„Ha erről beszélsz Németországban, rögtön rasszistának neveznek”

Hogyan áll ma a szólásszabadság és a kutatói szabadság Németországban?

Körülbelül két és fél évvel ezelőtt létrehoztam egy Hálózat az akadémiai szabadságért nevű szervezetet, hogy megvédjem az akadémiai szabadságot Németországban. Ennek egyik fő oka, hogy az évek során egyre több példát láttam arra, hogy egyesek megpróbálták korlátozni mások kutatói szabadsághoz való jogát. Tehát nem az állam vagy az állami szereplők mondják meg az embereknek, hogy erről vagy arról nem kutathatsz, hanem más tudósok, diákok. Ők

mert ezek a kutatási kérdések ellentétesek a saját ideológiájukkal, különösen az identitáspolitika területén. Németországban tehát sok mindent átvettünk az Egyesült Államokban kialakult identitáspolitikai harcokból. És ezt a vonalat az Egyesült Államokban részben arra használják, hogy korlátozzák mások szólásszabadsághoz való jogát vagy a tudományos szabadsághoz való jogát, azaz hogy kutathassanak. Az emberek természetesen továbbra is feltehetik ezeket a kutatási kérdéseket. De gyakran nagyon nehéz számukra olyan folyóiratot találni, amely publikálja a kutatásukat, vagy egy kiadót, ha az egy könyv, vagy hogy meghívják őket konferenciákra, illetve hogy harmadik féltől származó finanszírozást kapjanak. Pedig ez mind nagyon fontos. Sok kutatási projekthez harmadik féltől származó finanszírozásra van szükség, de ezeken a területeken nehéz hozzájutni. És ez nem azért van, mert az ezen emberek kutatási képességei nem jók, vagy mert a kutatásunk nem felel meg a követelményeknek, hanem azért, mert nem felel meg egyesek ideológiájának.

Hogyan kell ezt elképzelni? Mit tesznek? Dühös leveleket írnak?

Nos, részben igen, az emberek néha kapnak dühös leveleket, de nem csak ez megy.

Tehát nem tudsz kapcsolatba lépni a tudományos közösséggel. De leginkább az emberek hírnevének befeketítésével dolgoznak, vagyis azzal, hogy ilyen-olyan célzásokat tesznek, mint például a saját területemen. A migrációkutatás azt vizsgálja, hogy ha valami rosszul megy a bevándorlás terén, az milyen mértékben a migránsok viselkedése miatt van így. Persze rögtön megkapom, hogy iszlámgyűlölő vagyok. És ez megnehezíti a dolgodat, mert mindenki úgymond tudja, hogy van egy jel az emberen. Nem dolgoznak veled, nem hívnak el beszélgetni. Néha a diákok is az ember ellen fordulnak. És persze igyekeznek elvágni a pénzügyi támogatást, mivel ott ülnek a bizottságokban, akik döntenek a pályázatokról.

El tudja képzelni, hogy a jövőben Közép-Európa, különösen azért, mert átestünk a kommunizmuson, a szellemi szabadság valamiféle központjává válhat?

Szerintem ez lehetséges. Főleg azért, mert talán akadémiai menekültek érkeznek Nyugatról. Beszéltem már jó néhány emberrel, akik már jártak itt nyugati országokból, főleg Németországból, de más nyugati országokból is, és más szavakkal, de azt mondták, hogy

Mint ahogyan a nyugati intézményeinkben is folytak ilyenek, úgy 15-20 évvel ezelőtt.

Ez a woke-izmussal függ össze?

Ez részben kapcsolódik a woke-izmushoz, de a kifejezés később bukkant fel, mint hogy a trend bejött. De igen, ez is nagy szerepet játszik benne, az identitás, a politikai program, ami a '60-as évek végén bukkant fel, de sok időbe telt, hogy tényleg működjenek az intézményekben és megnyilvánuljanak ott. Ez a hosszú menetelés az intézményekbe. Így most már döntő számú tudósuk van minden területen. Ők teljesen elkötelezettek az identitáspolitika mellett, és megpróbálják a kutatást és az oktatást arra használni, hogy ezt a politikai programot előmozdítsák. Tehát

Említette, hogy bizonyos gondok összefügghetnek a migránsok vagy bevándorlók viselkedésével. Mire gondolt?

