A bankunióról egyeztetnek az EU pénzügyminiszterei

A tanács napirendje szerint az egységes bankfelügyeletről (single supervisory mechanism, SSM) és a tagállamok költségvetési politikáit szigorúbb előzetes egyeztetésnek és szigorúbb ellenőrzésnek alávetni hivatott, úgynevezett kettős jogszabálycsomagról a miniszterek – uniós szaknyelven szólva – általános megközelítést terveznek elfogadni. Ez olyan közös álláspontot, politikai megállapodást jelent, amelyet még az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Az új tőkemegfelelési szabályokkal kapcsolatban pedig az eddig elért eredményeket tekintik át, összesítik.

A bankunió különböző elemeit jelentő intézkedésekkel kapcsolatban egy uniós diplomata hétfőn úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy sokkal jobb a helyzet, mint azt korábban gondolni lehetett volna, de egyáltalán nem biztos, hogy a pénzügyminisztereknek sikerül megállapodásra jutniuk. Leszögezte ugyanakkor: tekintetbe véve azt, hogy a közös bankfelügyelet létrehozásáról az Európai Központi Bank keretein belül a nyáron született meg a politikai döntés, az erre vonatkozó bizottsági javaslatot szeptemberben hozták nyilvánosságra, óriási eredmény az, hogy december elején elérhető közelségbe került a megegyezés.

A forrás hangsúlyozta, hogy ha kedden nincs egyezség, az egyáltalán nem tragédia, mert a közös bankfelügyeletnek 2014 elejétől kell működőképesnek lennie. A diplomata úgy értékelte, hogy a bizottság eredeti javaslata az eurózóna 17 tagjának és Nagy-Britanniának az érdekeit szolgálta volna, a többi ország érdekeit pedig figyelmen kívül hagyta volna, amit a bizottság azóta is következetesen tagad. A név nélkül nyilatkozó diplomata szerint viszont szeptember óta sok változás történt az eredeti javaslathoz képest, és az eurózónán kívüli országok véleményét és érveit nyitottan fogadják a tanácsban.

Az eurózónán belül, valamint a franciák, németek és a britek között három kérdésben nem teljes az összhang – árulta el a forrás, aki szerint ezeken fog múlni, hogy sikerül-e kedden megállapodni. Egyrészt a bankfelügyelet EKB keretein belüli létrehozásához a tanács tagjainak egyhangú döntése szükséges –  vagyis az eurózónán kívüli országok szavazata is kell hozzá. Ehhez viszont a 2011 elején létrehozott, londoni székhelyű Európai Bankhatóság (European Banking Authority, EBA) szabályozását is módosítani kell, ami a tanács speciális szavazati rendszerében minősített többséggel is megtehető. Az SSM-mel kapcsolatos vétójog pedig „ütőkártya” a britek kezében – mutatott rá a forrás.

A másik vitatott kérdés a diplomata szerint az, hogy milyen gyorsan álljon fel és lásson munkához az SSM. Angela Merkel német kancellár ezt rendszeresen úgy fogalmazza meg, hogy a sebességnek nem szabad a minőség rovására mennie. Nincs egyetértés egyelőre abban sem, hogy pontosan hogyan oszoljon meg a felügyeleti tevékenység az EKB és a jelenleg is működő, tagállami bankfelügyeletek között, hogy miként „lesz a hatezer mégsem hatezer” – utalt a forrás a bizottság szeptemberi javaslatára, miszerint az SSM-nek az eurózóna összes, igen nagyszámú, körülbelül hatezer pénzintézetét felügyelnie kellene.

„Ezek nélkül nincs general approach”, azaz általános megközelítés, vagyis megállapodás – szögezte le a diplomata, aki lehetséges szcenáriónak tartja azt, hogy az EKB csak a közös pénzből kisegített és a rendszerszintű kockázatot jelentő bankok felügyeletét látná el közvetlenül, a többi pénzintézet esetében delegálná a mostani felügyeleteknek a feladatot, és csak rendkívüli esetben vonná magához azt.

A forrás szerint az eurózóna tagországai úgy vélik, hogy az övezeten kívüli országok ráadásul úgy akarnak részesülni az Európai Stabilitási Mechanizmus jelentette védőháló előnyeiből, hogy közben nem akarnak kötelezettséget vállalni. A diplomata szerint viszont ez nem így van, az eurózónán kívüli országok a jogok és kötelezettségek egyensúlyát hangsúlyozzák. A forrás azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy minden most készülő javaslat egy olyan forgatókönyvvel számol, amelynek értelmében hosszú távon Nagy-Britannia az egyetlen olyan ország, amely sosem csatlakozik az euróövezethez, vagyis az egyetlen, amely tartósan, „örökre” kívül marad az övezeten.

A diplomata rámutatott, hogy van olyan ország is, amely hatástanulmány híján azt szeretné, hogy az Európai Bizottság folyamatosan kövesse figyelemmel, hogy milyen hatással van az egységes piacra az, hogy az eurózóna bankjai adott esetben közvetlenül az ESM-hez fordulhatnak segítségért, míg az övezeten kívüli országok pénzintézetei ezt nem tehetik meg. Más országok viszont teljesen kizárnák a bizottságot a felügyeletből – ismertette konkrét ország említése nélkül a diplomata.