„Küzdeni fogunk, küzdeni fogunk és mindig is küzdeni fogunk a kultúra mentességéért” – fogalmazott Ayrault. Arra is emlékeztetett, hogy eddig 14 uniós tagállam kulturális minisztere írta alá azt a felhívást, amely a kultúra kizárását kéri a tárgyalási mandátumból. „Nicole Bricq, aki Franciaországot fogja pénteken képviselni az európai találkozón, egyértelmű mandátummal érkezik: Franciaország ellenezni fogja a tárgyalások megkezdését, amennyiben a kultúra és a kulturális ipar nem kerül védelem alá és nem kerül ki a témakörökből” – mondta a kormányfő. Hozzátette: „Franciaország a politikai vétójogát is használni fogja”.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió között jövő év végére megkötendő egyezmény az importvámok és a korlátozások nagy részének megszüntetésével várhatóan megkönnyíti az Atlanti-óceán két partja között a kereskedelmet, de aggodalmat ébreszt a „kulturális kivétel” elve védelmezőinek körében. Az úgynevezett kulturális kivétel az a politika, amely igyekszik a kulturális produktumokat mentesíteni a piac szabályai alól. Az államok ennek segítségével alkalmazhatnak a kultúrájukat támogató mechanizmusokat. Konkrét esetekben adhatnak például szubvenciókat a filmipar vagy minden más kulturális alkotás támogatására.
A kultúra mentességének elve vonatkozik a kereskedelmi kvótákra is. Ez annyit jelent, hogy törvényileg szabályozható, mennyi Európában készült művet kell például a rádióban vagy a televízióban sugározni. Ez a gyakorlat ugyan több évtizede él az Európai Unió egyes tagállamaiban, a kulturális kivétel elvét azonban csak az 1990-es évek elején fogalmazták meg. Egy kereskedelmi megállapodásról folyó tárgyaláskor általában bejelentik, mi az, amire eleve nem vonatkoznak a tárgyalások. Európai filmrendezők azt próbálják elérni, hogy az egyezmény ne vonatkozzon az audiovizuális ágazatra, vagyis ne sérüljön az úgynevezett kulturális kivétel elve.