Ferenc pápának a migráció kérdésében tett kijelentései nem csupán felelőtlenek, hanem bűnösek is.
„Emlékszünk még arra, hogy a »nagy helyettesítés« elmélete mekkora botrányt keltett, amikor Renaud Camus papírra vetette azt. [Camus teóriája szerint a francia politikai és médiaelitek, valamint az értelmiség szánt szándékkal és módszeresen törekszik a tősgyökeres lakosságnak Európán kívülről származó népcsoportokkal való felcserélésére – Mandiner] Ferenc pápával azonban ez az elmélet testet ölt és a pápai tekintéllyel párosul.
(...)
Azon tény tudatában, hogy az igazi integráció a kultúrák közti kapcsolatokon keresztül jön létre, azt várhatnánk, hogy a pápa arra tesz javaslatot, hogy a migránsokat megismertessék a nemzeti kultúrákkal. Nem, a pápa éppen a fordítottját javasolja: azt a kéri az állami vezetőktől, hogy »kidolgozzák a helyi közösségeknek az integráció folyamatához való hozzászoktatását célzó programokat«. Olyasképpen kell tehát átformálni a polgárok tudatát, hogy elfogadják a migráció tényét...
A charlottesville-i események után pontosan látjuk, hogy a pápa javaslatai, amennyiben megvalósítanák őket, mekkora ösztönzésül szolgálnának a szélsőségeseknek. Amikor tátongó szakadékok járják át a társadalmainkat; amikor a CNRS [a francia statisztikai hivatal – Mandiner] szerint a fiatal francia muszlimok 27 százaléka jó úton van afelé, hogy elszakadjon a társadalomtól és elutasítsa a francia nemzeti identitást (ne kerteljünk: Franciaország gyűlöletéről van itt szó); amikor az iszlamista sejtek szüntelenül terjeszkednek; amikor a terrorizmus aláássa a bizalmat az »együttélésben«, a pápa javaslatai nem csupán felelőtlenek, hanem – merem kimondani – bűnösek.
Egy látens polgárháború katalizátorai ezek, mely óhatatlanul kitörne, ha vezetőink szóról szóra követnék a pápa tanácsait. Szerencsére mindez nem fog bekövetkezni, mivel vezetőink bölcsebbek nála. És felvilágosultak. Nem a »Szentlélek«, hanem az értelem és a szabadság szelleme világosítja meg őket, melyek a Forradalom óta vezetnek bennünket (az egyház és a jezsuiták ellen). Ám szomorú látni, ahogy a pápa kétezeréves tekintélyével és a vezetők körében meglévő befolyásával egy ideologikus áramlatot fedez. Beszédét mindazok zászlajukra tűzik majd, akik be akarnak hódoltatni bennünket egy új multikulturális társadalmi rendnek, mely tolerálja a vallásos fanatizmus által elvakított intoleránsakat. Én személy szerint vigasztalhatatlan vagyok emiatt.”