"Miért nem roma minden cigány?"

A konzervatív német napilap magyar származású szemleírója, Georg Paul Hefty bevezetőjében a cigány és a roma kifejezések közötti különbséget boncolgatta. Utalt arra, hogy a cigány kifejezést gyakran "jóindulatúan" a roma szóra módosítják. A politikai korrektségnek ez a formája azonban elleplezi a valóságot - mutatott rá Hefty, utalva arra: amióta a fiatal magyar demokráciában az országban élő valamennyi kisebbség önkormányzatot kapott, e kisebbség szervezete is Országos Cigány Önkormányzatnak nevezi magát. És vajon ki határozhatja meg jobban, hogy milyen gyűjtőfogalom alatt egyesül, mint az az etnikai kisebbség, amelyről ténylegesen szó van - vélekedett a cikkíró.

A cigányok Magyarországon élő három népcsoportja egymástól jelentős mértékben eltérő történelemmel rendelkezik. Hefty az első csoportba sorolta azoknak a cigányoknak az utódait, akik a 16. században érkeztek Magyarországra, és akik eredeti nyelvüket régen elvesztették. Őket említik "romungróként", azaz magyar cigányokként, és arányuk kereken 7O százalékot tesz ki az összes magyarországi cigány között. A második legnagyobb csoportot többnyire oláh cigányoknak nevezik, akik a 18. században vándoroltak be az országba. Eredeti nyelvüket, a romani nyelvet messzemenően megőrizték, és ők jelentik a tulajdonképpeni romákat: mindennek kapcsán Hefty megemlítette, hogy a nyelvnek részben az egyes törzsek évszázados foglalkozásához kötődve regionális, illetve helyi dialektusai vannak. Az oláh cigányok - avagy a szó szoros értelmében a romák - a magyarországi cigányság egyötödét adják. A legkisebb cigány etnikai csoportként említette a cikkíró azt a csoportot, amely a 19. század második felében - az iparosítás kezdetekor - vándorolt be Magyarországra, többnyire Baranya és Somogy megyébe. Magukat beás cigányoknak nevezik, nyelvük a beás nyelv; a cigányság 10 százalékát teszik ki.

'Miért nem roma minden cigány?' (NOL)