Varga Judit: Harcban állunk Európa lelkéért – a bürokrata elit megint el akarja árulni a kontinenst

A szerző az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke, korábbi igazságügyi miniszter.

***

Talán a csendben, a szeretetteljes karácsonyi nyugalomban nem gondolunk arra, hogy ebben az évben is milyen sokat harcoltunk bátran, kitartóan és állhatatosan. Hiszen mi alapvetően nem harcosok, hanem családanyák, édesapák, gyerekek vagy éppen unokák vagyunk. Főleg karácsonykor, amikor van időnk egymásra, és azok körében lehetünk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Talán az ilyen időszakokban érezhető a legjobban az, miért fontos helytállnunk és kitartanunk a küzdelemben, amit egy erőszakos, érdekek által vezérelt és értékeit vesztett korszellem kényszerít ránk. Talán ilyenkor tudjuk elképzelni a legjobban, hogy mit jelentene feladnunk hagyományainkat, szokásainkat a világban, amelyben nagyszüleink, szüleink, mi és gyermekeink is felnőttek.

Sajnos már könnyen elképzelhetők azok az idők, amikor csendben, elsötétített ablakok mögött kell a keresztény ünnepeinket megtartanunk. Amikor már politikailag nem korrekt az üdvözlőkártyán áldott karácsonyt kívánni, csak „Happy Festive Seasont” egy háromszög alakú zöld szimbólummal, ami egykor még karácsonyfa volt. Ilyenkor szeretteik, gyermekeik, unokáik körében érezhetik a legtöbben, hogy milyen sok veszítenivalónk van azzal, ha engedünk a korszellemnek, a számos ideológiai divathóbortnak, ha hagyjuk, hogy az aktuális érdekvezérelt irányzatok lerombolják azokat a fundamentumokat, amelyekért őseink a vérüket adták sok évszázadon át. Ezt egyszerűen nem engedhetjük. Nemcsak történelmi felelősségünk miatt, hanem elődeink tisztelete miatt sem. Küzdünk és helytállunk, mert ez a világ cselekvésre kényszerített minket. Ezért lettem én is a Schuman téren babakocsit tologató anyukából egy nap politikus.

A minket körülvevő globális zűrzavarban sajnos Európa is kifordult önmagából. Hosszú évek óta nincs olyan ügy, olyan kihívás, amelyre megfelelő, hozzáértő választ adott volna. Sorra bukja el a mérkőzéseket a történelemmel szemben, aminek az európai emberek a legnagyobb vesztesei.

A békefolyamatok helyett a háborús eszkalációt sürgeti. A családok támogatása és megerősítése helyett a harmadik világ problémáit importálja az unió határain belülre. A demokráciát jogállamiságnak nevezett képmutatásra cserélte, a párbeszédet pedig fenyegetőzésre, pénzügyi forrásokkal való zsarolásra és boszorkányüldözésre. Mindeközben az EU versenyképessége romlik, az elhibázott szankciós politika miatt pedig hideg tél és gazdasági válság fenyeget.

És tudom jól, hogy ezek a gondolatok nem csak bennünk, magyarokban születtek meg. Így gondolják a holland gazdák, a francia rendőrök, a német kereskedők és az osztrák tanárok is. Mi, európai emberek, ugyanazt gondoljuk a világról Hollandiában, Franciaországban, Németországban vagy Magyarországon. A vita nem közöttünk van. Az életünk berendezését a politikai elit és a hozzá kapcsolódó ideológiai és gazdasági érdekek által vezérelt hálózat gondolja máshogy.

Mi, európai emberek jól értjük egymást, mert közösek lettek mindennapi életünk problémái, kihívásai. Mi szeretnénk Európát továbbra is Európának megtartani, amelynek szépségét és erejét a sokféle nemzeti történelem, kultúra és a meggyőződés különböző karakterei adják. Mi szeretnénk megtartani a keresztény alapjainkat, még akkor is, ha nem tartjuk magunkat hívő embernek. De azt tudjuk, hogy a régiek, a nagyszüleink és szüleink is ezeket a hagyományokat tartották, és mi is ezt a világot szeretnénk továbbadni a gyermekeinknek.

