Ukrajna: reggel óta szavaznak a Krímben az elszakadásról

ez "is" az a pillanat a sok közül, amikor Európához vagyok kénytelen tartozni,és azt szégyellem.Igazuk van a zsidóknak, hogy mi csak másodrendű nép vagyunk, és mindig csicska szerep jut nekünk.Hol a Magyarok gerince?Pont nekünk akinek az országát szégyenletes módon elrabolták, nekünk kéne most a pofánkat befogni, amikor orosz emberek Oroszországhoz akarnak tartozni. A másik! A régi Magyar ptk.-ban 5.-ös sz, törvény monbdta ki, hogy egy szerződés semmisségét ki lehet mondani, ha az, az egyik fél részére egyértelműen hátrányos. Már pedig itt a lakosok túlnyomó többsége Orosz.Nincs szerződés tehát!!!!!!

A helyi média szemtanúkra hivatkozva azt állítja, hogy helyenként szabálytalanul, az utcán gyűjtik a voksokat, és orosz állampolgárok is szavaztak.

A mostani válságos helyzetről is elmondhatná Pelikán elvtárs, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”, amit egy másik „klasszikus” így tetézne: „Mi az hogy, nagyon is!” Talán nem mindenki tudja, hogy 1954 előtt a Krím az Orosz Föderációhoz tartozott. Abban az évben történt, hogy Hruscsov, az akkori legfőbb szovjet vezető, a Krím félszigetet Ukrajnának „ajándékozta”. Hruscsov anélkül döntött így, hogy az ottaniakat megkérdezte volna. Vagyis róluk, de nélkülük. Tette ezt annak ellenére, hogy a krími lakosság meghatározó hányada orosz volt, sőt az ott élő ukránok zömének is orosz volt az anyaanyanyelve. Ezzel a gesztussal ünnepeltették Ukrajnában az Oroszországhoz történő csatlakozás 300. évfordulóját, amit az orosz-ukrán „örök barátság” zálogának tartottak. Ez az „örökkévalóság” most ért véget. A kommunista rendszer szokásainak megfelelően, Hruscsov döntését a párt központi bizottsága egyhangúlag elfogadta és lelkesen, felállva megtapsolta. Akkor ennek az „ajándékozásnak” nem volt különösebb jelentősége, mert az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak csak papíron volt önállósága. Akkoriban nem mert senki még csak gondolni se a valódi függetlenségre. De a Szovjetunió megszűnése után Ukrajna mégiscsak elnyerte önálló államiságát. Sokszor hallhatunk fennkölt kijelentéseket a „népek önrendelkezéséről”. Akkor miért is lenne baj, ha most egy adott terület lakossága kíván dönteni saját sorsáról, különösen azok után, hogy önkényesen csatolták el a anyaországától? De ahogy ez a saját államiságot kivívó nemzeteknél történni szokott, az emberekben felerősödik a nemzeti érzés, ami egy idő után más nemzetek iránti gyűlöletig fajulhat (Lásd: Románia, Szlovákia, Koszovó). Ez végső soron átcsap a szélsőjobboldali nacionalizmusba. Ez történt Ukrajnában is, különösen a Majdan-téri események után. Jó példa erre, hogy az új kijevi hatalom első ténykedése a nyelvtörvény eltörlése volt. Ez olyan felháborodást okozott az orosz kisebbség (ha egyáltalán ez a jelző alkalmazható egy több mint tízmilliós orosz-ajkú lakosságra) körében, ami a mai krími népszavazáshoz vezetett. A kisebbség-ellenes nacionalizmus riadalmat okozott a kárpátaljai magyarság körében is. Jó példája az ukrán nacionalista megnyilvánulásoknak a Vereckei-emlékmű többszöri maggyalázása is.

Betekintés a demokráciába: Rendőrségi kísérlettel vonuló küldöttségek járják végig a lakásokat és szólítanak fel a szavazásra a Krímben. A családok együtt vonulnak be a fülkékbe szavazni, és szívesen agitálnak az urnáknál kamerák előtt az orosz csatlakozás mellett. Legalábbis az orosz adók mást nem mutatnak.