Ezt a feltevést látszik erősíteni Hszi Csin-ping államfő azon megjegyzése, miszerint a vallások tekintetében nagyobb állami felügyeletet és kevesebb külföldi befolyást szeretne. Áprilisban pedig a kínai kormányzat egyik vallási ügyekkel foglalkozó tisztségviselője jelentette ki, hogy a kormánynak a püspökök kinevezésébe való beavatkozása nem nevezhető a vallásszabadság megsértésének, hiszen Kínában a vallásokat „át kell alakítani a szocialista társadalom igényeinek megfelelően”.
Nemrégiben egy olyan új szabályozás lépett életbe Kínában, melynek értelmében a tizennyolc év alattiak egyetlen egyházi épületbe sem léphetnek be. Ezzel a vallásgyakorlást nehezítik meg, illetve azt, hogy családok járhassanak együtt Istentiszteletre.
Az országban tevékenykedő keresztény hittérítők sokáig nem zavarták a kínai vezetést, annak ellenére sem, hogy Kínában tilos volt a hittérítő tevékenység, s különösképpen vonatkozott ez a tiltás a külföldiekre. A Financial Times 2017-es cikke szerint azonban tavaly 32 dél-koreai keresztény misszionáriust tartoztattak le, majd toloncoltak ki Kínából. Korábban a hatóságok nem háborgatták a dél-koreaiakat, akik komoly humanitárius segélyeket adtak a lakosságnak, illetve segítséget nyújtottak a menekülő észak-koreaiaknak is abban, hogy átjussanak az észak-koreai-kínai határon.
A dél-koreaiak amerikai elkötelezettsége, illetve Észak-Korea azon kérése, miszerint Peking tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a szökések sikerében ne segédkezhessenek a misszionáriusok, megértő fülekre talált a kínai vezetésnél.
A missziós tevékenység akadályozása mellett a leginkább aggasztó folyamat, hogy