Az orosz Zuckerberg, aki Putyin rendszere ellen lázad

Az orosz Zuckerberg? Putyin legkeményebb ellenfele? Számítástechnikai zseni vagy aranyifjú? Esetleg a Mátrix Neója a való világban?

A csupán 33 éves Pavel Durovra rengeteg jelzőt lehet aggatni, de a legnagyobb orosz közösségi oldal alapítója rövid, de annál tartalmasabb pályafutása során mindegyikre rászolgált. Érdekes életmű az övé: 22 éves volt, amikor az egyetemről kilépve megalapította, majd Oroszország legnagyobb közösségi oldalává tette az orosz Facebookként is emlegetett VKontaktyét. Miután azonban Putyin-közeli vállalkozók kiszorították cégéből,

és előrukkolt egy 200 millió felhasználó által használt üzenetküldő programmal, a Telegrammal.

A Telegramot az orosz cenzorok már több mint egy hete próbálják – egyelőre sikertelenül – blokkolni. De kicsoda is pontosan a szemtelenül fiatal, és semmilyen autoritást nem tisztelő Pavel Durov, és mire vezethető vissza az orosz hatalommal való konfliktusa? Utánanéztünk az orosz internetet lázban tartó sztorinak.

***

Az örök lázadó

Pavel Valerjevics Durov 1984-ben jómódú, értelmiségi családba született. Apja filológus, egyetemi tanár és akadémikus volt, két fia, az idősebb Nyikolaj és Pavel azonban nem léptek apjuk útjára: inkább az informatika vonzotta őket.

A programozás és a lázadás szeretete már Pavel gyermekkorát is meghatározta. Iskolás volt még, amikor számítástechnikai képességeit felhasználva feltörte iskolája hálózatát, a bejelentkezési képernyőt pedig leggyűlöltebb tanárának fényképére cserélte, mellé a „Meg kell halnia”-feliratot illesztve.

Egy álma volt: az internet ikonjává válni, ebben pedig négy évvel idősebb testvére, Nyikolaj volt a segítségére. Nyikolaj – ami a programozást illeti – őstehetség: három évesen már könyveket olvasott, és kétszer is megnyert egy nemzetközi programozóversenyt. Pavelt is ő tanította ki programozásból.

A fiatalabb Durov életművének fő darabját már 2006-ban letette az asztalra, amikor a Szentpétervári Állami Egyetemet elvégezve eredetileg az intézmény hallgatóinak szánva a Facebook mintájára elkészítette a VKontaktye nevű közösségi oldalt. Jól időzített: a közösségi média térnyerése világszerte ekkor kezdődött, így még mielőtt a nagy rivális Facebook igazán betörhetett volna az orosz piacra, a VKontaktye gyorsan letarolt mindent. 

Siker, siker, siker

Joggal kérdezhetnénk: azon kívül, hogy hazai vállalat, minek köszönhető a sokkal kisebb erőforrással és fejlesztőcsapattal működő VK hirtelen sikere? Ennek okát részben a 2000-es évek orosz internetpiacában teljes szabályozatlanságában kell keresni – a vákuumba Durov gyorsan be tudta fúrni magát, és az amerikai rivális mögött álló pénz és befolyás ide, vagy oda, a hazai piacon a VK jobbá tudott válni. Például a közösségi szerepen felül az oldal egyszerre töltötte és tölti be a videómegosztó, a zenelejátszó és a szórakoztatási platform szerepét.

Kalózkodott zenék, sorozatok, teljes filmek, sőt, felnőttfilmek milliói találhatók meg az oldalon – és igen, az adatbázis olyan jelentős, hogy a regisztrálók ha akarnak, akár Edda-albumokat vagy teljes Szomszédok-epizódokat is nézhetnek.

