ENSZ: a szexuális nevelés és a kompromisszum ára

„Múlt héten Szent Lúcia kis szigetországa és Afrika népei csavart dobtak az ENSZ-rendszer gépezetébe, amikor három, gyermekek szexuális nevelésével foglalkozó határozatot sikerrel módosítottak úgy, hogy azok elismerjék a szülői hatáskört.

Ezt a sikert meg kell ünnepelnünk. De az afrikaiak és szövetségeseik előtt áll még a feladat, hogy megfordítsák az egész irányt, ami felé az ENSZ-gépezet tart. Legjobb törekvéseik ellenére sem tudták ugyanis teljesen kipucolni ezeket a határozatokat. Ugyanis mind a három határozat figyelmet szentel a gyermekekkel kapcsolatban a »szexuális és reproduktív egészségre«, már tíz éves kortól. Mindezt bármilyen fenntartás vagy pontosítás  nélkül, beleértve a szülői hatáskört is. 

Mikor a szülői hatáskörrel kapcsolatos szavazás szélesebb összefüggéseit vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy a szexuális forradalom mennyire átformálja az ENSZ társadalompolitikáját. 

A befolyásos nyugati donorországok célja az volt, hogy legitimálják az ENSZ-rendszer »átfogó szexuális nevelést« hirdető erőfeszítéseit, valamint hogy az ázsiai és afrikai leányok számára biztosítsák a fogamzásgátlás és az abortusz lehetőségét. Mindezt szülői beleegyezés vagy felügyelet nélkül. Az ENSZ-ügynökségek és partnereik kész programokkal állnak ugrásra készen a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításának részeként, és egyszerűen csak arra várnak, hogy ENSZ-határozatok adjanak nekik háttérlegitimációt, hogy végleg programjaik és politikájuk részévé tehessék ezeket. 

Az afrikaiak és szövetségeseik képesek voltak normatív szinten aláásni az »átfogó szexuális nevelés« legitimizálására tett erőfeszítéseket. De a szülői hatáskörre vonatkozó módosítások nem lesznek elegendők ahhoz, hogy kisiklassuk az ENSZ átfogó szexuális nevelésre vonatkozó  programját, mint ahogy a donorországok sugallták azt egy múlt heti állásfoglalásban.”