Egy tőzsdekrach tanulságai

„Az államszocialista és a kapitalista berendezkedés közötti különbségét tegnap egyetlen számban ki lehetett fejezni: míg a kínai befektetőknek fenntartott (vagyis központilag manipulálható) sanghaji és sencseni tőzsdék 9-10 százalékot zuhantak, addig a külföldiek számára is nyitott Hongkongban csak háromszázalékos volt az esés. A gyorsan fejlődő, hatalmas kínai gazdaságban lévő repedéseket láthattuk egy pillanatra: a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a társadalombiztosítási rendszer hiányosságait, amelyek törvényszerűen buborékokhoz majd összeomláshoz vezettek.

A növekedés oltárán a pártvezetés feláldozta a szociális ellátórendszert (nyugdíj, egészségbiztosítás), a lakosság ezért továbbra is csak saját megtakarításaira hagyatkozhat, amit érthetően szeretne minél jobban fialtatni. A féket már rég be kellett volna húzni, ehelyett a pártelit végignézte az ingatlanpiaci lufi fújását, a szellemvárosok kialakulását, mert növelték a GDP-t, és átmenetileg munkát adtak a városokba költözők millióinak. Az állam valószínűleg ismét közbelép és elsimítja a mostani hullámokat, ám a lakosság bizalmát már sokkal nehezebb lesz visszaszerezni. Az örök életű kapzsiság mellett a tőzsdekrach másik tanulsága ugyanis a könnyen elveszíthető bizalom.

A magyar lakosság kezében lévő államkötvények aránya négy év alatt megnégyszereződött, ami egyértelműen a bizalom jele. A 2010-es gazdasági fordulatot hitelesnek ítélték, ezért nem pusztán a magas kamatok, hanem a kiszámíthatóság és a biztonság miatt döntöttek az államkötvények mellett. Amikor az akkori gazdasági vezetés óriási nehézségek árán kitette a valutaalap szűrét, megértették, hogy annál sebezhetőbb egy ország, minél inkább a külföldi befektetők hangulatától függ. Ma már több mint 3000 milliárd forintnyi államkötvényt birtokol a lakosság.”