Szóval részben Durov minden szabályozással és törvénnyel szembeni gátlástalansága révén a VK és annak alapítója is gyors népszerűséget szerzett. A cégnek 2013-ra már 210 millió regisztrált felhasználója lett, Szentpétervár központjában pedig a fényűző Könyvesházban, a Singer társaság házában rendezkedtek be.

Durov polgárpukkasztó viselkedése pedig épp azzá tette őt, amire mindig is vágyott: a fiatalok körében népszerű, internetes ikonná. A hatalom iránti tisztelet legkisebb jelét sem mutatja azon 2012-es nyilatkozata, mikor arról beszélt, „a legjobb jogalkotási kezdeményezés – annak teljes hiánya”. Talán legemlékezetesebb akciója mégis az volt, amikor a VK-székház ablakán elkezdett 5000 rubeleseket kidobálni (ez a legnagyobb értékű orosz címlet, még a mostani, gyengébb árfolyamon is körülbelül 20 ezer forintot ér). Természetesen az utcán állók összeverekedtek a bankjegyekért, sokan pedig támadni kezdték a fiatal programozót akciója miatt. Ő azzal oszlatta el a kételyeket: azért kezdte el az akciót, mert ő tényleg nem a pénzért dolgozik. „Az utcán verekedő emberek mutatták meg nekünk, mennyire mások is vagyunk tőlük” – magyarázta Durov a szociológiai kísérletet.

Eleinte úgy tűnt, a siker nem állhat meg, és még a hatalom is békén hagyja az internet orosz szigetét. Fordulópontot 2011 és 2012 jelentettek: a Putyin-rendszer addigi legkomolyabb belső válságát élte ekkor. Óriási, Putyin-ellenes tömegtüntetések indultak Oroszország-szerte, nem kis részben a VKontaktye-generáció részvételével. Ekkor történt, hogy orosz titkosszolgálat, az FSZB hét, a tüntetések szervezését folytató csoport törlését követelte a VK-tól. A titkosszolgálatot Pavel pimaszul pattintotta le: Twitterére egy nyelvét kiöltő, pulóvert viselő kutyát posztolt, majd melléírta: „Hivatalos válasz a titkosszolgálatoknak a csoportok letiltására való kérelmükre”.

Ezután a hatóságok zaklatása egyre gyakoribbá vált. Először egy Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikust támogató oldalt akartak letiltani, később a Majdan-tüntetéseket támogató ukrán csoportok bezárását követelték. Durov ismét Twitteréhez és a kutyás fotókhoz fordult, ezekkel vágott vissza a hatósági nyomásnak.

Durov hatalma a cége igazgatótanácsán belül fokozatosan meggyengült. Amikor pedig két, a Kremlhez közelálló cég, a Mail.ru és az United Capital Partners akarta megszerezni a VK-t (akkorra már 40 százalékos tulajdonrészül volt a cégben), Instagram-oldalán fityisz helyett az oldal alapítója már a középső ujját mutatta: ezzel üzent az általa „szemétszállító cégnek” nevezett Mail.ru orosz emailszolgáltatónak.

A cégre nehezedő nyomás hosszú távon nem volt tartható. Ilja Scserbovics, az United Capital Partners vezére egy napon bejelentette, megvásárolta a cég 48 százalékát. A dolog pikantériája, hogy Scserbovics igen közeli kapcsolatokat ápol azzal az Igor Szecsinnel, akit az orosz legfelsőbb körökben Putyin egyik legközelibb bizalmasának tartanak.

^{Az orosz internet ikonja?}

Valószínűleg ekkor Durov is beismerte: a csatát elvesztette. 2014 januárjában eladta maradék 12 százalékos tulajdonrészét a cégben, a VKontaktye pedig később teljes mértékben a Mail.ru-hoz került.

Talán ekkor még a Kreml sem gondolta, hogy

Papírrepülők Moszkva egén

Április 23-án papírrepülők tömege lepte el Moszkva egét. Nem, a derék moszkvaiak nem valamiféle repüléstechnikai performanszt tartottak, a látványos akció hátterében ezúttal is Pavel Durov állt.