Ha megnézzük az adatokat és a statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy Németországban más a helyzet, mint Ausztráliában vagy Kanadában, mert ott pontalapú migrációs rendszer van. Németországban sok olyan embert fogadtunk be, akiknek a képzettsége, a hazájukban megszerzett képzettségük nem felel meg annak, amire a német munkaerőpiacon szükség van. Így sok ember számára nehéz a munkaerőpiacra való bejutás és a munkaerőpiacon való előrejutás. Persze vannak olyanok, akik nagyon jó képzettséggel érkeznek, ami megkönnyíti a dolgukat. De sok esetben ez nehéz. Tehát az történik, hogy – mondok egy példát – 

Hét-nyolc éve nem jutottak be a munkaerőpiacra. Nos, mit tesz az ember kutatóként? Megnézi az adatokat, és megpróbál különböző magyarázatokat találni. De az ideológiai alapú kutatás kezdettől fogva azt állítja, hogy az egyetlen ok, amiért ebben a konkrét esetben a szíriai menekültek nem boldogulnak olyan jól a munkaerőpiacon, az a német rendszer strukturális rasszizmusa. Ez az egyetlen magyarázat, amit elfogadhatónak tartanak.

Ön milyen magyarázattal állna elő?

Ha mások eltérő magyarázatokkal jönnek elő, különösen olyanokkal, amelyek nem vetnek olyan jó fényt a migránsokra, akkor ezt nem tudják elfogadni, mert az ő szemszögükből a migránsok mindig csak a többségi társadalom áldozatai. Pedig egy másik magyarázat az lenne, hogy

És nem olyan könnyű egyik rendszerből a másikba váltani. Ez azt jelenti, hogy el kell fogadni, hogy a kultúrák eltérnek. De az ő világképükben minden kultúra egyforma. Sok migráns azt hitte, hogy nem kell keményen dolgoznia, hogy bejusson a német munkaerőpiacra. Azt gondolták, hogy Németország olyan, mint Szíria, csak jobb, több a szabadság, több a pénz, nincs háború. Aztán rájönnek, hogy sokkal nehezebb megtanulni egy másik nyelvet, sokkal nehezebb bekerülni a német munkaerőpiacra, sok erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy sikerüljön. Aztán egy idő után azt mondják, hogy hát ez már túl sok. És Németországban nem olyan, mint Amerika, hogy magára van utalva az ember: nálunk erős a szociális háló. Sok migráns úgy logikázik: minek dolgozzak, ha tűrhetően élek segélyből is? 

Gerard Hendrik Hofstede már elég régen megírta, hogy az üzleti kultúra országonként eltér. Ez nem kellene, hogy túl meglepő legyen a német liberálisoknak. 

Valóban, semmi meglepő nincs benne, ahogyan mondani szoktam, ez csak józan ész. De

Milyen egyéb társadalmi feszültségekhez vezethet a migráció?

Sajnos nincsen elég tanulmány, de rengeteg anekdotikus bizonyítékunk van. Tudjuk tanároktól például, hogy jelen van az antiszemitizmus az osztálytermekben, és ez főleg muszlim diákoktól származik, nemcsak azoktól, akik csak az elmúlt években vándoroltak be, hanem időnként a második és harmadik generációsoktól is. Ez pedig a közel-keleti konfliktushoz kapcsolódik. De ezzel nehéz foglalkozni. Mert egyrészt – és ez jogos – azt mondják, igen, de a német társadalomban is van még antiszemitizmus, ami igaz is. Igen, de nem csak jobboldali antiszemitizmus. Van baloldali antiszemitizmus is, bár a jobboldalt könnyebb kritizálni, mert az a náciké. A baloldalit nehezebb.

Van olyan baloldali, aki elfogadja, hogy van antiszemita erőszak a migránsok részéről, de találnak mentségeket. Hogy mi az oka szerintük? Az ok az, hogy elnyomottak. Tehát ez az ő módjuk arra, hogy újra kifejezzék a férfiasságukat, amitől mi megfosztottuk őket. Mindig van magyarázat. Nagyon kreatívak azon a téren, hogy a felelősséget valahogy a többségi társadalomra hárítsák.

Mi a helyzet a nők jogaival?

Sok migráns olyan társadalmakból jön, ahol máshogy látják a nők jogait. Sok olyan ember érkezik, ahol a nőket hagyományos szerepekbe kényszerítik, és így nevelik a lányaikat is. De erről sok kutató egyszerűen nem vesz tudomást. Kevés feminista olyan bátor, hogy jelezze: ez aláássa a nők jogait. Sok német városban egy bizonyos esti órától kezdve lényegesen kevesebb a nő az utcán, nyilván mert elkerülik azokat a helyeket. Ami ahhoz vezet, hogy még kevesebb nő jár arra. Ha erről beszélsz Németországban, rögtön rasszistának neveznek. De

Nyitókép: MTI/EPA/Toms Kalnins