„Tegnap Bremerhavenben sétáltam, vagy inkább mondjam azt, hogy Kis-Anatóliában? Elképesztő, hogy annak a bajtársunknak, aki a 2030-as évek Németországáról írt, valóban igaza van, hisz azt lehet mondani, minden németre tíz külföldi jut. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindennel egyetértek, amit a Führerünk csinált, de a zsidóproblémát egész jól megoldotta azért. Lesoványított verzióban ugyanezt el lehetne játszani a bevándorlókkal is. Kicsit el is gondolkodtam azon, mi lenne, ha nem lennének külföldiek Németországban: Megszűnne a pizza, a gyros meg az a sok szemét. Milliárdokat spórolnánk, a börtönöknek ugyanis hirtelen csak a negyede lenne kihasználva. Minden németnek lenne munkája. Nem kellene már akkora tb-járulékot fizetnünk. Ezt a listát végtelenül sokáig tovább lehetne még írni, és rá fogunk jönni: ennek a lépésnek csak előnyei vannak. Most, hogy kórházban feküdtem pár napig, sok emberrel tudtam beszélgetni. Minden második azt mondta, hogy újra egy kis Adolfra van szüksége az országnak, de ennek ellenére sem akarnak tagjai lenni az NPD-nek” – ez volt az első e-mail, amit megnyitottam a lap által csak nemes egyszerűséggel Nazileaks névre keresztelt dokumentumgyűjteményben.
A levél szerzője valószínűleg egy elkeseredett mezei párttag lehet, a gondolkodásmódja és kifejezései azonban a nyilvánosságra hozott levelek többségében visszaköszön. A német radikálisok nemcsak négereznek és „visszataszító külföldi hordákról” írnak leveleikben, a Heil Hitlerre utaló 88-as számot is előszeretettel használják, hiszen így köszönnek el egymástól – de népszerű a náci karlendítésre utaló „deutscher Gruss” formula is.
Az egyébként erős neonáci vonásokkal