Durov, amikor részvényei eladása után elhagyta Oroszországot, új üzenetküldő szolgáltatással robbant be a piacra: a felhasználók adatait védő Telegramról van szó, ami óriási népszerűségre tett szert Oroszországban. Az orosz médiahatóság, a Roszkomnadzor ugyanakkor április 16-tól kezdve elérhetetlenné tette a logójában papírrepülőt formázó Telegramot. Ezért hívta a moszkvaiakat tiltakozásra a VK-alapító. De pontosan mi a baja a Roszkomnadzornak a Telegrammal, egyáltalán, Durov miért nem egyezett inkább ki a hatóságokkal?

Pavel a VK-projekt elvesztése után megtalálta a következő nagy kitörési pontot, a folyamatosan teret nyerő csevegőprogramok piacát. Ahogy előző projektje, a 2013 nyarán elindított Telegram is hamar nagy népszerűségre tett szert, még ha más okokból is. A program különlegessége, hogy a felhasználók adatai titkosítva vannak, ami lehetetlenné teszi a harmadik feleknek, hogy betekintést nyerjenek az üzenetváltásokba. 

Persze a felhasználókat védő Telegramnak éppen legnagyobb előnye, ami a hátránya is: a biztonságos csevegés komoly visszaélésekre ad okot. A program arról volt ismert, hogy

Nem kellett sok idő, míg a növekvő népszerűség mellett a különböző kormányok is felfigyeltek a titkos üzenetküldő programra: Kínában és Iránban is betiltották azt. 

Durov vállalkozása így a Kreml figyelmét is magára vonta. German Klimenko, Putyin online ügyekkel foglalkozó tanácsadója már korábban is előrevetítette, ha a Telegram nem működik együtt az orosz titkosszolgálatokkal – értsd: nem adja ki a felhasználók adatait –, akkor blokkolni fogják a működését. 

Telegram a Kreml ellen

Ennek megfelelően az FSZB 2017 nyarán felszólította a Telegram vezetőségét, hogy tegyék számukra elérhetővé a program titkosítási kulcsait, amit Durov élből elutasított. Azzal érvelt, hogy ez nem csupán technikailag lehetetlen, de az orosz alkotmányba ütközik. Az alkotmány 23-ik cikkelye ugyanis kimondja: „Mindenkinek joga van a levelezésének, telefonhívásainak, postai, távirati és egyéb módon történő kommunikációjának titokban tartására”.

Mindezek ellenére tavaly októberben az FSZB-nek ítélt igazat a bíróság, és bár Durov fellebbezett, idén márciusban a Telegram az FSZB ellen benyújtott keresetét is elutasították az orosz bírák. Emellett 15 napot adtak arra, hogy a Telegram elérhetővé tegye a személyes üzenetek visszafejtésére szolgáló technológiát. A Roszkomnadzor ekkor lengette be először, hogy ha ez nem történik meg, blokkolhatják a szolgáltatást. És miután április 13-án egy moszkvai kerületi bíróság is a médiahatóság javára döntött, április 16-tól

^{Ki nevet a végén?}

Hogy milyen sikerrel? Nos, a tiltás kezdete óta eltelt majd' két hétben a Roszkomnadzor inkább viccet csinált magából, mintsem hogy komolyan vehető akciót indított volna Durovék ellen. Az egész ott kezdődött, hogy a hatóság eszméletlenül sok, mintegy 19 millió, a Telegramhoz köthető IP-címet tiltott le, amely érintette több nagyvállalat, így a Google vagy az Amazon szolgáltatásait is. Volt, hogy nem működött sem a keresőmotor, sem a Google-fordító, sem a térkép, sem a nagy népszerűségnek örvendő Gmail, de még az Android rendszerrel szerelt telefonra sem érkeztek meg a valós idejű értesítések. A Roszkomnadzor hivatalosan azzal indokolt, hogy például a Google is engedte a Telegramnak, hogy az az amerikai óriáscég IP-címeit használja.

