„Tűhegynyi lyukon át hatol be a fény” – nagyböjt III.

„Az embernek meg kell találnia a középutat a sértő, merev ellentmondás és saját véleményének hízelgő, azonnali feladása között.

Páter Fábernak, az angol lelki írónak van erre vonatkozólag egy igen kiváló szabálya. Ő természetesen a saját helyzetében gyakori, anglikánokkal és más felekezetekkel való hitvitákra alkalmazza, de jó az egyéb kérdéseknél is. »Méltányoljuk – mondja ő – ellenfelünk érveit és nehézségeit; mutassunk őszinte érdeklődést logikája iránt.

Ezzel megnyerjük a jóakaratát, és hajlamossá tesszük arra, hogy ő is odafigyeljen a mi ellenérvünkre.« Ha azonban nem hitbeli kérdésről, vagyis nem olyanról van szó, amelyből nem engedhetünk egy jottányit sem, hanem holmi politikai és társadalmi problémák kerülnek szőnyegre, nekem az az álláspontom, hogy ezen a téren felfogásunk ne legyen merev.

Legtöbbje olyan, hogy az egyik oldalról nézve fehér, a másikról fekete. Ha tehát nem vagyunk eleve arról meggyőződve, hogy a mienkkel ellentétes vélemény kimondottan oktalanság, hanem belátjuk, hogy a dolgot így is fel lehet fogni meg úgy is, akkor véleményünk sohasem lesz sértő másokra nézve. Sajnos igen sok ember túlságosan meg van győződve saját meggyőződésének feltétlen bizonyosságáról és csalhatatlanságáról, s

Az ilyennel nem érdemes szóharcra ereszkedni.”

(Részlet Szeghy Ernő kármelita szerzetes [1872-1952] Gondolatok az élet késő alkonyán című könyvéből)

*

Fotók: R.J.
A sorozat képei lyukkamerával [camera obscura] készültek. A sötét cipősdobozba egy tűhegynyi lyukon át hatol be a fény, így a fényérzékeny papíron a kép negatívja jelenik meg. A negatív felvételek pozitív megfelelői előhívás után, digitális utómunkával jöttek létre. A képek élessége a lyuk átmérője, az expozíciós idő és a fényviszonyok függvénye. A kísérletezésekből is váratlan szépségű felvételek születhetnek
(Sorozatszerkesztő: Kemenes Tamás)