„Az ember mindig kicsit szívesebben csinálna valami mást, mint amit csináltatnak vele” – mondja nevetve a színész, aki a Ma este gyilkolunk című krimi-vígjáték főszerepét játssza majd. Kern Andrással a ráckeresztúri forgatási helyszínen beszélgettünk a filmben feltűnő legendás színészgárdáról, a forgatás nehézségeiről és örömeiről, valamint a „régi szép időkről”.
Egy új krimi-vígjáték kedvéért állnak ismét kamera elé a legnagyobb hazai színészlegendák. Rejtélyes haláleset egy színészotthonban – ez az alaptémája a Ma este gyilkolunk című krimi-komédiának, amelynek forgatása a napokban kezdődött el. Az Agatha Christie stílusát idéző alkotást forgatókönyvíróként Köbli Norbert, rendezőként Fazakas Péter jegyzi, a főszerepet Kern András játssza. A nézők ezen túl is igazi sztárparádéra számíthatnak:
A Ma este gyilkolunk premierje 2024 februárjában várható.
A forgatás május utolsó napjaiban kezdődött, és várhatóan július végéig tart majd. A film jeleneteit különleges helyszínen, a ráckeresztúri Brauch-kastélyban és annak kertjében veszik fel. A főszereplő Kern András Tolnai Tivadar karakterét alakítja, a forgatás helyszínén kérdeztük őt.
***
Főszerepet játszik a Ma este gyilkolunk című filmben, amit még forgatnak egy ideig. Mit szólt a felkéréshez?
Örültem neki. Már csak azért is, mert ez egy nagyon nagy szerep, és az embernek ilyen ínséges filmidőkben, amikor a kora miatt már nincs annyira divatban a vásznon, nagyon jó megkapni egy hasonlót. Valljuk be: a mozi inkább a fiatalok játéka, ritka, hogy hetven-, hetvenöt vagy nyolcvanéves emberekről szóljon egy történet. Persze, néha adódik egy-egy idősebbekre írt szerep is, de azt általában nem én szoktam játszani manapság. Régen én játszottam volna, de most nem. Ezt viszont igen, és ez egy marha nagy szerep, tehát nyilván örül neki az ember.
Mivel a film általában rajtam keresztül foglalkozik a többi figurával is, nekem mindig ott kell lenni. Sosincs szünetem, reggel 6-tól este 6-ig forgatok, vagy 7-től 5-ig. Szóval tíz-tizenegy órákat, ami azért nagyon sok. Sokat kell állni, koncentrálni, tudni, mi hogyan van, mit hogyan kell játszani, melyik pillanatban éppen milyen állapotban van a karakterem. De hát ez minden filmfőszerepnél így van, csak most egy kicsit meglepő, mennyire megterhelő is ez. Valószínűleg a kor teszi, hiszen az ember huszon-harminc-negyvenévesként még nem találja az ilyesmit annyira nehéznek. De így, hetvenen túl, kicsit igen.
Kép: Filmpositive
Azontúl, hogy a munka fárasztó, milyen a hangulata a forgatásoknak?
Jó. Ami egyáltalán nem jelent semmit. Azt korántsem, hogy a végeredmény is hasonlóan jó lesz; ezt csak reméljük egyelőre. Olyan ugyebár nem szokott lenni, hogy valaki úgy áll neki, hogy én most csinálok egy borzasztó rossz filmet. (Nevet) Mindenki úgy megy neki, hogy majd jót csinál, de aztán hogy az valóban így lesz-e, az nagyon sok tényezőtől függ: kell-e bárkinek, nézik-e elegen, a mozijegyek annyiba kerülnek-e, hogy azt ki lehessen fizetni, szívesen mennek-e moziba az emberek, vagy elveszi a kedvüket a háború és az infláció. Ha semmi borzasztó nem jön közbe, és sokan hajlandóak beülni egy helyre, ahol mintegy tükröt tartanak eléjük, akkor van esély rá, hogy adott alkotást nézni és szeretni fogják.
A krimi-vígjáték Magyarországon elég kedvelt műfaj. Ez minek köszönhető?
Fogalmam sincs. Bevallom, még sose beszéltem dánokkal, norvégokkal vagy olaszokkal a krimi-vígjátékokról, hogy meg tudjam ítélni, idehaza miért szeretjük. (Nevet) Jót kérdez, de erre nem tudom a választ.
Önnek milyen ezen a terepen mozogni?
Az ember mindig kicsit szívesebben csinálna valami mást, mint amit csináltatnak vele. (Nevet) Én az eddigi életem során annyi vígjátékot, humoros alkotást, rádiótréfát és televíziókabarét csináltam, hogy ha nekem most azt mondaná valaki, itt van hatszázmillió forint, csinálj egy filmet, biztosan valami komolyabbra vágynék. Mondjuk egy színtiszta krimire. Ugyanakkor nincs a kedvem ellenére ez sem,
Kép: Filmpositive
Milyen jellegű karaktert játszik?
