Egy amerikai jogvédő szervezet követelésére ötven olyan dokumentumot hozott nyilvánosságra a CIA, amelyek a terrorizmussal vádolt rabok vallatásáról szólnak. Eszerint például imitált élve eltemetéssel és veszélyesnek mondott, de valójában ártalmatlan rovarokkal próbálták szóra bírni a fogvatartottakat. Volt, aki belehalt a kínzásba, és olyan is, akiről utóbb kiderült, hogy tévedésből tartóztatták le.
Nyilvánosságra hozták, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) miként vallatta és kínozta a terrorizmus vádjával letartóztatottakat a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után.
Az információ szabadságát garantáló egyesült államokbeli törvény értelmében, az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) civil szervezet követelésére szerdán ötven dokumentumot hoztak nyilvánosságra. Ezek részletes feljegyzéseket tartalmaznak azokról, a CIA által alkalmazott módszerekről, amelyeket Barack Obama elnök kínzásnak minősített és betiltatott. A dokumentumokból kiderül az is, hogy a CIA-n belül is viták folytak a módszerek jogszerűségéről.
Az egyik dokumentumban a fizikai és lélektani nyomásgyakorlás módszereiről van szó: például pofozásról, rovarok alkalmazásáról, élve eltemetés imitálásáról. „A megfélemlítés egyik módja lehet, hogy a fogvatartottnak azt mondjuk, veszélyes rovarokkal teli dobozt helyezünk el a magánzárkájában, de valójában a dobozban ártalmatlan rovarok lesznek” – olvasható a kézikönyvben. Egy másik instrukció szerint kényszerítő módszer lehet, ha a fogvatartottat koporsóhoz hasonló ládába teszik, mintha élve el akarnák temetni, a ládán azonban rejtett lyukakat hagynak, nehogy megfulladjon.
Egy 2012. augusztus 12-én keltezett levélben arra hívják fel a CIA-alkalmazottak figyelmét, hogy ne vonják kétségbe a kihallgatások módszereinek jogszerűségét, mert ez „nem segít”.
Az egyik feljegyzés szerint még az akkori amerikai elnök, George W. Bush is aggódott a kihallgatási módszerek jogszerűsége miatt. A CIA akkori főnöke, Peter Goss arról tájékoztatta kollégáit, hogy az elnök rosszallással, aggodalommal vizsgálta egy fényképet. A fotón az látható, hogy egy fejjel lefelé lógatott rabra pelenkát kötöttek, és arra kényszerítették, hogy így végezze el a szükségét. A pelenkázást kifejezetten a megszégyenítés céljából alkalmazták.
Nyilvánosságra került egy olyan emlékeztető is, amely leszögezi, hogy mivel a fizikai és lélektani kényszerítés túlmegy bizonyos határokon, minden kihallgatásnál jelen kell lennie orvosnak és pszichológusnak, akiknek a tanácsára felfüggeszthetik a kínzást.
A dokumentumokban konkrét, névvel említett eseteket is lehet találni: például egy afganisztáni fogolytáborban őrzött férfiét, aki belehalt a kínzásba, vagy egy Khalid al-Maszri nevű, német állampolgárságú férfiét, akiről hónapokkal a fogva tartása és megkínzása után derült ki, hogy tévedésből tartóztatták le.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Csak progresszív haladók és toleránsak fenyegetőznek azzal, hogy elhagyják az országot, ha valami nem így vagy úgy történik?
A látványosnak szánt fellépés végül csak egy drága és teljesen értelmetlen rombolásba torkollott.
Tíz éve igyekszik felépíteni a cenzúra intézményrendszerét Brüsszel az amerikai kongresszus igazságügyi bizottságának jelentése szerint. A cenzúra elsősorban a jobboldali vélemények ellen irányul, démonizálva azokat. Erre elég konkrét bizonyítékok gyűltek össze. Mutatjuk.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
Az orosz ügyészség életfogytiglani szabadságvesztést indítványozott Robert Brovdi, ukrán drónparancsnok ellen.
Venezuela és Irán esete után Washington reformokat kér Kubától, valószínűleg akkor jár a legjobban, ha elfogadja az ajánlatot – vagy egy éjszaka Havanna is amerikai helikopterek zajára riadhat fel.
A vita ma már nem csupán gazdasági természetű, hanem stratégiai jelentőségű kérdés az egész térség számára.
Ők a következők.
