru magában látja a ZANU-PF eredeti szellemiségének fáklyavivőjét, ezenkívül a nők szavazataira is hajt. A fentiekből is látható tehát, hogy további komolyan vehető jelöltekről nem beszélhetünk. 

^{Nelson Chamisa a fiatalabb generációt is meg tudta szólítani. Fotó: MTI/EPA/Yeshiel Pancha}

Tavaly novemberben ön azt mondta, a zimbabwei társadalom, politikai és gazdasági élet olyan rossz állapotban van, hogy jelentős nemzetközi ellenőrzés mellett lehetne csak egyről a kettőre jutni. Történt azóta bármilyen előrelépés, vagy további egy helyben toporgásra lehet számítani?

A választás abban a tekintetben sorsfordító lesz, hogy eldől, új érdekszférába kerül vagy éppen marad-e a régiben Zimbabwe. Ha Chamisa nyer, akkor a nyugat azt fogja kérni, hogy a szankciók ejtéséért cserébe az új kormány nyissa meg a zimbabwei piacot. Ez legfőként a dohánytermesztést és az élelmiszertermelést érinti, ebben az esetben további reprivatizációra is sor kerülhet, kollektivizálásról pedig szó sem lehet. Ha viszont Mnangagwa marad az elnök, akkor Peking fog tőkeinjekciót nyújtani, ez pedig Bulawayót, a második legnagyobb várost érinti, hiszen ez volt a néhai Rhodesia ipari központja.