Elsöprő győzelmet aratott egy pár hónapja alakult párt Bulgáriában

Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.

Kinek van joga ahhoz, hogy halott szerzők közösségi felületét kezelje? - teszi fel a kérdést a Libération.
Egy ritkán szóba hozott problémára hívja fel a figyelmet a Libération blogjának cikke: ki hivatott arra, hogy a sokszor évszázadokkal ezelőtt meghalt írók és költők Facebook-oldalát gondozza? Számos halott szerző neve alatt fut olyan oldal a közösségi felületen, melyet kék pipával jelöltek meg. A pipa a Facebook szerint megerősítés, hogy egy profil mögött valóban a nevezett személy áll, Platón, Tolsztoj vagy Virginia Woolf esetében azonban nem tűnik ördögtől valónak kétségbe vonni az oldal hitelességét. Azért is fontos ez a kérdés, mert egy bizonyos személyre rákeresve első helyen a verifikált profilt dobja fel a Facebook, hátrébb szorítva az adott szerzővel foglalkozó többi oldalt.
A cikk idézi a Prairial nevű kis francia könyvkiadó esetét, amely idén áprilisban újra megjelentette Jean-Pierre Brisset francia író egyik könyvét. A posztstukturalista filozófus, Michel Foucault behatóan tanulmányozta Brisset munkásságát, így a kiadó arra gondolt, hogy megkéri a több mint harminc éve meghalt Foucault kilencszázezer lájkolóval bíró Facebook-oldalának adminisztrátorát, említsék meg a Brisset-könyv megjelenését.

Ekkor derült ki, hogy Foucault oldala mögött a Penguin Random House, a világ legnagyobb könyvkiadója áll. Ahogy ők kezelik többek között Homérosz, Dante, Cervantes, Dosztojevszkij, Nietzsche, Maupassant, Balzac, Hugo, Baudelaire, Kafka verifikált közösségi felületeit is, melyen elegyesen jelennek meg a szerzőktől származó idézetek és a Random House különféle reklámjai. A halott szerzők Facebook-oldalának birtoklása tehát igencsak jövedelmező a könyvkiadó számára. A Random House ugyan eleget tett a Prairial kérésének, ám a dolog rámutatott arra, hogy a Facebook teljesen átláthatatlan módon osztogatja a kék pipákat.
Alistair Brown angol irodalomprofesszor szerint kevéssé etikus ez a helyzet. „Normális az, hogy egy kiadó gyarmatosíthat egy évtizedekkel ezelőtt meghalt szerzőt, és arra használhatja az identitását a Facebookon, hogy könyveket adjon el? Ha az olvasók főként azokra az oldalakra kattintanak rá, melyek elsőként jelennek meg a Facebook keresési találatai között, nem mulasztanak el érdekes könyveket, melyeket konkurens kiadók adnak ki? Normális az, hogy olyképpen kezelik ezeket a felületeket, mintha rajongói oldalak lennének, mikor kereskedelmi érdekeket szolgálnak?” – írta a professzor.