Milyen az erdélyi magyar választó?

December 10-én a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Magyar Külügyi Intézet közös, román választásokat elemző rendezvényén ismertette Kónya Hajnalka azt az erdélyi választókról szóló kutatást, amelynek nyilvános eredményeit Fanici Mihály, a Bell Research munkatársa rendelkezésünkre bocsátotta.

A Bell Research és a Budapesti Corvinus Egyetem 2012. augusztus 31-e és október harmadika között végezte el közös kutatását, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt rendelt meg. A kvantitatív kutatás személyes lekérdezések formájában zajlott, a háztartásokat véletlen (sétás) mintavétellel, a válaszadókat pedig kvóták révén választották ki. A lekérdezéseket követően 1804 darab sikeresen kitöltött kérdőív állt rendelkezésre az adatok kielemzéséhez, ebből 911 a határ menti megyékből (Bihar, Szatmár, Szilágy), 893 pedig Székelyföldről (Maros, Kovászna, Hargita) érkezett be. A minta és a részminták reprezentativitása több szempontot követett, így a kvótakövetés településtípus (megyeközpont, város, nagyközség és kistelepülés), magyarok aránya (16-40%, 41-60%, 61-80%, 80+%), nem és életkor (18-27, 28-44, 45-64, 65 fölöttiek) mentén történt. A teljes minta és az egyes részminták ennek eredményeképpen megye, településtípus, magyarok aránya, nem és életkor szerint reprezentatív. A teljes mintára vonatkozó hibahatár: ±2,31%.

A válaszadók társadalmi helyzetéről jövedelemviszonyaik és iskolázottságuk árulkodik. A kutatás alapján az erdélyi magyar választópolgárok majd' fele 500 és ezer lej közötti jövedelemből él havonta, míg csak három százalékuk keres kétezer lejnél is többet egy hónapban. A válaszadók 41%-a alapfokú, 36%-a középfokú, 16%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

Választási hajlandóság

Ősz elején még jóval pozitívabban nyilatkoztak a válaszadók arról, hogy részt vesznek-e majd a decemberi parlamenti választásokon. Összességében 76% mondta azt, hogy szavazni fog, ám itt tapasztalták a Bell Research kutatói az első markáns különbséget a határ menti megyék és Székelyföld között. Ugyanis Határmentén a választásokon való részvételt 67% tervezte, míg a székelyek magasabb arányban, 80%-ban vettek volna részt.

A mért adatok viszont köszönőviszonyban sem voltak a valós részvételi arányokkal, mivel kb. feleannyian mentek el szavazni december 9-én, mint amennyien tervezték. Ennek oka Kónya Hajnalka szerint az, hogy a válaszadók a kérdező kedvében szeretnének járni személyes lekérdezés esetében. A legkisebb különbség a mért és a valós adatok között Bihar megyében volt (66% vs. 43%), de itt alapból alacsonyabb volt a szavazni szándékozók aránya, mint az összátlag.

A szavazási hajlandóságot általánosságban is felmérték, 72% úgy nyilatkozott, hogy általában részt vesz a szavazásokon. Az arány Székelyföldön magasabb (de csak néhány százalékponttal), viszont az általában nem, vagy egyáltalán nem szavazók aránya a Határmentén duplája volt a székely megyékben mérthez képest (20:11). A szavazási hajlandóságra a válaszadók környezetével kapcsolatban is kíváncsiak voltak a Bell Research és a BCE kutatói, ám itt kissé bizalmatlannak bizonyultak a válaszadók, hiszen a nem tudja/nem válaszol válaszok aránya minden erre vonatkozó kérdésnél 40-60%-os volt. Összességében minden ismeretségi fok kapcsán azt mondták el, hogy inkább hajlamosak a szavazásra, mint nem. Így a családtagok, rokonok (53:6); barátok (52:6); [volt] munkatársak, kollégák, szomszédok (47:5); magyar nemzetiségű ismerősök (49:4) és a román nemzetiségű ismerősök (34:5) is aktív szavazónak tűnnek a válaszok alapján (bár a tényleges részvételi adatok nem egészen ezt mutatják).