2023 legfontosabb felismerése volt, hogy Brüsszel továbbra sem mondott le birodalmi ambícióiról, ami veszélybe sodorna mindent, amit mi, európaiak szeretünk. A bürokrata elit újabb hadjáratot indított a konszenzus kultúrája ellen, eltörölné az egyhangú döntéshozatal intézményét. Ehhez a struktúraváltáshoz kötné a közép-európaiaknak oly fontos bővítés kérdését is. Az is bebizonyosodott, hogy az elhibázott, meghívólevélként és pull faktorként működő migrációs paktumot is le akarják nyomni a tagállamok torkán még az európai parlamenti választás előtt. Brüsszel továbbra is csak menedzselni akarja az illegális bevándorlást, nem pedig megállítani. Folytatni akarja a háborút, a genderpropaganda ránk erőszakolását, a rezsicsökkentés eltörlését célzó tervekről már nem is beszélve…

Közben készül újra a nagy terv, a bürokrata elit ismét el akarja árulni a kontinenst. Az európai emberek már sokszor tapasztalhatták azt, hogy azok, akikre szavaztak, a választás után külső nyomásgyakorlás vagy a koalíciós kényszer miatt, esetleg egyéb hatásra más irányba fordultak, mint amit a kampányban ígértek. Például az illegális bevándorlás megállítása kapcsán. Úgy viselkedtek, ahogyan most az Európai Néppárt, csak hogy megtarthassa pozícióit.

A fentiek alapján egyetérthetünk abban, hogy Brüsszelben változásra van szükség. És ahogyan az élet, úgy az igazság is utat tör magának. Ezt üzeni Geert Wilders győzelme Hollandiában, erről beszélnek a tüntetések képsorai Spanyolországban – és ezt jelzi előre a szuverenisták fokozatos erősödése szerte Európában. Az emberek változást akarnak. Mindenki a maga állami és politikai környezetében, de mindenki változást szeretne. És a változáshoz a szellemi muníciót egy jól működő és kipróbált alternatívával mi, magyarok tudjuk biztosítani.

Az elmúlt több mint egy évtized bebizonyította, hogy szükség van unortodox gondolatainkra, a hitünkre épülő világlátásunkra és rendíthetetlen értékképviseletünkre. Az európai intézményi, politikai ellenszélben és óriási liberális médiazajban is helytálltunk. A vitákban tanúsított felkészültségünk és érvkészletünk pedig egy idő után már nemcsak érdekesség, hanem elgondolkodtató, racionális és vágyott megoldás is lett az emberek fejében.
A magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz. Ez a mondat egyre többször hangzik el – és egyre többen ismerik fel a mélységét. Most jött el annak az ideje, hogy az állhatatos kitartás, az ellenállás, a mindennapi helytállás elérje a kritikus tömeget. Az elmúlt évtized munkájával a magyar emberek bebetonozták azt az arkhimédészi pontot, amelyre támaszkodva megfordítható a közös sorsunk. Európában az embereknek szükségük van rá, ebben látják a változtatás lehetőségét.

Persze minden ország más. Mindenhol másfajta pártok és politikai erőterek működnek. Ám azonkívül, hogy mi megértjük ezt a jelenséget, egyetlen dolgot tehetünk: elmondjuk minél több embernek, hogyan is működik Magyarország. Milyen ország az, ahol még léteznek azok az értékek, amelyekre Európát alapították. Mutassunk példát, mutassuk meg, hogy ezt ők is meg tudják teremteni odahaza, ha változást akarnak.

Jövőre mindenkinek hallhatóvá válik a hangja, és az EP-választás során átalakíthatjuk Európa politikai karakterét. Ebben szövetségeseink lesznek az európai emberek. Jussunk el hozzájuk! Beszéljünk velük! Harcoljunk tovább egy olyan világért, amelyet boldogan hagyhatunk örökül gyermekeinknek.

***

Nyitóképen: Ifj. Hans Holbein: Mihály arkangyal, a lelkek megmérője (1523). Fotó: Wikipédia