Elkésett kompromisszum

„Mindenki elkésett. Viktor Janukovics legendásan nem érti az idők szavát, s folyamatosan az események után rohan. Nem látta, nem értette, hogy a konfliktust megoldhatta volna még Vilnius előtt, ha például az Európai Uniót hozza olyan helyzetbe, hogy ne írja alá a társulási szerződést. De az ukrán elnöknek ennyi stratégiai érzéke nem volt. Hiába hozott racionális döntést, nem volt képes eladni.

Ez volt az első hiba, amelyet csak tetézett, hogy ezután az egyébként általa felajzott hangulatot nem kezelte, és csak sodródott az eseményekkel. Valamikor november végén még mindig volt egy esélye, hogy megelőzze az események eszkalálódását, ám ezt is elszalasztotta. Ugyanúgy, ahogy a felajzott indulatokat csak gerjesztette, ahogy a Majdant megtisztítani hivatott szándék elhalt a tér közepén, s ahogy az utolsó utáni pillanatban a hatalom bedobta az előre hozott választások rég megérett gondolatát.

De most már ez is késő, hiszen már nincs tárgyalópartner. Vitalij Klicskón is átcsaptak már a hullámok, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Jobb Szektor azonnal jelezte, a maga részéről folytatja a randalírozást, s nem hajlandó a békés rendezésre. Ráadásul egyre kevesebb olyan jelölt van, akit mindenki elfogadna. S itt téved a legnagyobbat Klicsko és a Nyugat, amikor azt hiszi, hogy a szellemet képes visszatuszkolni a palackba. Erről már szó sincs, s mind a két oldal sodródik az eseményekkel.”