Apátia és elégedetlenség

A felmérés kitér az erdélyi választópolgárok közügyekkel, politikával kapcsolatos érdeklődésére, illetve az érdekképviseletekkel kapcsolatos elégedettségre is. Az apátia Erdélyben is jellemző jelenség, a válaszadók többsége egyáltalán nem, vagy inkább nem érdeklődik a közügyek iránt (együtt 51%), míg érdeklődőnek mindössze 23% tartja magát.

Határmentén az apátia még erőteljesebb, itt a válaszadók majd' fele nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdeklődő, míg csak 12% jelezte, hogy valamelyest, vagy nagyon is érdeklődik a közügyek és a politikai történések iránt. Székelyföldön ennek több, mint dupláját, 28%-ot mértek, azaz a népességnek valamivel több, mint a negyede követi az ilyen jellegű eseményeket. Ám még ez is kevésnek tűnik az itt mért 45%-os érdektelenséggel szemben.

A különböző érdekképviseleti szervekkel sem kifejezetten elégedettek az erdélyiek, összességében közepesen értékelték ezeket, 10-es skálán ötös körüli osztályzatokkal. A magyar pártok által nyújtott demokratikus képviselet osztályzatainak összátlaga 5,09-es, a magyarság érdekképviseletét pedig sem a szenátorok (4,95-ös összátlag), sem pedig a tanácsosok (5,44) nem látták el maradandóan a választópolgárok szerint. Kifejezetten jó, vagy kiváló osztályzatot (9-10-es) csak a válaszadók egynegyede adott, kevesebben, mint rosszat, vagy elégtelent.

A Határmentén szigorúbbak voltak a válaszadók, hiszen 4,5 és 4,8 közötti osztályzatokat adtak, míg Székelyföldön némileg elégedettebbek (5,2-5,8). A legkevésbé a szenátorokkal voltak elégedettek, míg az elégedetlenség legkevésbé a tanácsosokat sújtotta (de ez sem azt jelenti, hogy kifejezetten pozitívan értékelték volna a munkájukat). Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a szenátorok és a pártok munkáját nehéz ellenőrizni, hiszen a messzi bukaresti törvényhozás eredményeiről az apátia miatt nem értesülnek a választópolgárok (hiszen nem tájékozódnak), míg a tanácsosok tevékenysége közvetlenebb hatással van az erdélyi választók életére.

Kettős állampolgárság és autonómia

A Bell Research és a BCE közös kutatása kíváncsi volt arra is, hogy miként vélekednek az erdélyiek a kettős állampolgársággal, illetve egy esetleges erdélyi autonómia kérdésével kapcsolatosan. A magyar állampolgárságot a válaszadók kétharmada kérvényezte már, vagy a közeljövőben tervezi, 32% nem tervez ilyesmit.

A székelyek csak tíz százalékkal bizonyultak aktívabbnak a kérvényezéssel kapcsolatban a határ mentieknél. Az állampolgárság kérvényezését tervezők 4/5-es viszont a közeljövőben tervezi ezt megtenni, a kora őszi kutatás idején 49% nyilatkozott úgy, hogy 2013-ban. Így tovább tarthat a honosítási „roham”, amelyre egyébként Wetzel Tamás, egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos is számít.

Erdély autonómiája kapcsán a kutatók megkülönböztettek politikai rövidtávot (4 év), középtávot (8 év), és hosszútávot (12 év). Összességében 49% szerint ezen távlatok valamelyikében, de megvalósítható az autonómia, míg 35% szerint nem, 3% pedig úgy vélekedik, hogy nincs is szükség rá. Határmente ebben az esetben is pesszimistább, 31% szerint lehetséges, 48% szerint nem, 6% szerint pedig szükségtelen az autonómia. Ezzel szemben Székelyföld némileg optimistább, ezen válaszok aránya itt 58:29:2 volt.

Természetesen nem ez volt a kutatás fő tárgya (bár az EMNP kampányának egyik sarokköve lett az autonómia kérdése), de nem ártott volna külön méréseket végezni a különböző autonómia-koncepciók alapján, valamint aszerint, hogy Erdély vagy Székelyföld autonómiáját tartják-e lehetségesnek a válaszadók. Ez ugyanis félreértések forrása lehetett, többek közt ezzel is lehetne magyarázni, hogy Székelyföldön magasabb az optimisták aránya.

