Ekkor derült ki, hogy Foucault oldala mögött a Penguin Random House, a világ legnagyobb könyvkiadója áll. Ahogy ők kezelik többek között Homérosz, Dante, Cervantes, Dosztojevszkij, Nietzsche, Maupassant, Balzac, Hugo, Baudelaire, Kafka verifikált közösségi felületeit is, melyen elegyesen jelennek meg a szerzőktől származó idézetek és a Random House különféle reklámjai. A halott szerzők Facebook-oldalának birtoklása tehát igencsak jövedelmező a könyvkiadó számára. A Random House ugyan eleget tett a Prairial kérésének, ám a dolog rámutatott arra, hogy a Facebook teljesen átláthatatlan módon osztogatja a kék pipákat.
Alistair Brown angol irodalomprofesszor szerint kevéssé etikus ez a helyzet. „Normális az, hogy egy kiadó gyarmatosíthat egy évtizedekkel ezelőtt meghalt szerzőt, és arra használhatja az identitását a Facebookon, hogy könyveket adjon el? Ha az olvasók főként azokra az oldalakra kattintanak rá, melyek elsőként jelennek meg a Facebook keresési találatai között, nem mulasztanak el érdekes könyveket, melyeket konkurens kiadók adnak ki? Normális az, hogy olyképpen kezelik ezeket a felületeket, mintha rajongói oldalak lennének, mikor kereskedelmi érdekeket szolgálnak?” – írta a professzor.