Fellélegezhetünk: hiába rúgta fel az évtizedes egyezményt Putyin és Zelenszkij, Magyarország biztonságban van
Advent negyedik vasárnapján jó hír jött.
Elstartolt az MCC Budapest Peace Forum, ahol neves szónokok állnak ki a béke fontossága mellett. Magyarország külgazdasági és külügyminisztere is így tett.
Megkezdődött a két napos MCC Budapest Peace Forum (Békefórum) konferencia, amelyre a világ számos meghatározó értelmiségije, megszólalója jött el, hogy kiálljon a béke fontossága mellett.
***
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter folytatta a beszédek sorát, aki arról beszélt, hogy manapság Európában békéről beszélni bátorság nélkül nem megy, néhány országban pedig egyenesen lehetetlen nagy nyilvánosság előtt így tenni.
Mindez azt mutatja, hogy Magyarországon
79 éve indultak meg a szövetségesek normandiai offenzívája – emlékeztetett a tárcavezető –, a partraszállásnak döntő szerepe volt a világháborút követő világrend kialakulásának szempontjából.
Ám 79 esztendővel a partraszállás után újra háború van Európában, amely ugyan regionális háború, de hatásai globálisak. Mint mondta, az eszkaláció veszélye olyan súlyos, hogy ma már a fő kérdés, hogy a háború globális lesz-e, vagy sikerül megtartani abban a helyzetben, hogy „csak” a hatásai globálisak.
„Az Ukrajnában zajló háború miatt az európai embereket nem terheli felelősség” – szögezte le Szijjártó. Az európai emberek nem háborúznak, de az más kérdés, hogy vannak európai politikai vezetők, akik egyre súlyosabb háborús pszichózisban szenvednek. Ez nem az európai emberek háborúja, de minden európai emberek fizeti az árat, mely súlyos. Sokszorosára nőttek az élelmiszer-, az energiaárak és nő az infláció is.
Ezen több mint egy év alatt az EU nem érte el, hogy a béke közelebb kerüljön, az eszkaláció kockázata nagyobb, mint valaha, az EU gazdasági teljesítménye pedig rosszabb, mondta a miniszter.
Szijjártó két súlyos hibát emelt ki: először is azt, hogy az EU belelovallta magát a szankciós hisztériába, másrészt pedig hagyta, hogy az USA beleprovokáljon minket egy olyan versenybe, mely arról szól, hogy ki segít többet Ukrajnának.
„Versenyre kell kelni a világ elsőszámú katonai szuperhatalmában abban, hogy ki tud több katonai segítséget nyújtani, kevéssé ésszerű döntés. A háború itt zajlik a kontinensen, európai emberek halnak meg, a hatások itt a legsúlyosabbak. Ebben a versenyben súlyos veszélyes spirál alakult ki, arra sarkallja az európai országokat, hogy még több katonai segélyt adjanak, ami még több áldozatot jelent, hiszen minél több fegyvert adunk, annál tovább tart a háború, és annál több embert ölnek meg” – mondta a tárcavezető, leszögezve:
A szankciók terén a mellette érvelőknek két érvük volt. Az egyik, hogy a szankciók majd térdre kényszerítik Oroszországot, és majd ebből fakadóan a háború véget fog érni. A 11. szankciós csomag vitája közben mindenki számára világos lehet, hogy ez tévedés volt – emlékeztetett. A szankciók biztosan okoznak problémákat az orosz gazdaságnak, de hogy az orosz gazdaság a végéhez közeledne, tévedés, fűzte hozzá.
Szijjártó Péter szerint Amerikában az inflációra úgy reagáltak, hogy szégyentelenül adnak előnyt az amerikai vállalatoknak az európai cégekkel szemben. Miközben az USA így dönt, addig Európában a brüsszeli bürokrácia olyan döntéseket hoz, melyek minden európai vállalat számára rosszak. Az európai gazdaság versenyképessége hatalmasat csökkent.
„Magyarország Ukrajna szomszédja, ezért az eszkalációs veszélynek elsőként vagyunk kitéve” – fogalmazott később. Messziről könnyű forgatókönyveket gyártani, mert az eszkaláció mindig a szomszédban történik. Ráadásul mi olyan nemzetet képviselünk, melynek tagjai meghalnak a háborúban. „Ezért teljesen másképp látjuk a háborút, mint egyes szövetségeseink” – tette hozzá.
Sajnos látjuk a módszereket, amivel sorozzák a kárpátaljai magyarokat – jó lenne erről meghallgatni Brüsszelt, hogy mit gondol.
„Ezért is követelünk azonnali tűzszünetet, béketárgyalásokat, legalább reményt adva arra, hogy fenntartható, hosszú távú béke jön létre a térségben.”
Szijjártó felhívta a figyelmet a háború súlyos következményére a világ blokkosodása, illetve a kérdés, hogy hol kötnek ki azok a fegyverek néhány évvel később, melyeket most tízezerszámra visznek Ukrajnába. A blokkosodás teljes mértékben ellentétes a magyar és európai érdekekkel, egyesek az európai és kínai szétválasztás mellett is érvelnek. Kérdéses, hogy ezt hogyan lehetne elérni, de közben a nagy nyugati cégek vezetői látják, hogy a kínai beszállítás nélkülözhetetlen.
„A világnak számos térsége van, ahol az Ukrajnába küldött fegyverek kis része is súlyos instabilitáshoz vezethetnek. Az amúgy is instabil régiókban megnőhet az erőszak, a terror, amely újabb migrációs hullámhoz vezethet. Milyen garancia van arra, hogy az Ukrajnába szállított fegyverek nem kerülnek át más országokba?” – fejtegette a tárcavezető.
A világ többsége a háború végét akarja. Nem szabad hinni a transzatlanti világ fősodratú médiájának, amely azt állítja, hogy a világ többsége háborúpárti. A helyzet az, hogy a világ nagyobb mint Európa és a transzatlanti térség, szögezte le a miniszter.
„Ha kinézünk ebből a térségből, akkor azt látjuk, hogy elsöprő, globális békepárti többség van. Persze rajtunk nagy nyomás van a háborúpártiak részéről. De a felszín alatt van mozgolódás, mert néhány európai politikus mégis jelzi magánbeszélgetéseken, hogy velünk ért egyet, csak nem mernek beszélni az instabil koalíciók, a média és az NGO-k miatt. De ez nem szegheti kedvünket, mi magyar szempontból nézünk az egészre, nem nézzük sem amerikai, sem orosz, sem ukrán szemüveggel.”
A magyar érdek pedig az Szijjártó Péter szerint, béke legyen minél előbb, mert csak a béke jelent biztonságot Magyarországnak. És a magyar emberek békét akarnak, mert nálunk a háború kitörése után volt választás, ahol a kormány elmondta, hogy békét akarunk, míg ellenfeleink a fegyverküldés, katonaküldés, az energiaszállítások leállítása mellett érvelnek, s az eredmény önmagáért beszél, soha ekkora győzelmet még nem arattunk – zárta sorait Szijjártó. Magyarországon ez a népakarat, ennek megkérdőjelezését nem fogadjuk el senkitől.
Fotó: Földházi Árpád