Médiafogyasztási sajátosságok

Az erdélyi magyarság médiafogyasztási szokásai kapcsán külön mérték a televíziókat, rádiókat és nyomtatott sajtótermékeket aszerint, hogy anyaországi, romániai magyar, vagy romániai román médiumról van-e szó.

Összességében elmondható, hogy a tv-k közül az anyaországiakat nézik a leginkább, emellett a televíziónézés a legelterjedtebb médiafogyasztási módozat az erdélyi magyarok körében. A rádiók közül a romániai magyar adók a leghallgatottabbak, miként a honlapok közül is a helyi szerkesztésűek a legnépszerűbbek, de alig megelőzve (két százalékkal), az anyaországiakat. A napilapok/hetilapok terén pedig a romániai magyar orgánumok egyeduralma jellemző. Elmondható továbbá, hogy (nem túl meglepő módon) a romániai román médiumok minden médium közül a legkevésbé népszerűek, valamint az is, hogy a Határmentén alacsonyabb intenzitású a médiafogyasztás, amely jó eséllyel összefügg a politikai apátiával.

A rádióhallgatási és internetezési szokásokról részletesebb adatokat is nyújt a nyilvános kutatási anyag, amelyet a Bell Research rendelkezésünkre bocsátott. Az erdélyi magyarság által hallgatott műsorok négyötöde magyar nyelvű, egy héten pedig átlagosan 835 percen keresztül összpontosítják figyelmüket ezekre az adásokra. A magyar adások aránya Szilág megyében a legalacsonyabb (69%), míg Biharban a legmagasabb (85%). A legkevesebb ideig pedig Szatmárban hallgatnak rádiót a válaszadók (519 perc/hét), leghosszabb ideig pedig Maros megyében (1038 perc/hét).

Az internet leglátogatottabb honlapja az erdélyi magyarok körében is a Facebook volt. A Határmentén inkább olvasnak anyaországi honlapokat (első három: Origo, Kuruc.info, Hirado.hu), mint Székelyföldön (első három: Hirado.hu, Index, Origo). A székelyek viszont nagyobb arányban látogatnak erdélyi magyar szerkesztésű honlapokat (első három: Székelyhon, Erdély Ma, Uh.ro), mint Határmentén, ahol az első hármat (Erdély Ma, Transindex, Hirek.ro) kivéve mintha nem is létezne erdélyi magyar online sajtótermék.

Külön kampánystratégiára lesz szükség

Az erdélyi magyarság a fentiekből látható módon legalább annyira heterogén választói közönség, mint az anyaországi. Emellett vannak még közös pontok a két szavazótábor között.

Ugyanúgy jellemző rájuk a politikától való elfordulás utóbbi időkben fokozódni látszó jelensége, mint Magyarországon. Ugyanúgy elégedetlenek a politikai érdekképviseletükkel, mint az anyaországi választók a magukéval. Ugyanúgy a közösségi portálok és a televíziócsatornák a legfőbb médiafogyasztási források számukra is, mint ideát.

Mégis úgy tűnik, hogy az erdélyi magyarság megszólításához a 2014-es választás során más jellegű kampányfogásokra lesz szükségük az anyaországi pártoknak, mint korábban hazai pályán. Egyrészt mindenképpen figyelembe kell majd venniük a határ mentiek és székelyek közti jelentős különbségeket, hiszen minden szempontból nehezebben megszólíthatóbbnak tűnnek a Szilágy, Szatmár és Bihar megyében élők. Emellett teljesen más szocializációs közegben nőttek fel az erdélyi magyar választók, mint az anyaországiak, így jó eséllyel másfajta üzenetek révén mozgósíthatóak. Ezek kidolgozásában valószínűleg nagy segítségükre lesznek az erdélyi magyar pártok, amelyek jó kapcsolatokat ápolnak az anyaországi partnereikkel (igaz, a decemberi választásokon ezek sem szerepeltek túl sikeresen).

A 2014-es választások előtt tehát mindenképpen szükség lesz az ehhez hasonló felmérések elvégzésére Erdélyben (és más határon túli területeken), hogy az anyaországi pártok sikeresen mozgósíthassák a (hipotézisek szerint jórészt jobboldali beállítottságú) választópolgárokat.