Ha már 19 millió IP-címet is érintett a tiltás, gondolhatnánk, hogy az legalább teljes mértékben hatékony volt. Ugyanakkor a helyzet korántsem ilyen egyszerű, megoszlanak arról a vélemények, egyáltalán ért-e valamit az egész hajcihő. A Telegram magas rangú vezetője, Ilja Andrejev legalábbis azt nyilatkozta, „A Roszkomnadzor kínosan rosszul teljesít a Telegram tiltásában, a legtöbb ember fennakadások nélkül tudja használni”. Vagyis bár páran simán átugranak VPN-re (virtuális magánhálózat) és így kerülik meg a tiltást, a legtöbben mindennemű akadály nélkül tudják használni a csevegőprogramot. Ha pedig ez még nem lenne elég, a a Telegram olyan módon működik, hogy amikor egy IP-címet letiltanak, az „átugrik” egy másikra, így fennakadások nélkül folytatódhat a csevegés.

A gazdaság is megsínyli a háborút

Azt persze

de nincsenek arra vonatkozóan hivatalos adatok, mennyi felhasználót is vesztett, vagy nyert a Telegram. Tippelgetni lehet: a Medialogia elemzése alapján a helyzet drasztikus, és  76,5 százalékkal estek az intézkedés előtti szinthez képest az üzenetküldőben született posztok megtekintései. 

A Telegram Analitics nevű oldal azonban ennek a szöges ellentétét mondja, és épp a növekvő érdeklődésről számol be. Április 23-án publikált egy felmérésükben az orosz Telegram-csatornákra való feliratkozások száma 23 százalékkal nőtt április 8-a és 22-e között, és a bejegyzések elérése is megugrott. Az érdeklődésnek mindenesetre kifejezetten jót tett a tiltás: az Android-program letöltései megduplázódtak, a webes verziót pedig 30 százalékkal többen használják. 

^{A Putyin-imázs nyomdokában?}

A gazdaságnak viszont ennyire már nem tesz jót az orosz állam és a Telegram állóháborúja. A szoftveres megoldásokkal foglalkozó Flexbby szerint a Roszkomnadzor lépése mintegy 1 milliárd dolláros veszteséget okozhat az orosz gazdaságban hónapokon belül. A médiahatóság a tömeges tiltásokkal mintegy 400 cég munkáját akadályozza, mivel olyan kulcsfontosságú szolgáltatások is érintettek a tiltásban, mint a Google Drive, Gmail vagy az Amazon felhőszolgáltatása. A blokkolás a nyugati cégeknek sem fájdalommentes: a Google és az Amazon év végéig körülbelül 940 millió dollárt veszíthetnek, ha a helyzet változatlan marad.

Durov hiába az orosz hatalom megveszekedett ellenfele, üzletemberként az az érdeke, hogy szolgáltatása hosszú távon is sikeresen és zavartalanul működjön. A felhasználóknak természetesen még ennyire sem lehet érdekük, hogy internethasználatuk felett az állam bábáskodjon, ahogyan az orosz és nemzetközi vállalatok számára is zavaró tényező, amikor a munkájukhoz elengedhetetlen szoftverek válnak elérhetetlenné.

Aki egyedül nyertesként jöhetne ki a történetből, az a Roszkomnadzor lehetne – amennyiben sikerülne a tiltást megfelelően alkalmaznia. Mivel azonban úgy tűnik, az oroszok internetes tűzfala közel sincs azon a szinten, hogy képes legyen teljes mértékig letiltani az igen fejlett technológiát használó Telegramot, az állami ügynökség leginkább magát teszi köznevetség tárgyává. 

Amin Durov, az örök lázadó bizonyosan remekül szórakozik.