„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Csak nem a szexizmus egy újabb menyilvánulásával van dolgunk?
A The Week amerikai liberális lap pénteken véleménycikkben szállt be az amerikai közéletben dúló kultúrharcba – egyik szerzőjük, Jeva Lange ugyanis azt kérte számon a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon, hogy az még mindig az „idejétmúlt” „hölgyek” megnevezéssel illeti a nőket egyes sportágakban.
Lange szerint ugyanis helytelen, hogy amikor egy amerikai hokijátékos a pályára lép, „nőként” (woman) hivatkoznak rá, ezzel szemben a műkorcsolyázók már a „hölgy” (lady) megnevezést kapják.
A szerző felsorolja, a tizennégy téli olimpiai sportágban, melyben nők is megmérettetik magukat, nyolc a „hölgyek” megnevezést használja – beleértve a sízőket, snowboardosokat és gyorskorcsolyázókat –, míg hat „női” indulókról beszél – köztük a hokisokkal, a bobosokkal és a curlingesekkel.
Ám mint kiderült, a szerző problémája nemcsak az, hogy az olimpián nem konzisztens módon hivatkoznak a női sportágakra – hanem az is, hogy „a 21. századi füleknek a »hölgyek« szó kellemetlenül idejétmúltan hangzik, és inkább az alsószoknyák korát idézi fel a poliészter és a Spandex-ruhák (szintetikus anyag, például ebből készülnek a futónadrágok is) korában.” A szerző szerint egyenesebb lenne az olimpiákon végleg leszámolni az idejétmúlt kifejezéssel, de ehelyett a NOB újabb és újabb sportágakat vezet be „hölgyek” megnevezéssel – például a síugrást 2014-ben.
Ugyanakkor az is kiderül: a sporteseményen a hölgyek-nők kettősségnek külön története van: a Nemzetközi Síszövetség (FIS) mindig is a „hölgyek” kifejezést használta, ahogyan a Nemzetközi Korcsolyaszövetség is ezt preferálja. Azonban a többi téli olimpiai döntéshozó szövetség - a biatlonosok, a jéghokisok, a szánkósok, a curlingesek, a bobosok és szkeletonosok mind „női” résztvevőkről beszélnek.
A probléma viszont nem csak a téli sportok területén áll fenn: volt már olyan akadémikus, aki a női labdarúgás angol megnevezésén („ladies soccer”) akadt fenn, mondván, hogy az régimódi, és egyébként is, a wimbledoni tenisztornán kívül semmilyen férfisportra nem hivatkoznak „úriemberek” (gentleman) sportjaként.
Vannak olyan feminista újságírók is, akik szerint a „hölgyek” megnevezés a sportban egyenesen a férfiak elnyomásának újabb bizonyítékai: egyikük, Susan Brownmiller szerint a „hölgy” jelző arra szolgál, hogy hatástalanítsa egy erős, atlétikus nő mögött álló „fenyegetést”, vagy „férfiasságot”. Persze olyan is előfordul aki ennél tovább megy, és már a főnevek után álló „nők” jelzőt (például: sportolónő – sportswoman) irtaná ki az angol nyelvből: a Guardian egy újságírója szerint a főnév utáni „woman” szóból a lenézés és a túlhelyesbítés sugárzik ki, „a lekezelő szexizmust lovagiasságnak álcázva”.
Mi pedig mit is mondhatnánk? Irigyeljük a brit nyelvterületen élő és sportoló hölgyek, és nők problémáit.