Egy idős színészt, akinek volt hét felesége, de mindegyiket otthagyta. Talán egy picit embergyűlölő karakter. A többiek kicsit meg is utálják, mert nagyképű, odavan magától, mindenkit letol, mindenkivel összevész, harapós dumája van. Egy jó darabig nem csípik őt ebben a történetben. Aztán kiderül, hogy tulajdonképpen régi sérelmek miatt alakultak ki ezek a tulajdonságai. Egyszerűen csak olyan, mint minden színész, aki szereti, ha sikeres, és most úgy néz ki, nem lesz az, és nem is fog semmit játszani többé. Bekerül egy öregotthonba, és itt unatkozni fog.
A kollégák közül ki az, akinek kifejezetten örült?
Az az igazság, hogy mindenkinek, mert nemhogy mindegyikükkel dolgoztam együtt, de véletlenül mindegyikkel jóban is vagyok. (Nevet) Vannak azért olyan színészek, akikkel nem vagyok olyan közeli viszonyban, na! De itt, ebben a csapatban a Koltai Róberttől kezdve a Jordán Tamáson és Takács Katin át Hámori Ildikóig mindenkivel nagyon jóban vagyok. Van, akivel tízéves, van, akivel tizenhét-tizennyolc éves korom óta, és olyan is akad, akivel húszévesen ismertük meg egymást. Most vagyok 75, azért itt 50-60 éves ismeretségekről beszélünk.
Sosem rivalizált közülük senkivel?
Azt hiszem, egyikükkel sem voltam egy színházban, tehát színházi szerepekért nem kellett rivalizálni. A filmszerepek meg mások: a rendező eldönti, kivel akar forgatni, a másiknak olyankor eszébe sem jut, hogy akár őt is hívhatták volna. De voltak televíziójátékok, amiben mindannyian benne voltunk – vagy az egyikben, vagy a másikban. Voltak közös rádiójátékok, szinkronizálások is. Nagyon nagy élet folyt a fiatalkorunkban. Ebből mára nagyjából a színház maradt mindenkinek. A filmekből kicsit kikoptunk, a televízió- és rádiójátékok nagyrészt megszűntek, a szinkronizálást nem mi csináljuk. Olyan korosztály vagyunk, aki már inkább kifele mászik az egész buliból, mint befelé. Van köztünk 75-től 82 évesig minden, a Bodrogi meg mindjárt 90.
Egy mellőzött idős színész, akit hajdanán egy Poirot-szerű szerep tett híressé, saját szakállára nyomozni kezd a mindentől távol eső színészotthon falai között. Ahogy egymás után módszeresen kihallgatja a gyanúsítottakat, rá kell jönnie, hogy a tettest megtalálni ennyi kitűnő színész között mesterdetektívhez méltó feladat lesz. „Ne felejtsd el, ezek színészek! Főállásban hazudnak – épp ezért lesz pokolian nehéz dolgunk” – mondja a detektívnek felcsapó főszereplő, Tolnai Tivadar, akit a filmben Kern András alakít.
A Ma este gyilkolunk krimi-vígjátékban egy sor színészlegenda – Kern András mellett Pogány Judit, Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Hámori Ildikó, Bálint András, Bánsági Ildikó és Takács Kati – játszik. A fiatalabb generációból szintén számos kiváló művész kapott szerepet: a vásznon Hermányi Mariann, Stefanovics Angéla, Bánki Gergely, Závodszky Noémi, Gyöngyösi Zoltán, Keresztes Tamás, Herczeg Adrienn, Elek Ferenc és Pál András is feltűnik.
A fordulatos mozi forgatókönyvírója Köbli Norbert, a Félvilág, A berni követ, és az Örök tél írója, rendezője a többek között a Szabadság – különjárat és az Árulók című filmeket, valamint több sikeres sorozatot jegyző Fazakas Péter. A producer Lajos Tamás, aki az elmúlt években számos alkotást – például az Örök tél, az Ida regénye és a Blokád című filmeket – vitt sikerre. A szerzői triumvirátus közösen jegyzi a nagy sikerű, 2022-es A játszma című filmdrámát is.
Nyitókép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner, képek: Filmpositive
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
Vasárnap ünnepli születésnapját Hollywood egyik utolsó keménylegénye.
Csak annyira unalmas azt hallgatni, hogy itt mindenki független-objektív.
Andrej Zvjagincev szerint az egész világ Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinra vár.
Ma sokadszor láttuk, ahogyan a gyengék fegyverével él.
Szappanos Péter a Puskás Akadémiától érkezett a IV. kerületbe.
