Gyökeres változásra számít a Politico: Orbánnak engedelmeskedik Európa legbefolyásosabb politikusa
Az Economist is hasonló véleményen van.
Mindössze fél órával a házelnöki tisztségről folytatott szavazás előtt fújta le republikánus képviselők egy csoportja azt kísérletet, amely John Boehner képviselőházi elnök újraválasztásának megakadályozására irányult – közölte vasárnap az amerikai kongresszus híreire szakosodott Roll Call című lap internetes kiadása.
A Roll Call úgy tudja, hogy a szervezkedők csak azért álltak el a tervüktől, mert eredetileg azt tervezték, hogy akciójukat akkor hajtják végre, ha azt legalább 25-en támogatják, ám egy képviselő a szavazás reggelén visszalépett. A lap szerint a frakción belüli zendülés vezetői Justin Amash, Mick Mulvaney és Raúl R. Labrador képviselők voltak; a Roll Call a puccstól visszarettent képviselőt nem nevezte meg.
Boehnert csütörtökön az új összetételű, 113. kongresszus első ülésnapján 220 szavazattal választották újra a 435 tagú szövetségi alsóházban. A második helyen Nancy Pelosi, a ház demokrata kisebbségi képviselőcsoportjának vezetője végzett, akire 192-en voksoltak. (A szavazáson további 10 személy kapott még voksot.)
John Boehner végül mindössze hattal több voksot kapott a szükséges minimumnál, vagyis a jelenlévő képviselők szavazatának felénél (ez csütörtökön 214 volt). Noha egy második szavazási forduló kikényszerítéséhez elméletileg 17 republikánus ellenszavazat is elegendő lett volna, a megmaradt 24 szervezkedő úgy döntött, hogy mindenki úgy voksolhat, ahogy jónak látja.
Végül csak 12 republikánus képviselő szavazott a házelnökké először 2011-ben megválasztott John Boehner „duplázása” ellen.
A zendülők abban bíztak, hogy a házelnök újraválasztásának kudarca esetén összeülő republikánus konferencia megteremtette volna a lehetőséget egy „trónkövetelő” színrelépéséhez. Két potenciális ellenjelölt, Eric Cantor, a házbeli republikánus többség vezetője és Jeb Hensarling, a pénzügyi szolgáltatások bizottságának elnöke azonban nemet mondott a megkeresésre.
Boehner fő „bűne” a zendülők szemében az volt, hogy nem erőltette az általuk szorgalmazott költségvetési megszorításokat, és az utolsó pillanatban a demokratákkal együtt megszavazta a „fiskális szakadék” elkerüléséről kötött kompromisszumot.