Mikor a szülői hatáskörrel kapcsolatos szavazás szélesebb összefüggéseit vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy a szexuális forradalom mennyire átformálja az ENSZ társadalompolitikáját.
A befolyásos nyugati donorországok célja az volt, hogy legitimálják az ENSZ-rendszer »átfogó szexuális nevelést« hirdető erőfeszítéseit, valamint hogy az ázsiai és afrikai leányok számára biztosítsák a fogamzásgátlás és az abortusz lehetőségét. Mindezt szülői beleegyezés vagy felügyelet nélkül. Az ENSZ-ügynökségek és partnereik kész programokkal állnak ugrásra készen a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításának részeként, és egyszerűen csak arra várnak, hogy ENSZ-határozatok adjanak nekik háttérlegitimációt, hogy végleg programjaik és politikájuk részévé tehessék ezeket.
Az afrikaiak és szövetségeseik képesek voltak normatív szinten aláásni az »átfogó szexuális nevelés« legitimizálására tett erőfeszítéseket. De a szülői hatáskörre vonatkozó módosítások nem lesznek elegendők ahhoz, hogy kisiklassuk az ENSZ átfogó szexuális nevelésre vonatkozó programját, mint ahogy a donorországok sugallták azt egy múlt heti állásfoglalásban.”