Működni fog Erdoğan koalíciója – Törökország-szakértő a Mandinernek

A szavazatok 99,9 százalékának összeszámlálása alapján a hivatalban lévő török államfő, Recep Tayyip Erdoğan a voksok 52,4 százalékát szerezte meg a vasárnap tartott előrehozott elnökválasztáson. Az eredmény még nem végleges, ennek ellenére úgy tűnik, Erdoğan már az első fordulóban abszolút többséget szerzett a parlamentben. Pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) koalícióra lépve győzte le a legerősebb ellenzéki pártot, Muharrem Ince kemalista Köztársasági Néppártját (CHP).

Villáminterjúnkban az új kormánykoalícióról, a kurdok politikai szerepéről és a török társadalom megosztottságáról kérdeztük Kövecsi-Oláh Péter Törökország-szakértőt.

Kövecsi-Oláh Péter Törökország-szakértő, a Migrációkutató Intézet kutatója

Mit jelent Erdoğannak az 52%-os eredmény? Pártja, az AKP csak a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) összefogva tudta megszerezni a többséget a török parlamentben. Működhet a koalíció hosszú távon?

Abszolút működhet. A radikálisnak mondott párt, az MHP 11% körül végzett, ami gyengébb eredmény a korábbiakhoz képest. Magyar történelmi párhuzammal élve kicsit mintha felszalámizták volna a pártot. Ennek ellenére azt gondolom, az együttműködés a két párt között működni fog hosszú távon, a párt elnöke a kampány alatt nyíltan vállalta az együttműködést az AKP-val. Ideológiai szempontból mindig is az MHP állt a legközelebb az AKP-hoz a parlamenten belül.

Törökországban tíz százalék a parlamenti küszöb. Ez a világ többi részéhez viszonyítva nagyon magas, mégis bejutott öt párt. Ez gyengítheti Erdoğan hatalmát?

A parlamentbe jutott kisebb pártok közül a legnagyobb sikert egy új párt érte el, ez a Jó Párt (Iyi Parti). A Jó Párt leginkább azok között népszerű, akik nem érzik magukat megszólítva, akiknek a mára már hagyományosnak mondható CHP-AKP ellentét nem jelent semmit. Ahhoz képest, hogy a párt az előző választáson még nem is indult, a mostani tíz százalékos eredmény elég nagy siker.

A kurdokat képviselő Demokrata Néppártot (HDP) sem sikerült kiszorítania a parlamentből.

A HDP-t az elmúlt években minden úton-módon igyekeztek háttérbe szorítani és ellehetetleníteni. A párt egyik társelnöke, Selahattin Demirtaş most is börtönben van, kénytelen volt onnan figyelni a választások kimenetelét. Ki kell emelni, hogy a HDP több szavazatot kapott, mint a kormánypárttal koalícióra lépő MHP. Tehát ez a kurd politikai csoportosulás – amit a legtöbben terrorizmus-pártolással vádolnak, mivel aktív kapcsolatot tart fent a Kurd Munkáspárttal – még így is elég nagy sikert ért el. Nem véletlen, hogy Erdogan egyik tanácsadója külön kiemelte: azon túl, hogy az AKP győzött a választáson, a kurd HDP is sok szavazatot kapott.

Az európai törökök által leadott szavazatokat vizsgálva felfedezhető egyfajta kelet-nyugat megosztottság. A Magyarországon élő törökök például inkább az ellenzéki Muharrem Incére adták a szavazatukat, míg a Nyugat-Európában élő törökök Erdogan-pártiak.

Az, hogy a magyarországi törökök kire szavaztak, ebből a szempontból irreleváns, hiszen kevesen élnek itt, főleg Belgiumhoz, Ausztriához, Hollandiához, Németországhoz vagy Finnországhoz képest. A kelet-nyugati megosztottság egy jól csengő kettősség, de szinte minden társadalmon belül felfedezhető. Hogy ez a minta Nyugat-Európában is megjelenik, nem meglepő. Az, hogy a Nyugaton élő törökök többsége az AKP-ra szavazott, első látásra persze megdöbbentő lehet, de ha jobban belegondolunk mégsem az. A külhonban élő törökök általában erősen kötődnek Törökországhoz, nekik nem mindegy, hogy mi zajlik otthon. Külföldön az ember általában jobban próbálja őrizni a hagyományait, a vallását, nyilván török viszonylatban az identitás egy része a vallásból fakad. A Németországba kivándorolt törökök döntő többsége falusi, vidéki környezetből származik, jellemzően nem a felső-középosztály hagyta el Törökországot az elmúlt évtizedekben. A 2016 nyári puccskísérlet óta viszont több ezer, idegen nyelveken beszélő, friss diplomás, a munkaerő-piacon is kiváló esélyekkel rendelkező török hagyta el Törökországot. Ez egy új jelenség, hatása az idei választásokon még nem mutatkozott meg.

Erdoğan támogatói ünnepelnek Ankarában 2018. június 24-én

Ez a fajta megosztottság Törökországon belül is felfedezhető?

Törökországon belül a hagyományosan atatürkistának mondott politika képviselői magukat nyugatosabbnak tartják, de ez nem azt jelenti, hogy kritika nélkül átveszik a nyugati reformokat. Inkább a vallási hagyományokból gyökerező mentalitásnak hátat fordítva egyfajta modern, versenyképes és européer, de mégis ízig-vérig török alapokon nyugvó társadalmi berendezkedésben hisznek. Létezik két széles körben használt kifejezés: a „fehér” és a „fekete” törökök. A „fehér törökök” szeretik magukat fejlettnek, nyugati értékeket képviselőnek, a demokrácia iránt elkötelezettnek mutatni; az általuk „fekete törököknek” nevezett többieket pedig azért nézik le, mert többnyire falusi környezetből érkeznek, hűek a hagyományokhoz és kevésbé nyitottak a nyugati gondolatokra. Ez alapján a nagyvárosok, Isztambul, Ankara és Izmir – ez összesen 23-25 millió ember – lakói hagyományosan inkább az ellenzéki CHP szimpatizánsai. De a tegnapi választáson Isztambulban Erdogan 50%-ot kapott, tehát ez a tendencia sincs kőbe vésve.

Milyen hatása lehet a választás a török gazdasági helyzetre és a líraválságra?

Ez egy nagyon jó kérdés. A piac addig még biztos kivár, amíg kiderül kik lesznek az új kormány tagjai. Úgy tudom, ma még semmiféle látványos esés vagy erősödés nem történt, azt gondolom ezt a hét második felének a kérdése lesz majd.

(fotók:MTI/EPA/Srdjan Suki)