Fülöp herceg készen áll az uralkodásra Belgiumban

A második legnagyobb példányszámú francia nyelvű belga napilap szerint II. Albert nehéz döntést hozott, amely erős gesztus is egyben. A lap szerint az ország a 2014. májusi választások miatt politikailag feszült időszak elé néz, a király lemondását pedig a flamand nacionalisták megpróbálhatják kihasználni, hogy lebontsák a föderális belga államot. A címlapon szereplő értékelés azt feltételezi, hogy a király úgy érezhette, egészsége nem tenné lehetővé, hogy szembenézzen egy újabb véget nem érő, súlyos politikai válsággal, amilyen a legutóbbi választásokat is követte. A király felelős döntést hozott az ország érdekében – állapítja meg a lap.

Az írás szerint II. Albertet fivére, Baldvin halálakor sokan tévesen „átmeneti” királyként kezelték, mára pedig megállapítható, hogy az uralkodó erős, bátor és barátságos király volt, aki húszéves uralkodása alatt mindvégig arra törekedett, hogy fenntartsa honfitársai jólétét, valamint a vallon, brüsszeli és flamand belgák együttélését.

A király lemondásának egyik legfőbb üzenete a lap szerint az, hogy az utód készen áll, eljött Fülöp ideje, helyet kell adni az új nemzedéknek. Egyesek szerint döntésével Albert „a flamand oroszlánok vermébe” dobta fiát, felszítja a nacionalizmus tüzét, és lehetőséget ad a flamand nacionalistáknak, hogy megpróbálják kikezdeni a király jogköreit. A La Libre Belgique szerint viszont mindez alaptalan, mert II. Albert az ország érdekét mindig minden más megfontolás elé helyezte, azok pedig, akik a monarchiát és a király személyét támadják, valójában azon kevés értékek egyikét próbálják aláásni, amelyek stabilizálják, gyakorlatilag összetartják Belgiumot.

A lap pár hete egy felmérést is közzétett, amely szerint a belgák relatív többsége marasztalná az idős királyt, a flamandok jelentős része szerint pedig Fülöp nem áll készen az uralkodásra, sőt, soha nem is lesz alkalmas, hogy elfoglalhassa a trónt. Ezzel szemben a francia nyelvű lap kijelenti: Fülöp igenis készen áll, bár nem kérdés, hogy le kell küzdenie némi gyanakvást, feladatához pedig kötelességtudatra, diplomáciai érzékre, tapintatra és empátiára lesz szüksége. „Fülöp a legjobb képzésben részesült, hogy a hazáját szolgáló, jó király legyen” – állapítja meg a lap, melynek címoldalát a lemondását bejelentő II. Albert, hátlapját pedig a rokonszenvesen mosolygó Fülöp képe foglalja el.

A lap a lemondás körülményeit is ismertette: szerdán reggel nyolckor egy fekete autó utasa egy olyan, egyetlen gépelt oldalból álló levelet kézbesített a miniszterelnöki hivatalba, amely megváltoztatja Belgium történelmét. A levélből, amelyet a lap teljes terjedelmében közöl, kiderül, hogy a király és a kormányfő beszélt már korábban az uralkodó lemondásáról, és Elio Di Rupo azt kérte, II. Albert ne siesse el a döntést, és minden szempontot mérlegeljen, vagyis marasztalni próbálta a királyt. Ennek dacára, „minden legitim szempont” mérlegelését követően a király tudatta: távozni óhajt az ország éléről.

Di Rupo ezt követően a beszámoló szerint SMS-ben értesítette helyetteseit, hogy a 9 órára meghirdetett kormányülés 13 órakor lesz, a királyi palotában. Az egyesével érkező politikusoknak pedig kora délután csak annyit mondott: a király beszélni akar veletek. És ők ennyiből tudták is, hogy miről. Ezt követően a lap szerint II. Albert a könnyeivel küzdve, remegő hangon, elhomályosult tekintettel közölte velük: nem bírja tovább. A király elnézést kért, azt mondta, nem gondolta volna, hogy ennyire elérzékenyül – számolt be az eseményekről a lap, amely szerint az uralkodó úgy adta elő indokait, mintha családtagok, barátok között lenne. Elmondta, hogy amikor legutóbb az északi-tengeri rákhalászoknál járt, nagyon elfáradt, mindössze 200 métert kellett megtennie gyalog, de ez rettentően kimerítette.

A király a lap szerint gratulált a kormányfőnek és helyetteseinek, azt mondta, büszke rájuk, és hogy már korábban távozni akart az ország éléről – már a kormány hivatalba lépésének másnapján –, de környezete akkor még maradásra tudta bírni, most viszont már nem tudja folytatni az uralkodást. Ezt követően a lap szerint a miniszterelnök és helyettesei röviden köszönetet mondtak a királynak, barátként hátba veregették és lelket öntöttek belé. A király egyszerre megkönnyebbültnek és szomorúnak is tűnt – állítja az újság.