Üzentek az influenszereknek: „Jó lenne, ha ismert emberek a zászlójukra tűznék a népzene ügyét”
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
Kinek van joga ahhoz, hogy halott szerzők közösségi felületét kezelje? - teszi fel a kérdést a Libération.
Egy ritkán szóba hozott problémára hívja fel a figyelmet a Libération blogjának cikke: ki hivatott arra, hogy a sokszor évszázadokkal ezelőtt meghalt írók és költők Facebook-oldalát gondozza? Számos halott szerző neve alatt fut olyan oldal a közösségi felületen, melyet kék pipával jelöltek meg. A pipa a Facebook szerint megerősítés, hogy egy profil mögött valóban a nevezett személy áll, Platón, Tolsztoj vagy Virginia Woolf esetében azonban nem tűnik ördögtől valónak kétségbe vonni az oldal hitelességét. Azért is fontos ez a kérdés, mert egy bizonyos személyre rákeresve első helyen a verifikált profilt dobja fel a Facebook, hátrébb szorítva az adott szerzővel foglalkozó többi oldalt.
A cikk idézi a Prairial nevű kis francia könyvkiadó esetét, amely idén áprilisban újra megjelentette Jean-Pierre Brisset francia író egyik könyvét. A posztstukturalista filozófus, Michel Foucault behatóan tanulmányozta Brisset munkásságát, így a kiadó arra gondolt, hogy megkéri a több mint harminc éve meghalt Foucault kilencszázezer lájkolóval bíró Facebook-oldalának adminisztrátorát, említsék meg a Brisset-könyv megjelenését.
Ekkor derült ki, hogy Foucault oldala mögött a Penguin Random House, a világ legnagyobb könyvkiadója áll. Ahogy ők kezelik többek között Homérosz, Dante, Cervantes, Dosztojevszkij, Nietzsche, Maupassant, Balzac, Hugo, Baudelaire, Kafka verifikált közösségi felületeit is, melyen elegyesen jelennek meg a szerzőktől származó idézetek és a Random House különféle reklámjai. A halott szerzők Facebook-oldalának birtoklása tehát igencsak jövedelmező a könyvkiadó számára. A Random House ugyan eleget tett a Prairial kérésének, ám a dolog rámutatott arra, hogy a Facebook teljesen átláthatatlan módon osztogatja a kék pipákat.
Alistair Brown angol irodalomprofesszor szerint kevéssé etikus ez a helyzet. „Normális az, hogy egy kiadó gyarmatosíthat egy évtizedekkel ezelőtt meghalt szerzőt, és arra használhatja az identitását a Facebookon, hogy könyveket adjon el? Ha az olvasók főként azokra az oldalakra kattintanak rá, melyek elsőként jelennek meg a Facebook keresési találatai között, nem mulasztanak el érdekes könyveket, melyeket konkurens kiadók adnak ki? Normális az, hogy olyképpen kezelik ezeket a felületeket, mintha rajongói oldalak lennének, mikor kereskedelmi érdekeket szolgálnak?” – írta a professzor.