A kínai párt- és állami vezetés általában a nagy belpolitikai események időszakában, mint a parlament éves ülése vagy az ötévente megrendezendő pártkongresszusok alkalmával rendszeresen megerősíti: Kína nem kívánja követni a nyugati mintát. Amikor Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár áprilisban Európában járt, egyik beszéde alkalmával kifejtette, országa már többféle politikai rendszert átélt, s nem tudja lemásolni más országok politikai rendszerét vagy fejlődési modelljét. „A kínai emberek már több mint kétezer évvel ezelőtt meg kellett tapasztalniuk, hogy az ízletes déli narancs, ha északon termelik, savanyú lesz” – magyarázta Belgiumban. A kínai központi propagandairányítás a jelek szerint időről időre fontosnak tartja a hazai közvéleményt is meggyőzni arról, hogy a világ legnépesebb és legnagyobb fejlődő országa a maga útját kívánja járni.
Az 1989-es pekingi diáklázadás résztvevője, a Tienanmen téri éhségsztrájk egyik kezdeményezője, Csou Tuo a napokban maga is azt nyilatkozta, hogy „utcai demonstrációkkal Kínában nem lehet demokráciát teremteni”. Szerinte a jogállamiság, az alkotmány erejével, az alapvető személyi szabadságjogok biztosításával és a hatalom egyidejű korlátozásával lehet csak fokozatosan építkezni. Meglátása szerint a jelenlegi vezetés elkötelezett a reform iránt.