Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
A szenvtelen, elvált, gyermektelen keletnémet nő 2017-ben a negyedik ciklusát kezdheti meg. Azt azonban egyelőre nem látni, hogy mit hagy majd hátra a történelemnek.
„Mindezek ellenére mégsem látni, hogy mi a Merkel-éra lényege. A sokkal rövidebb ideig »uralkodó« Willy Brandt esetében érthető, mitől volt korszakalkotó. Kohl pedig, noha kancellársága 1982-ben egy egyszerű bizalmatlansági indítvánnyal indult, végül a német egység, sőt, az euró erőltetése és az EU támogatása miatt, az európai egység kancellárja lett. Schröder hét évéről meg el lehet mondani, hogy az akkori gazdasági reformok – minden negatív szociális következményük ellenére – megalapozták a mai német gazdasági sikereket.
De miről fog szólni a tíz, netán tizenhat éves merkeli korszak? Semmi nagy dologról. Merkel persze nem is a víziók embere, maga idézi mindig a nemrég elhunyt szociáldemokrata, szintén nem korszakalkotó kancellárt, Helmut Schmidtet: »akinek víziói vannak, menjen orvoshoz«. A merkeli jóléti »pangás« azonban történelmileg akár elszalasztott lehetőségeket is jelenthet. Az euróválság megoldatlansága, a németek fiskális dogmatizmusa, az Európai Unió céltalan vergődése, az európai integrációs folyamat befagyása, az oroszokkal és az USA-val való viszony tisztázatlansága, az Európát a menekülthullámmal érő humanitárius és civilizatórikus kihívások – megannyi tornyosuló ügy, amelyekre Merkel semmiféle konkrét és hosszú távú választ nem ad. Úgy kormányoz, mint akinek elég a holnap bizonyossága.
Angela Merkel alatt vált Németország újra Európa urává. Nem akarta, de végül azzá lett. Azonban nem Angela Merkel lesz az, aki ennek megfelelően fog irányt adni az integrációnak. Pedig a kérdések sokasodnak – igaz, egyelőre még csak Németország határainál és nem azokon belül.”